Ajánljuk:

  • in

    Kosztolányi Dezső – Csatakos virradat

    Jöjjön Kosztolányi Dezső – Csatakos virradat verse. Reggelre minden ferde lesz és széttörik ezer darabbá. Ó, költők, hol van, ki az éj tündéri tükrét összerakná? Csak köd kísért most és halál, a kávéház égboltja szürke s mint egy kialudt égi test, úgy bámul üresen az űrbe. Meggyszínű selyme is fakó, szívembe fáj bitang magánya, de […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Kis, kósza vágyak

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Kis, kósza vágyak verse. Most úgy szeretnék egy párnát keresni, csak oly kicsit, mint egy kislány-kebel, vagy még inkább a földre arccal esni és elfeledni mindent, csendben, el. Oly jó lenne mindent felejteni, oly jó lenne mindent elejteni, leszállani s a harc után, a harc után megállani. Köszönjük, hogy elolvastad a Kis, […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Ha negyvenéves…

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Ha negyvenéves… verse. Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel egyszer fölébredsz és aztán sokáig nem bírsz aludni. Nézed a szobádat ott a sötétben. Lassan eltűnődöl ezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel, mint majd a sírban. Ez a forduló az, mikor az életed új útra tér. Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt éltél. Eszedbe jut egy […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal verse. Van már kenyerem, borom is van, Van gyermekem és feleségem. Szivem minek is szomorítsam? Van mindig elég eleségem. Van kertem, a kertre rogyó fák Suttogva hajolnak utamra, És benn a dió, mogyoró, mák Terhétöl öregbül a kamra. Van egyszerü, jó takaróm is, Telefonom, úti böröndöm, Van jó-szívü jót-akaróm […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Elég a jaj. Ki innen a mezőre

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Elég a jaj. Ki innen a mezőre verse. Elég a jaj. Ki innen a mezőre. És dúlt arccal ajtót nyitok. Nyugodt az éj. Lassan megyek előre, fejem fölött hold, csillag-milliók. Itt kívül is, mint ott benn, a titok. Közelbe vannak. Szinte mind elérem a régi rejtélyt az ég peremén. De rám merednek […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Téli alkony

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Téli alkony előadása. Aranylanak a halvány ablakok… Küzd a sugár a hamvazó sötéttel, fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel, a hósík messze selymesen ragyog. Beszélget a kályhánál a család, a téli alkony nesztelen leszállott. Mint áldozásra készülő leányok, csipkés ruhába állanak a fák. A hazatérő félve, csöndesen lép, retteg zavarni az út […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Ének a tavasz elé

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Ének a tavasz elé verse. Kelj, bársonylombú, halk lehelletű, borús tavasz a völgyön és hegyen, hogy majd ha eljön az idő, legyen a sebre fű. Tavaszi erdő, jó szorosra fond sűrű, sötét lombod hálozatát, hogy majd ha éjjel elbúvunk alád, födjön a lomb. Kegyes Természet, szánd meg a magyart, adj néki ágyat, sátoros […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Októberi táj

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Októberi táj költeménye. Piros levéltől vérző venyigék. A sárga csöndben lázas vallomások. Szavak. Kiáltó, lángoló igék. Köszönjük, hogy elolvastad Kosztolányi Dezső versét. Mi a véleményed  az Októberi táj írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Esti Kornél éneke

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Esti Kornél éneke verse. Indulj dalom, bátor dalom, sápadva nézze röptöd, aki nyomodba köpköd: a fájdalom. Az életen, a szinten, a fénybe kell kerengni, légy mint a minden, te semmi. Ne mondd te ezt se, azt se, hamist se és igazt se, ne mondd, mi fáj tenéked, ne kérj vigaszt se. Légy […] Olvass tovább

  • Kosztolányi Dezső: Februári óda

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Februári óda verse. Jaj, mily gödörbe buktat e február, mily mély homályba? Csillagaim hunyó világa hamvad. Földre ver le szörnyü betegség. Sorsom, mely eddig tétova ködbe bújt egyszerre itt van, szőnyeges és meleg szobámba sétál, mint a farkas, rám vicsorogva. Ijedve futnék, ámde hová lehet? Nincsen menekvés, zörgetek esztelen, kemény kilincsen és […] Olvass tovább

  • in

    Sokak szerint ez Kosztolányi Dezső legszebb verse

    Sokak szerint ez Kosztolányi Dezső legszebb verse. Hajnali részegség Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka – háromkor – abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva, s mérges […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Kedves

    Jöjjön Kosztolányi Dezső Kedves verse. Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál, álarcodat magadra szoritod, s nem tudja senki, hogy voltál titok, hogy voltál nékem ismeretlen oltár. Úgy mégysz el innen csöndbe, lopakodva, élő titok egy még nagyobb titokba. Mert jönni fog egy egész-kicsi ősz, napos, ártatlan, fáradt, graciőz, kis fákkal és kis bárányfellegekkel és […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.