Ajánljuk:

  • in

    Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek

    Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek Mikor járni tanítottál, lehajoltál hozzám. Azt súgtad, hogy: drága kincsem… s megcsókoltad orcám. Ölelgettél, cirógattál, ápoltad a lelkem. Kedves szóval terelgettél – bármi rosszat tettem. Oly sok éjjel virrasztottál kívánságom lesve. Álmot hozó meséd nélkül sose múlt el este. Beszédre is tanítottál – szívesen mesélek. Elmesélem e szép napon, hogy […] Olvass tovább

  • in

    Mentovics Éva: Az én anyukám

    Jöjjön Mentovics Éva: Az én anyukám verse. Szemed tükre mint a gyémánt, úgy tündököl, úgy ragyog… elmondtad már milliószor: legszebb kincsed én vagyok. Mesét mondasz lefekvéskor, simogatsz, ha felkelek, s hogyha néha úgy visítok, hogy az ég is megremeg, kifürkészed, mi a gondom, megtörlöd a szememet, hiszen tudod, mindent megold az anyai szeretet. Elnézted, ha […] Olvass tovább

  • in

    Mentovics Éva – Szerencse, hogy csaj vagyok!

    Szerencse, hogy csaj vagyok! Szerencse, hogy csaj vagyok, mert a fiúk mind rosszak; esnek-kelnek, törnek-zúznak, hangyát, gyíkot kínoznak. Egyik-másik olyan fura (azt hiszi, hogy menő így), pedig flegma dumájával egyszerűen megőrjít. Némelyikük meg csak szájhős, löki, mint egy nagy vagány, s úgy pózol, hogy elaléljunk atlétikus alkatán. Az ajtónál lökdösődnek, ők futnak ki elsőnek, pedig […] Olvass tovább

  • in

    Mentovics Éva anyák napi versek

    Jöjjön Mentovics Éva anyák napi versek összeéállításunk. Az én anyukám Szemed tükre mint a gyémánt, úgy tündököl, úgy ragyog… elmondtad már milliószor: legszebb kincsed én vagyok. Mesét mondasz lefekvéskor, simogatsz, ha felkelek, s hogyha néha úgy visítok, hogy az ég is megremeg, kifürkészed, mi a gondom, megtörlöd a szememet, hiszen tudod, mindent megold az anyai […] Olvass tovább

  • in

    Mentovics Éva: Mikulás – köszöntő

    Jöjjön Mentovics Éva: Mikulás – köszöntő verse. Édes, kedves Mikulás, köszöntünk most téged. Eljöttél az idén is, ahogy megígérted. Látjuk, hogy a tartásod teli zsáktól görnyedt. Rakd le nehéz puttonyod, pihenj meg egy csöppet! Sok-sok színes ajándék nyomja fáradt vállad. Tudjuk, hogy a Világot több százszor bejártad. Tudjuk, hogy a szánoddal tovasiklasz újra. Néhány darab […] Olvass tovább

  • in

    Mentovics Éva: Az én titkom

    jöjjön Mentovics Éva: Az én titkom verse. Megsúgok egy titkot halkan, el ne áruld senkinek! Kukkants be majd egyszer hozzánk, hogyha nekem nem hiszed. Szárnyait és angyalhaját én láthatom, senki más, nem lehet ő, csak egy angyal angyal bizony, nem vitás. Este, mikor ágyba bújok, hozzám hajol, betakar, mesét olvas – kettőt-hármat – nem távozik […] Olvass tovább

  • in

    Mentovics Éva: Újévi köszöntő

    Mentovics Éva: Újévi köszöntő Szeretetben, egészségben legyen részed egész évben. Légy szerencsés, vidám, boldog, felejtsd el a bút, és gondot. Kezdődjön hát egy új élet: legyen békés, boldog éved! Olvass tovább

  • in

    Mentovics Éva: Advent

    Mentovics Éva: Advent Álomport hintett a tájra a tél, fenyvesek ágain hűs szél zenél, hófelhőt bolyhoz fenn későn, korán, s átsuhan didergő falvak során. Benéz a házakba, s mit lát vajon? Gyertyafényt ünnepi, szép asztalon, parázsló kályhákat, s asztal felett számtalan imára kulcsolt kezet, szemekben sóvárgást, hitet, reményt, várják, hogy Megváltónk indul felénk, s megérint […] Olvass tovább

  • in

    Mentovics Éva: Hív a csengő

    Jöjjön Mentovics Éva: Hív a csengő verse. Három éves múltam éppen… Eleinte sírtam, féltem. Eltelt egy év, kettő, három, hat gyertya ég a tortámon. Gyorsan szálltak el az évek. Már nem sírok, nem is félek. Sőt, hogyha még engednétek, itt töltenék néhány évet. Tudom, tudom, ezt nem lehet. Meg is értem, és elmegyek. Vágyom is […] Olvass tovább

  • in

    Mentovics Éva: Legyen öröm a tanulás

    Mentovics Éva: Legyen öröm a tanulás Untuk a sok kirándulást, sok lazítást, meg pihit. Lehet, furcsa kimondani: fárasztó volt már kicsit. Nélkülöztük egész nyáron az írást, a matekot, így ötöst és piros pontot egyikünk sem kaphatott. Bár volt úszás, fára mászás, nyaralás, a nagyinál, s élveztük, hogy locsolásért, palacsinta, fagyi jár, nyár végén már sóhajtoztunk, […] Olvass tovább

  • in

    Mentovics Éva: Búcsú az óvodától

    Jöjjön Mentovics Éva: Búcsú az óvodától verse. Első nap az óvódában sírdogáltam-úgy tudom. Csordogáló könnyeim közt mosolyt láttam arcodon. Ölbe vettél, cirógattál, megfogtad a kezemet. Bátorító mosolyodból sugárzott a szeretet. Tyúkanyóként óvtál minket, tanítgattál, neveltél. Játék közben számtalanszor velünk együtt nevettél. Óvó nénik, dadusnénik, kispajtások, óvoda… Az itt töltött szép éveket nem felejtjük el soha. Köszönjük, […] Olvass tovább

  • in

    Mentovics Éva: Őszi rekviem

    Jöjjön Mentovics Éva: Őszi rekviem verse. Avarruhába bújt a föld a fázós fák alatt, amíg a szél, a dölyfös úr a tájon átszaladt. Zörgetve fákat, bokrokat, haladt a hegytetőn, mögötte rétek borzongtak kopáran, reszketőn. Az erdő kábán álmodott, álmában égig ért, álma langyos, új tavaszt, szikrázó fényt ígért, hol fészek ring a lombokon, s körötte […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.