Mentovics Éva
Ajánljuk:
-
in VERSEKMentovics Éva: Advent
Mentovics Éva: Advent Álomport hintett a tájra a tél, fenyvesek ágain hűs szél zenél, hófelhőt bolyhoz fenn későn, korán, s átsuhan didergő falvak során. Benéz a házakba, s mit lát vajon? Gyertyafényt ünnepi, szép asztalon, parázsló kályhákat, s asztal felett számtalan imára kulcsolt kezet, szemekben sóvárgást, hitet, reményt, várják, hogy Megváltónk indul felénk, s megérint […] Olvass tovább
-
in VERSEKMentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek
Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek Mikor járni tanítottál, lehajoltál hozzám. Azt súgtad, hogy: drága kincsem… s megcsókoltad orcám. Ölelgettél, cirógattál, ápoltad a lelkem. Kedves szóval terelgettél – bármi rosszat tettem. Oly sok éjjel virrasztottál kívánságom lesve. Álmot hozó meséd nélkül sose múlt el este. Beszédre is tanítottál – szívesen mesélek. Elmesélem e szép napon, hogy […] Olvass tovább
-
in VERSEKMentovics Éva: Iskolás leszek
Mentovics Éva: Iskolás leszek Iskolába járok ősztől, mert már hat éves vagyok. Hátamra veszem a táskám, s indulok, mint a nagyok. Táskámban sok tarka könyv van, mesékkel és képekkel. Amint lapozgattam őket, úgy tűnt, minden érdekel. Igyekszem majd megtanulni mielőbb az ábécét, s meglepem az anyukámat: én olvasok majd mesét. Olvass tovább
-
in VERSEKMentovics Éva: Hív a csengő
Jöjjön Mentovics Éva: Hív a csengő verse. Három éves múltam éppen… Eleinte sírtam, féltem. Eltelt egy év, kettő, három, hat gyertya ég a tortámon. Gyorsan szálltak el az évek. Már nem sírok, nem is félek. Sőt, hogyha még engednétek, itt töltenék néhány évet. Tudom, tudom, ezt nem lehet. Meg is értem, és elmegyek. Vágyom is […] Olvass tovább
-
in VERSEKMentovics Éva: A legszebb ünnepen
Mentovics Éva: A legszebb ünnepen Oly fénylő a pillantásod, mint égen a csillagok. Felém nevet kedves arcod, ha megjöttem, itt vagyok. Úgy ölel át féltő karod, mint dombok a völgyeket, melengető, kósza szellő a májusi zöld gyepet. Kacagásod oly gyöngyöző, mint erdőn a kispatak, amikor a lombok közül csörgedezve kiszalad. Hangod bársony melegével kényezteted lelkemet. […] Olvass tovább
-
in VERSEKMentovics Éva – Szerencse, hogy csaj vagyok!
Szerencse, hogy csaj vagyok! Szerencse, hogy csaj vagyok, mert a fiúk mind rosszak; esnek-kelnek, törnek-zúznak, hangyát, gyíkot kínoznak. Egyik-másik olyan fura (azt hiszi, hogy menő így), pedig flegma dumájával egyszerűen megőrjít. Némelyikük meg csak szájhős, löki, mint egy nagy vagány, s úgy pózol, hogy elaléljunk atlétikus alkatán. Az ajtónál lökdösődnek, ők futnak ki elsőnek, pedig […] Olvass tovább
-
in VERSEKMentovics Éva: Legyen öröm a tanulás
Mentovics Éva: Legyen öröm a tanulás Untuk a sok kirándulást, sok lazítást, meg pihit. Lehet, furcsa kimondani: fárasztó volt már kicsit. Nélkülöztük egész nyáron az írást, a matekot, így ötöst és piros pontot egyikünk sem kaphatott. Bár volt úszás, fára mászás, nyaralás, a nagyinál, s élveztük, hogy locsolásért, palacsinta, fagyi jár, nyár végén már sóhajtoztunk, […] Olvass tovább
-
in VERSEKMentovics Éva: Búcsú az óvodától
Jöjjön Mentovics Éva: Búcsú az óvodától verse. Első nap az óvódában sírdogáltam-úgy tudom. Csordogáló könnyeim közt mosolyt láttam arcodon. Ölbe vettél, cirógattál, megfogtad a kezemet. Bátorító mosolyodból sugárzott a szeretet. Tyúkanyóként óvtál minket, tanítgattál, neveltél. Játék közben számtalanszor velünk együtt nevettél. Óvó nénik, dadusnénik, kispajtások, óvoda… Az itt töltött szép éveket nem felejtjük el soha. Köszönjük, […] Olvass tovább
-
Mentovics Éva anyák napi versek
Jöjjön Mentovics Éva anyák napi versek összeéállításunk. Az én anyukám Szemed tükre mint a gyémánt, úgy tündököl, úgy ragyog… elmondtad már milliószor: legszebb kincsed én vagyok. Mesét mondasz lefekvéskor, simogatsz, ha felkelek, s hogyha néha úgy visítok, hogy az ég is megremeg, kifürkészed, mi a gondom, megtörlöd a szememet, hiszen tudod, mindent megold az anyai […] Olvass tovább
-
in VERSEKMentovics Éva: Az én titkom
jöjjön Mentovics Éva: Az én titkom verse. Megsúgok egy titkot halkan, el ne áruld senkinek! Kukkants be majd egyszer hozzánk, hogyha nekem nem hiszed. Szárnyait és angyalhaját én láthatom, senki más, nem lehet ő, csak egy angyal angyal bizony, nem vitás. Este, mikor ágyba bújok, hozzám hajol, betakar, mesét olvas – kettőt-hármat – nem távozik […] Olvass tovább
-
in VERSEKMentovics Éva: Őszi rekviem
Jöjjön Mentovics Éva: Őszi rekviem verse. Avarruhába bújt a föld a fázós fák alatt, amíg a szél, a dölyfös úr a tájon átszaladt. Zörgetve fákat, bokrokat, haladt a hegytetőn, mögötte rétek borzongtak kopáran, reszketőn. Az erdő kábán álmodott, álmában égig ért, álma langyos, új tavaszt, szikrázó fényt ígért, hol fészek ring a lombokon, s körötte […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Mentovics Éva – Aranybúza – mezők éke
Jöjjön Mentovics Éva – Aranybúza – mezők éke verse. Aranykalász, aranybúza… Kössed, kössed koszorúba! Búzavirág legyen éke, pipacs nyíljon közepébe! Melengető napfény járta, szél simított dús hajába, megcsodálták erdők, rétek, dísze volt a messzeségnek. Megőrölve, megszitálva, langyos vízzel teszik tálba, megkelesztve, megdagasztva pihen kicsit a damasztba’, majd kemence szája várja, hogy pírt süssön orcájára. Aranybúza […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.