Ajánljuk:

  • in

    Kosztolányi Dezső: Alföld

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Alföld verse. s az utasok a zörgő ablakokból bámulva nézik, mint egy új csudát. Egy nádkúp, egy kút tűnik föl csak olykor, itt-ott egy árva, tikkadó kazal. A búza habja szikrát hányva mormol. Az élet alszik, mindent tűz aszal, a gulya tétlenül delelve ődöng, távolba búsul egy vén, puszta fal. Kék, sárga […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: A verseim elé

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: A verseim elé. Majd hogyha aggkoromban látom e verseket, szólok: “Mi balga dolgok.” S jóízűen mosolygok, hogy szinte könnyezek, hogy szinte könnyezek. Említem, mint a rosszat, amely feledve szebb, s szilaj emlékezetben felzúg az égre kedvem, hogy szinte könnyezek, hogy szinte könnyezek. S ősz fővel ezt beszélem: “Silányka versezet. Bennök gyönyört nem […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Szellők zenéje

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Szellők zenéje verse. A vers 1908-ban született. Szellők kísérnek mostanában engem, szellők szavára száll az alkonyat. Szellők zenélnek, túlvilági hárfák, szellők nevetnek ezüst éjszakán át s csilandva fricskázzák az arcomat. Honnan repülnek? A hajam kibontják, hozzám tipegnek észrevétlenül s egyszerre lelkem egy fekete, halvány szerelmes arcú szellőlányka karján száll, száll, tovább repül. […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Csöndes, tiszta vers

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Csöndes, tiszta vers költeménye. Nincs semmim… Így megyek magamban – tip-top – szelíden, csendesen. S ha éjjel bántanak a rablók, kitárom két üres kezem. A rablók sírnak velem együtt, olyan-olyan szegény vagyok, mint kisded első fürdetőjén és mint a teknőn a halott. De tart a föld. Ez az enyém még, feszül az […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: A rút varangyot véresen megöltük

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: A rút varangyot véresen megöltük verse. A rút varangyot véresen megöltük. Ó iszonyú volt. Vad háború volt. A délután pokoli-sárga. Nyakig a vérbe és a sárba dolgoztunk, mint a hentesek s a kövér béka elesett. Egész smaragd volt. Rubin a szeme, gyémántot izzadt, mérgekkel tele. A lába türkisz, a hasa zafír, a […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Szeretet

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Szeretet verse. Mennyi ember van, akit szeretek. Mennyi nő és férfi, akit szeretek. Rokonszenves boltileányok, kereskedősegédek, régi és hű cselédek, lapkihordók, csöndes, munkás írók, kedves tanárok, kik vesződnek a kisfiammal. Találkozunk mi olykor-olykor, meg-megállunk, szemünk összevillan s én még maradnék tétovázva, talán, hogy elmondjam ezt nekik. Mégsem beszélek, mert csak a részeg […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Életre-halálra

    Kosztolányi Dezső: Életre-halálra Mint aki búcsúzik, beszélni akarok. Itt éltem én, vér véretekből, magyarok. Mint akit égő szókra gyújt föl a halál. Szájam kigyulladt víziókat kiabál. Együtt örökre, együtt, együtt veletek. Kuckóba, sáncba, rongyba harcos feletek. Mi volt ez? A szívembe harsog az egész. Láng és korom, megtébolyul, ki belenéz. Sírtam miatta én is, én […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső – Számadás

    Kosztolányi Dezső – Számadás 1 Most már elég, ne szépítgesd, te gyáva, nem szégyen ez, vallj – úgyis vége van – boldog akartál lenni és hiába, hát légy mi vagy: végkép boldogtalan. Inkább egészen és kínzó-csigába, mint félig így, alkudva oktalan, ne félj, szamár, ki szenved, nincs magába, vagytok ti itt a földgolyón sokan. Térdelve, […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal verse. Van már kenyerem, borom is van, Van gyermekem és feleségem. Szivem minek is szomorítsam? Van mindig elég eleségem. Van kertem, a kertre rogyó fák Suttogva hajolnak utamra, És benn a dió, mogyoró, mák Terhétöl öregbül a kamra. Van egyszerü, jó takaróm is, Telefonom, úti böröndöm, Van jó-szívü jót-akaróm […] Olvass tovább

  • Kosztolányi Dezső 5 legszebb verse
    in

    Kosztolányi Dezső 5 legszebb verse

    Mi most bemutatjuk a legszebbnek tartott Kosztolányi Dezső verseket. Jöjjenek a csodás költemények. Nemeskosztolányi Kosztolányi Dezső, teljes nevén Kosztolányi Dezső István író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének kimagasló formaművésze, a XX. századi magyar széppróza és líra egyik legnagyobb alakja. Már tizenöt éves korától rendszeresen írt verseket, melyek közül az első tizenhat éves korában […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső legmegindítóbb szerzeménye

    Szívszorító alkotásról van szó, így csak akkor olvasd el ezt, ha nem zavar, hogy nagy érzelmeket hoz fel. A mű a halált követő végtelen nyugalomról, fájdalommentes állapotról szól. ÉNEK A SEMMIRŐL Amit ma tartok, azt elejtem, amit ma tudtam, elfelejtem, az arcomat kezembe rejtem s elnyúlok az üres sötétben, a mélyen-áramló delejben. Annál, mi van, […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.