Ajánljuk:

  • in

    Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek

    Jöjjön Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek verse. Mikor járni tanítottál, lehajoltál hozzám. Azt súgtad, hogy: drága kincsem… s megcsókoltad orcám. Ölelgettél, cirógattál, ápoltad a lelkem. Kedves szóval terelgettél – bármi rosszat tettem. Oly sok éjjel virrasztottál kívánságom lesve. Álmot hozó meséd nélkül sose múlt el este. Beszédre is tanítottál – szívesen mesélek. Elmesélem e szép […] Olvass tovább

  • in

    Mentovics Éva: A legszebb ünnepen

    Jöjjön Mentovics Éva: A legszebb ünnepen verse. Oly fénylő a pillantásod, mint égen a csillagok. Felém nevet kedves arcod, ha megjöttem, itt vagyok. Úgy ölel át féltő karod, mint dombok a völgyeket, melengető, kósza szellő a májusi zöld gyepet. Kacagásod oly gyöngyöző, mint erdőn a kispatak, amikor a lombok közül csörgedezve kiszalad. Hangod bársony melegével […] Olvass tovább

  • in

    Mentovics Éva: Az én titkom

    jöjjön Mentovics Éva: Az én titkom verse. Megsúgok egy titkot halkan, el ne áruld senkinek! Kukkants be majd egyszer hozzánk, hogyha nekem nem hiszed. Szárnyait és angyalhaját én láthatom, senki más, nem lehet ő, csak egy angyal angyal bizony, nem vitás. Este, mikor ágyba bújok, hozzám hajol, betakar, mesét olvas – kettőt-hármat – nem távozik […] Olvass tovább

  • in

    Mentovics Éva: Őszi rekviem

    Jöjjön Mentovics Éva: Őszi rekviem verse. Avarruhába bújt a föld a fázós fák alatt, amíg a szél, a dölyfös úr a tájon átszaladt. Zörgetve fákat, bokrokat, haladt a hegytetőn, mögötte rétek borzongtak kopáran, reszketőn. Az erdő kábán álmodott, álmában égig ért, álma langyos, új tavaszt, szikrázó fényt ígért, hol fészek ring a lombokon, s körötte […] Olvass tovább

  • in

    Mentovics Éva – Aranybúza – mezők éke

    Jöjjön Mentovics Éva – Aranybúza – mezők éke verse. Aranykalász, aranybúza… Kössed, kössed koszorúba! Búzavirág legyen éke, pipacs nyíljon közepébe! Melengető napfény járta, szél simított dús hajába, megcsodálták erdők, rétek, dísze volt a messzeségnek. Megőrölve, megszitálva, langyos vízzel teszik tálba, megkelesztve, megdagasztva pihen kicsit a damasztba’, majd kemence szája várja, hogy pírt süssön orcájára. Aranybúza […] Olvass tovább

  • in

    Mentovics Éva – Áldott legyen…

    Jöjjön Mentovics Éva Áldott legyen… verse. Aranykalász keblén búzavirág kékell, összeölelkezve pipacsok tűzével, mik parázsló szárnyként lebbennek a szélbe’, izzó lobogással, fel, az égi kékre. Állj meg, átutazó, állj meg, fáradt vándor, távol városoktól, nagyvilág zajától, messze sok dübörgő, füstös állomástól! Csituljon a lelked, hol pihenne máshol!? Kalászokhoz bújva tűzvörös meg vízkék… Engedd, hogy orcádat […] Olvass tovább