Ajánljuk:

  • in

    Kosztolányi Dezső: Húsvét

    Jöjjön Kosztolányi Dezső húsvéti verse, íme a Húsvét című írás. Már kék selyembe pompázik az égbolt, tócsákba fürdenek alant a fák, a földön itt-ott van csak még fehér folt, a légen édes szellő szárnyal át. Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe viszik a zavaros szagos vizet, a lány piros tojást tesz el merengve, a boltokat emberraj tölti […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Szegény anyám csak egy dalt zongorázik.

    Kosztolányi Dezső: Szegény anyám csak egy dalt zongorázik. Szegény anyám csak egy dalt zongorázik. Egy árva dalt. Azt veregeti folyton és megbicsaklik elefántcsont ujja a fekete-fehér elefántcsonton. És elfelejti, próbálgatja egyre és szállni vágy, mint vérző sas a hegyre, mert szállni tudna, szállni és röpülni, de visszahúzza újra ezer emlék. Ezt zongorázta kisleány-korában s mikor […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Alföld

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Alföld verse. s az utasok a zörgő ablakokból bámulva nézik, mint egy új csudát. Egy nádkúp, egy kút tűnik föl csak olykor, itt-ott egy árva, tikkadó kazal. A búza habja szikrát hányva mormol. Az élet alszik, mindent tűz aszal, a gulya tétlenül delelve ődöng, távolba búsul egy vén, puszta fal. Kék, sárga […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: A verseim elé

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: A verseim elé. Majd hogyha aggkoromban látom e verseket, szólok: “Mi balga dolgok.” S jóízűen mosolygok, hogy szinte könnyezek, hogy szinte könnyezek. Említem, mint a rosszat, amely feledve szebb, s szilaj emlékezetben felzúg az égre kedvem, hogy szinte könnyezek, hogy szinte könnyezek. S ősz fővel ezt beszélem: “Silányka versezet. Bennök gyönyört nem […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Szellők zenéje

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Szellők zenéje verse. A vers 1908-ban született. Szellők kísérnek mostanában engem, szellők szavára száll az alkonyat. Szellők zenélnek, túlvilági hárfák, szellők nevetnek ezüst éjszakán át s csilandva fricskázzák az arcomat. Honnan repülnek? A hajam kibontják, hozzám tipegnek észrevétlenül s egyszerre lelkem egy fekete, halvány szerelmes arcú szellőlányka karján száll, száll, tovább repül. […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Csöndes, tiszta vers

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Csöndes, tiszta vers költeménye. Nincs semmim… Így megyek magamban – tip-top – szelíden, csendesen. S ha éjjel bántanak a rablók, kitárom két üres kezem. A rablók sírnak velem együtt, olyan-olyan szegény vagyok, mint kisded első fürdetőjén és mint a teknőn a halott. De tart a föld. Ez az enyém még, feszül az […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Életre-halálra

    Kosztolányi Dezső: Életre-halálra Mint aki búcsúzik, beszélni akarok. Itt éltem én, vér véretekből, magyarok. Mint akit égő szókra gyújt föl a halál. Szájam kigyulladt víziókat kiabál. Együtt örökre, együtt, együtt veletek. Kuckóba, sáncba, rongyba harcos feletek. Mi volt ez? A szívembe harsog az egész. Hirdetés Láng és korom, megtébolyul, ki belenéz. Sírtam miatta én is, […] Olvass tovább

  • Kosztolányi Dezső 5 legszebb verse
    in

    Kosztolányi Dezső 5 legszebb verse

    Mi most bemutatjuk a legszebbnek tartott Kosztolányi Dezső verseket. Jöjjenek a csodás költemények. Nemeskosztolányi Kosztolányi Dezső, teljes nevén Kosztolányi Dezső István író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének kimagasló formaművésze, a XX. századi magyar széppróza és líra egyik legnagyobb alakja. Már tizenöt éves korától rendszeresen írt verseket, melyek közül az első tizenhat éves korában […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső legmegindítóbb szerzeménye

    Szívszorító alkotásról van szó, így csak akkor olvasd el ezt, ha nem zavar, hogy nagy érzelmeket hoz fel. A mű a halált követő végtelen nyugalomról, fájdalommentes állapotról szól. ÉNEK A SEMMIRŐL Amit ma tartok, azt elejtem, amit ma tudtam, elfelejtem, az arcomat kezembe rejtem s elnyúlok az üres sötétben, a mélyen-áramló delejben. Annál, mi van, […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Vers

    Kosztolányi Dezső: Vers Sár és virág, kavargó semmiség, de hirtelen, mint villám, hogyha lobban – két sor között – kinyíl nekünk az Ég. Köszönjük, hogy elolvastad Kosztolányi Dezső írását! Mi a véleményed a Vers című versről? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: A doktor bácsi

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: A doktor bácsi verse. A doktor bácsi. Áldott aranyember. Világító, nyugodt szemei kékek. Komoly szigorral lép be a szobába, szemébe nézek és csöppet se félek. Borzongva érzem biztos újjait, ha kis, sovány bordáimon kopog. Ősz bajusza a fagytól zuzmarás, hideg kezén arany gyűrűsorok. Oly tiszta és oly jó. Ő ír medicínát, keserűt, […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.