Ajánljuk:

  • in

    Nagy László – Balatonparton

    Nagy László – Balatonparton Balatonparton a nádi világban megbújtam egyszer s csuda szépet láttam bóbitás nádon nádi veréb fészket sás bokor alján kis vízicsibéket. Vad ruca moccant topogott a vízre barna liléit vízi útra vitte senki se látta csak magam csodáltam ott a víz partján még sokáig álltam. Játszott a nádas széllel és derűvel s […] Olvass tovább

  • in

    Hegedűs D. Géza verset mond – Nagy László: Anyakép

    Jöjjön Nagy László: Anyakép verse Hegedűs D. Géza előadásában. Könny nélkül váltam el tőle, sóhajtva nézett utánam. Még ölelt volna, még láttam, karját emelte. De a köd, november kölyke borult az anyai ölbe, édes helyemre. Jó volt már visszasajognom oda, hol erővel töltem, szülőm és elhagyott földem egy anyakép lett. Hevesen vettem magamba, emelték fönséges […] Olvass tovább

  • in

    Sokak szerint ez Nagy László legszebb verse

    Sokak szerint ez Nagy László legszebb verse – íme a csodás költemény. Nagy László: Ki viszi át a szerelmet Létem ha végleg lemerûlt, ki imád tücsök-hegedût? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantu mezõvé a sziklacsípõket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verõereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít […] Olvass tovább

  • Jöjjön Nagy László: Adjon az Isten verse.
    in

    Nagy László: Adjon az Isten

    Jöjjön Nagy László: Adjon az Isten verse. Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán az ágyra hevernem, kérdésre választ ő küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön, adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet – nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem. […] Olvass tovább

  • in

    Nagy László – Bánat és gyalázat

    Jöjjön Nagy László – Bánat és gyalázat verse. Engem nem ringat ringató, de csöndes leszek nemsokára, nem üt lelkembe fecske szárnya, holttal tele van ez a tó. Halott nékem az anya-öl, az én szemeim ólomgombok, fejemben megfagytak a gondok, halvány az is, mi tündököl. Engem nem sirat sirató, haldoklik isten harsonása, egy láb alatt vagyok […] Olvass tovább

  • in

    Nagy László: Kinek fáj, emberek?

    Jöjjön Nagy László: Kinek fáj, emberek? verse. Csontkráterekkel a hold, hófuvatokkal a föld fény-förtelemben ragyog, mindennél nagyobb a csönd. Ki old meg téged, dráma, te fehér-fekete? Megoldhatatlan a lét, mint a jegenyék csupa-jég, csupa-lánc lakzis menete. Mozdulatlanná remekít mindent a hideg, betábláz a fagy üvege. E leltárból nem menekül se anyag, se alak. Ordas csillagok virrasztanak. […] Olvass tovább

  • in

    Nagy László: Elfogynak a fák

    Jöjjön Nagy László: Elfogynak a fák verse. Elfogynak a fák a parton éjszakánként lassan, lassan, amikor az Isten szeme jéggé fagy a kék magasban. Ilyenkor az éhes fűrész nem énekel, mert nem szabad. Ilyenkor az éhes ember nem nyöszörög, bár megszakad. Fáért nem kár, lesz helyette, hisz tavasz jön, új ültetés, de a nyomor parancsol […] Olvass tovább

  • in

    Bódi László “Cipő” verset mond – Nagy László: Én fekszem itt

    Jöjjön Nagy László: Én fekszem itt verse Bódi László “Cipő” tolmácsolásában. Én fekszem itt a kihűlt földön: Eleven kincse még a nyárnak, Vétkek s rossz jelek rohamozva Édes húsomra idejárnak. Igazán s végleg téged várlak. Érdes tüllben gyere lassúdan, Horzsolj végig, s hagyj itt örökre Izzó kikerics-koszorúmon. Hallgassuk meg Bódi László “Cipő” előadásában Nagy László […] Olvass tovább

  • in

    Nagy László – Menyegző

    Jöjjön Nagy László – Menyegző verse. Arccal a tengernek itt állunk párban, kürtszóban, ünnepi arany riadóban, síp-sikolyban, a dobhang döbbenetében, lábdobogásban ijedten, a tengert utánzó táncosok lendülete fenyegeti hátunk, mert a tengernek bemutattak minket, vegye tudomásul, itt állunk párban, a kőfokon, itt, a végtelenségbe bevágó szárazföld csőrehegyén két emberi csillag, összeesküdve örökre a jóra, igazra, […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.