A versek oldala
József Attila versekJózsef Attila XX. századi költő, gondolkodó versei egy oldalon.
Jöjjön József Attila: A kanász verse. Az én falkám olyan falka, ondolálva van a farka. Orrukban csak magyar mód csillog egy kis aranydrót. Van egy pösze kis malacom, fővárosi grófkisasszony. Sóhajtott is egy ízbe, nézi magát a vízbe. Van nekem egy oly kis kanom, szelid szóra kezes nagyon. Az ha fogja s egyet túr, a kőkastély […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Egyedül című verse. Egyedül fogok én állni a világon. Egyedül, egyedül, nem lesz soha párom. Nem lesz soha párom, aki vigasztaljon, Aki szenvedésben csókot csókra adjon. Csókot csókra adjon s aki hű, nem álnok, Aki büszke arra, hogy mellette állok. Aki míg én alszom őrködik könnyezve, És, ha ébren vagyok, kacagó […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Flóra verse. 1 Tudnál-e, Flóra, annyira szeretni, erényeidből épül-e szerencse, hogy mind a kínt, mit nem lehet feledni, hű szeretőd munkáján elfelejtse? Tudnál-e engem uj világra hozni, iparkodván szerelmes türelemmel, hogy legyen erőm ismét adakozni s eltölteni a gonoszt félelemmel? Lennél-e nyugtom mindenütt a rosszban? Fontold meg jól, szived mily terhet vállal. […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila Bukj föl az árból verse. Ijessz meg engem, Istenem, szükségem van a haragodra. Bukj föl az árból hirtelen, ne rántson el a semmi sodra. Én, akit föltaszít a ló, s a porból éppen hogy kilátszom, nem ember szívébe való nagy kínok késeivel játszom. Gyulékony vagyok, s mint a nap, oly lángot lobbantottam […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Szeretném, ha vadalmafa lennék! verse. Szeretném, ha vadalmafa lennék! Terebélyes vadalmafa; S hogy testemből jóllakhatna Minden éhező kis gyermek Árnyaimmal betakarva. Szeretném, ha vadalmafa lennék S minden egyes árva gyermek, Ha keserű könnye pereg, Felkeresné s könnyeivel Öntözné meg a tövemet. Szeretném, ha vadalmafa lennék, Mi ha majd egykor kiszárad És […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Mama című verse. József Attila Mama költeménye vallomás, mely a gyermekkort idézi fel A versnek három szereplője van. A felnőtt férfi, akinek az elhunyt édesanyja alakja idéződik fel, a múltból felbukkanó gyermeki én és a mama, akinek egykori nehéz munkáját, a mosást és teregetést mutatja be a vers. A műben megjelenik […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Levegőt verse. Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet? A gyepre éppen langy sötétség szállott, mint bársony-permeteg és lábom alatt álmatlan forogtak, ütött gyermekként csendesen morogtak a sovány levelek. Fürkészve, körben guggoltak a bokrok a város peremén. Az őszi szél köztük vigyázva botlott. A hűvös televény a lámpák felé lesett […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Téli éjszaka. A költő egyik főműve; szigorú fölmérése annak, hogy milyen is a világ, amit magunkénak mondhatunk. A lírai én előbb fokozatosan kiüresíti a tájat, a lényegéig próbál hatolni, így jut el az embertelen némaságig, s kiállva a próbát, elviselve a rá nehezedő kozmosz terhét, immár a tulajdonos öntudatával méri fel az […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – A füst verse. Keménydereku gyárbörtön dús füstje Nagy kedvvel száll a piszkos égre föl. Szemében százszám szikra tündököl S haját borítja sóhajok ezüstje. Szelíden símul barna bús ökölre S a szívből ellop könnyet, bánatot, Kilop a szívből könnyet, bánatot, De ha akarná, csípne, marna, ölne. Ráomlik a gyár szürke gyászfalára, Fátyolt […] Olvass tovább
József Attila (1905–1937) költészete az 1920-as években bontakozott ki. 1922-ben jelent meg első verseskötete, a Szépség koldusa. A harmincas évek elejétől jelennek meg lírájában azok a költemények, amelyek a társadalmi feszültségeknek, problémáknak adnak hangot. Az 1936-ban született Két hexameter című vers is ezek közé sorolható, témája a külső és a belső világ rendje közötti feszültség. […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Nyári délután verse. Cseveg az olló. Néne nyesi a pázsitot, guggol. Hátulról nézve is látni, ásitott. Rádió nyüzsög. Szárnyak dongnak az üvegen. Lágy szellők táncot járnak a puha füveken. Az idő semmit játszik, langy tócsa most, megállt. Hogy elleng, abból látszik, hogy remeg a virág. Én sem tudom már régen, alszom? vagy […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Tűz van! verse. Tűz van! Ég a malom! Ne bántsatok, én nem akarom, Jaj, tán csak bennem ég az a malom? Ne bántsatok, én nem akarom, Csak néha hittem úgy, álmaimban. Azért ordítok, hátha elhiszik, Hogy tűz van, tűz van. Nagykedvű, éhes nyújtózásokkal Nyurga karokkal kalimpál az égnek, Belül ég, de […] Olvass tovább