Tag Archives: Illyés Gyula

Sokak szerint ez Illyés Gyula legszebb verse

Sokak szerint ez Illyés Gyula legszebb verse – íme a csodás költemény. Illyés Gyula: Szerelem Mint egy dalba, dalba, úgy burkolom magam szerelmedbe és úgy sodortatom magam. Nevetve fordulok, ha egy-egy szögleten rámront az izmos szél, birkózni kezd velem. Lépek mint részeges, kit egy dallam visz és aki köré a bor egy régi nyárt igéz, nem állanék meg, ha tekintetemtől ...

Read More »

Illyés Gyula: Gyönyörű, gyönyörű

Jöjjön Illyés Gyula: Gyönyörű, gyönyörű verse. Hátam mögött – szívem is hallja – törik az őszi fű; te jössz, tudom. Miről? A lépted nesze is gyönyörű. Gyönyörű lesz, ha megjelensz; már csak egy pillanat. Gyönyörű rögtön a világ, mihelyt része vagy. Fásult volt, borús a szívem szomorú, keserű. Ha benne vagy, a szívem is ragyogó, gyönyörű! Ködös őszi táj ez ...

Read More »

Sinkovits Imre verset mond – Illyés Gyula: Bartók

Jöjjön Illyés Gyula: Bartók verse Sinkovits Imre előadásában. „Hangzavart”? – Azt! Ha nekik az, ami nekünk vigasz! Azt! Földre hullt pohár fölcsattanó szitok-szavát, fűrész foga közé szorult reszelő sikongató jaját tanulja hegedű s éneklő gége – ne legyen béke, ne legyen derű a bearanyozott, a fennen finom, elzárt zeneteremben, míg nincs a jaj-sötét szívekben! A teljes verset ITT olvashatod.

Read More »

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

Jöjjön Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról verse. Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak a puskacsõben, nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó õr szavában, ott zsarnokság van nemcsak a füst-sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal-morse-jében, nemcsak a bíró hûvös ítéletében: bûnös! ott zsarnokság van nemcsak a katonásan pattogtatott „vigyázz!”-ban, „tûz!”-ben, a dobolásban, s abban, ...

Read More »

Illyés Gyula: Október 6.

Jöjjön Illyés Gyula: Október 6. verse. Kezét – mert õ ölt, maga a király – egy nép arcába törölte bele. Nem volt e földnek Petõfije már! Igy kezdett lenni Ferenc Józsefe. Köszönjük, hogy elolvastad Illyés Gyula: Október 6. költeményét. Mi a véleményed Illyés Gyula: Október 6. verséről? Írd meg kommentbe!

Read More »

Illyés Gyula: Bartók

Jöjjön Illyés Gyula: Bartók verse. „Hangzavart”? – Azt! Ha nekik az, ami nekünk vigasz! Azt! Földre hullt pohár fölcsattanó szitok-szavát, fűrész foga közé szorult reszelő sikongató jaját tanulja hegedű s éneklő gége – ne legyen béke, ne legyen derű a bearanyozott, a fennen finom, elzárt zeneteremben, míg nincs a jaj-sötét szívekben! „Hangzavart”! Azt! Ha nekik az, ami nekünk vigasz, hogy van, van ...

Read More »

Illyés Gyula: Feltámadás

Jöjjön Illyés Gyula: Feltámadás verse. A föld, az immár cserepesre szikkadt, nyílt és nyílt, mint megannyi pici sírlap. Fejét kidugta – hívta már a nap – holt-fehéren, kis Lázárként, a bab. Aztán percenként itt is, ott is egy újabb parányi lap emelkedett. Régen örültem olyan jót, mint másnap az általános bab-feltámadásnak. Köszönjük, hogy elolvastad Illyés Gyula: Feltámadás című költeményét. Mi a véleményed ...

Read More »

Illyés Gyula: Új nép a parton

Jöjjön Illyés Gyula: Új nép a parton verse. Fürdőruhában szép lépésű nő — Jó alakja az elegancia. Hogy ideillik! Mily “előkelő” S mi mindent mond el, ahogy kisfiára pillantva elkiáltja: “Hun mész te, Fercsi! Vigyázz, beeső!”

Read More »

Illyés Gyula: Testvérek

Jöjjön Illyés Gyula: Testvérek verse. Három nap néztem volna csak szemed árnyékos völgyét, szemöldöködet, a pillák sűrű sását, mely között az eleven kis vadvíz incseleg, villantja fényét, fürge terveit, síkos halacskák szökdeléseit – Három nap néztem volna hallgatag az egyiket, aztán a másikat. S töltöttem volna három új napot csak nézni némán a lágy hajlatot: ruhád alól kisejlő kebledet, a ...

Read More »

“könnyezve összeölelkeztük”: Illyés Gyula nekrológja

Elhunyt József Attila – íme Illyés Gyula nekrológja. Nem tudok most róla irodalmi szempontból beszélni. Félórája kaptam halála hírét, rögtön azzal, hogy emlékezzem meg róla itt a Nyugat hasábjain, azonnal, mert a lapot már nyomják. Még el se hittem, egész valómmal még meg sem érthettem s máris képviselnem kellene a gyászt. Félóráig csak álltam az ablaknak dőlve, a végén vettem ...

Read More »