Ajánljuk:

  • in

    Illyés Gyula – Jó érezni

    Illyés Gyula – Jó érezni Jó érezni azt, hogy szeretlek nagyon és egyre-egyre jobban. Ott bujkálni a két szemedben, rejtőzködni mosolyodban. Érezni, hogy a szemeid már szemeimben élnek és néznek, s érezni azt, hogy szép, veled szép, és csak veled teljes az élet. Mit el nem értünk, külön tévelyegve; talán egy kis fészek adja meg […] Olvass tovább

  • in

    Illyés Gyula: Gyönyörű, gyönyörű

    Jöjjön Illyés Gyula: Gyönyörű, gyönyörű verse. Hátam mögött – szívem is hallja – törik az őszi fű; te jössz, tudom. Miről? A lépted nesze is gyönyörű. Gyönyörű lesz, ha megjelensz; már csak egy pillanat. Gyönyörű rögtön a világ, mihelyt része vagy. Fásult volt, borús a szívem szomorú, keserű. Ha benne vagy, a szívem is ragyogó, […] Olvass tovább

  • in

    Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

    Jöjjön Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról verse. Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak a puskacsõben, nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó õr szavában, ott zsarnokság van nemcsak a füst-sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal-morse-jében, nemcsak a bíró hûvös ítéletében: bûnös! ott zsarnokság van nemcsak a katonásan pattogtatott „vigyázz!”-ban, […] Olvass tovább

  • in

    Illyés Gyula: Nélküled

    Illyés Gyula: Nélküled Nélküled, mint az olló egy fele – van árvább ennél? Suta a sorsom: hogy vágjak vele? Mit kezdenék, ha nem szeretnél? Csak párban, mint a láb, úgy mehetek tovább! Vagy nézd, hogyan ivel, vagy nézd a madarat! Nem is én vágyok szállani, hanem a két hű igen ütemeivel a győztes szerelem! Add […] Olvass tovább

  • in

    Illyés Gyula – Ady estéje

    Illyés Gyula – Ady estéje Mikor a költő haldokolt már, Erdélyre düllesztve szemét, hőkölten le-lehúnyva, hogy aztán igazán ott iszonyúlja, nagy pillái mögött, miképp szálazódik ki látomása gubancából még valóbbra a Kép: Hát népét Hadúr is szétszórja – Mikor a költő haldokolt már s meglátta láztól-fázva, mint ugrik megannyi filmkocka káosza egy esemény-láncba, (hogy a […] Olvass tovább

  • in

    Illyés Gyula: Életfák

    Jöjjön Illyés Gyula: Életfák verse. Meddig lesz még telek – temetőkre? Telik a Föld! Magasba szorulva galambházakban vár vén szülőnkre, vár miránk is majd zsúfolt urna. Ha vénül a szív – nem le a földbe: szívünkbe merülnek le a holtak. Megnyugodva? Dehogyis! Nyüzsögve, mert tollászkodnak, mert szárnyasodnak! Száll a lélek repesve, ha – várják! Így […] Olvass tovább

  • in

    Sinkovits Imre verset mond – Illyés Gyula: Bartók

    Jöjjön Illyés Gyula: Bartók verse Sinkovits Imre előadásában. „Hangzavart”? – Azt! Ha nekik az, ami nekünk vigasz! Azt! Földre hullt pohár fölcsattanó szitok-szavát, fűrész foga közé szorult reszelő sikongató jaját tanulja hegedű s éneklő gége – ne legyen béke, ne legyen derű a bearanyozott, a fennen finom, elzárt zeneteremben, míg nincs a jaj-sötét szívekben! A […] Olvass tovább

  • in

    Illyés Gyula: Bartók

    Jöjjön Illyés Gyula: Bartók verse. „Hangzavart”? – Azt! Ha nekik az, ami nekünk vigasz! Azt! Földre hullt pohár fölcsattanó szitok-szavát, fűrész foga közé szorult reszelő sikongató jaját tanulja hegedű s éneklő gége – ne legyen béke, ne legyen derű a bearanyozott, a fennen finom, elzárt zeneteremben, míg nincs a jaj-sötét szívekben! „Hangzavart”! Azt! Ha nekik az, ami […] Olvass tovább

  • in

    Illyés Gyula: Feltámadás

    Jöjjön Illyés Gyula: Feltámadás verse. A föld, az immár cserepesre szikkadt, nyílt és nyílt, mint megannyi pici sírlap. Fejét kidugta – hívta már a nap – holt-fehéren, kis Lázárként, a bab. Aztán percenként itt is, ott is egy újabb parányi lap emelkedett. Régen örültem olyan jót, mint másnap az általános bab-feltámadásnak. Köszönjük, hogy elolvastad Illyés Gyula: Feltámadás […] Olvass tovább

  • in

    Illyés Gyula: Új nép a parton

    Jöjjön Illyés Gyula: Új nép a parton verse. Fürdőruhában szép lépésű nő — Jó alakja az elegancia. Hogy ideillik! Mily “előkelő” S mi mindent mond el, ahogy kisfiára pillantva elkiáltja: “Hun mész te, Fercsi! Vigyázz, beeső!” Olvass tovább

  • in

    “könnyezve összeölelkeztük”: Illyés Gyula nekrológja

    Elhunyt József Attila – íme Illyés Gyula nekrológja. Nem tudok most róla irodalmi szempontból beszélni. Félórája kaptam halála hírét, rögtön azzal, hogy emlékezzem meg róla itt a Nyugat hasábjain, azonnal, mert a lapot már nyomják. Még el se hittem, egész valómmal még meg sem érthettem s máris képviselnem kellene a gyászt. Félóráig csak álltam az […] Olvass tovább

  • ...