Garai Gábor versek
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKGarai Gábor: Evés
Jöjjön Garai Gábor: Evés verse. Ma láttam az Embert, amint evett. Derűsen ült aszfalt-rongyok s kövek szurtos halmán, maga a nyugalom, – körötte süvöltött a forgalom. Csak bontó-vasát cövekelte ki lábtól, nehogy ráhajtson valami jármű; és szép kényelmesen evett: kibökte a pasztőrtejes üveg kartondugóját, majd kést vett elő, egy zsemlecipót kettészelt, merő szakértelem volt – […] Olvass tovább
-
in VERSEKGarai Gábor: Jókedvet adj
Jöjjön Garai Gábor Jókedvet adj verse. Jókedvet adj, és semmi mást, Uram! A többivel megbirkózom magam. Akkor a többi nem is érdekel, szerencse, balsors, kudarc vagy siker. Hadd mosolyogjak gondon és bajon, nem kell más, csak ez az egy oltalom, még magányom kiváltsága se kell, sorsot cserélek, bárhol, bárkivel, ha jókedvemből, önként tehetem; s fölszabadít […] Olvass tovább
-
Garai Gábor: Ha a szerelem elhagyott…
Jöjjön Garai Gábor: Ha a szerelem elhagyott… verse. Mert ha a szerelem elhagyott,kipattogzik arcodon vékony,fehér rétegben a védtelenség,mint omló falon a salétrom; mert ha a szerelem elhagyott,csak loholsz az utcán szorongva,elbűvöl s nyomban megalázminden parázna szoknya; és nyelved száraz kőporban forog,ha elalszol, kifoszt az álom,ébren lábaid fércen rángatod;parázson jársz, parázson. . . És tarkódig felperzselődsz;tagjaid hamuként elomlanak,mozdulataidról az […] Olvass tovább
-
Garai Gábor – Éhség
Jöjjön Garai Gábor – Éhség verse. Naponta egyszer álljon meg a kés a kenyér s a hús fölött a kezünkben. Világ-birodalom az éhezés. Ez anya-föld emlőiből ember ma, száz közül hatvan, egyszer se szívja meg magát naponta jóllakottra. Másképp s precízen: 60 százalék soha még nem tolta el a tányért, hogy: elég! Nincs képzete a […] Olvass tovább
-
Garai Gábor: Zene az utcán
Jöjjön Garai Gábor Zene az utcán verse. Nem mutogatom sebeim az utcán; úgy zenélek, mintha semmim se fájna. Nem kérek alamizsnát – úgyse tudnám meghálálni. Fázom, s várok a nyárra, amikor jut majd napból, szeretettből nekem is, akkor is, ha nem könyörgöm… Nem alázatból, nem is félelemből építem gyönge hajlékom e földön, – de építem […] Olvass tovább
-
Garai Gábor – Nők
Jöjjön Garai Gábor – Nők verse. Szemünkben megnézik maguk, megnézik futtában a nők; alkalmi tükreik vagyunk, fényünkön átrebbennek ők. És bűntelen mennek tovább, ha elkapták tekintetünk, s mi – villogok s fakók, simák – szilánkjainkra széttörünk. Végül homokká porladunk bontó sugaraik alatt, testünkből csak keret: a csont s a fekete foncsor marad. S a fekete […] Olvass tovább