Ajánljuk:

  • in

    Garai Gábor: Június

    Jöjjön Garai Gábor: Június verse. Tudom, meghalnék idegenben; ott még a fák sem ilyenek; nem virít bodza a berekben, akácok könnye sem pereg; nem részegít a széna-illat, nem villámfénnyel jön a nyár, nem így táncol felhőn a csillag, nem szédül az égtől a táj… Meghalok itt is – : a gyönyörtől, hogy a repceföld színarany, […] Olvass tovább

  • Garai Gábor: Ha a szerelem elhagyott…

    Jöjjön Garai Gábor: Ha a szerelem elhagyott… verse. Mert ha a szerelem elhagyott,kipattogzik arcodon vékony,fehér rétegben a védtelenség,mint omló falon a salétrom; mert ha a szerelem elhagyott,csak loholsz az utcán szorongva,elbűvöl s nyomban megalázminden parázna szoknya; és nyelved száraz kőporban forog,ha elalszol, kifoszt az álom,ébren lábaid fércen rángatod;parázson jársz, parázson. . . És tarkódig felperzselődsz;tagjaid hamuként elomlanak,mozdulataidról az […] Olvass tovább

  • Garai Gábor – Éhség

    Jöjjön Garai Gábor – Éhség verse. Naponta egyszer álljon meg a kés a kenyér s a hús fölött a kezünkben. Világ-birodalom az éhezés. Ez anya-föld emlőiből ember ma, száz közül hatvan, egyszer se szívja meg magát naponta jóllakottra. Másképp s precízen: 60 százalék soha még nem tolta el a tányért, hogy: elég! Nincs képzete a […] Olvass tovább

  • Garai Gábor: Zene az utcán

    Jöjjön Garai Gábor Zene az utcán verse. Nem mutogatom sebeim az utcán; úgy zenélek, mintha semmim se fájna. Nem kérek alamizsnát – úgyse tudnám meghálálni. Fázom, s várok a nyárra, amikor jut majd napból, szeretettből nekem is, akkor is, ha nem könyörgöm… Nem alázatból, nem is félelemből építem gyönge hajlékom e földön, – de építem […] Olvass tovább

  • in

    Garai Gábor – Artisták

    Jöjjön Garai Gábor – Artisták. Élő csipesz, lóg a trapézen a férfi fejjel lefele, foga közt kettős tárcsa, mintha mágneses nyelvet öltene. A vonzás túlsó pólusán függ s forog a nő – feszül a száj! Micsoda csók! – Köztük csupasz tér, tömör csönd s véletlen halál. Micsoda egymásrautaltság leng itt ég alatt, föld felett, micsoda […] Olvass tovább

  • Garai Gábor – Nők

    Jöjjön Garai Gábor – Nők verse. Szemünkben megnézik maguk, megnézik futtában a nők; alkalmi tükreik vagyunk, fényünkön átrebbennek ők. És bűntelen mennek tovább, ha elkapták tekintetünk, s mi – villogok s fakók, simák – szilánkjainkra széttörünk. Végül homokká porladunk bontó sugaraik alatt, testünkből csak keret: a csont s a fekete foncsor marad. S a fekete […] Olvass tovább