Ajánljuk:

  • in

    Nagy László – Bánat és gyalázat

    Jöjjön Nagy László – Bánat és gyalázat verse. Engem nem ringat ringató, de csöndes leszek nemsokára, nem üt lelkembe fecske szárnya, holttal tele van ez a tó. Halott nékem az anya-öl, az én szemeim ólomgombok, fejemben megfagytak a gondok, halvány az is, mi tündököl. Engem nem sirat sirató, haldoklik isten harsonása, egy láb alatt vagyok […] Olvass tovább

  • in

    Nagy László: Kinek fáj, emberek?

    Jöjjön Nagy László: Kinek fáj, emberek? verse. Csontkráterekkel a hold, hófuvatokkal a föld fény-förtelemben ragyog, mindennél nagyobb a csönd. Ki old meg téged, dráma, te fehér-fekete? Megoldhatatlan a lét, mint a jegenyék csupa-jég, csupa-lánc lakzis menete. Mozdulatlanná remekít mindent a hideg, betábláz a fagy üvege. E leltárból nem menekül se anyag, se alak. Ordas csillagok virrasztanak. […] Olvass tovább

  • in

    Nagy László: Elfogynak a fák

    Jöjjön Nagy László: Elfogynak a fák verse. Elfogynak a fák a parton éjszakánként lassan, lassan, amikor az Isten szeme jéggé fagy a kék magasban. Ilyenkor az éhes fűrész nem énekel, mert nem szabad. Ilyenkor az éhes ember nem nyöszörög, bár megszakad. Fáért nem kár, lesz helyette, hisz tavasz jön, új ültetés, de a nyomor parancsol […] Olvass tovább

  • in

    Nagy László – Balatonparton

    Jöjjön Nagy László – Balatonparton verse. Balatonparton a nádi világban megbújtam egyszer s csuda szépet láttam bóbitás nádon nádi veréb fészket sás bokor alján kis vízicsibéket. Vad ruca moccant topogott a vízre barna liléit vízi útra vitte senki se látta csak magam csodáltam ott a víz partján még sokáig álltam. Játszott a nádas széllel és […] Olvass tovább

  • in

    Nagy László: Dióverés

    Jöjjön Nagy László Dióverés verse. Elsuhogott az a füttyös sárgarigó délre. Sárgul az árva diófa zöld terebélye. Levelek lengnek, akár a színarany rigó-szárnyak, elszállnak ők is a szélben puszta határnak. Áll a diófa, és érett kincsei válnak tőle: szellő ha bántja az ágat, buknak a földre. Szaporább kopogás, csörgés támad, ha jön az ember, s […] Olvass tovább

  • in

    Bódi László “Cipő” verset mond – Nagy László: Én fekszem itt

    Jöjjön Nagy László: Én fekszem itt verse Bódi László “Cipő” tolmácsolásában. Én fekszem itt a kihűlt földön: Eleven kincse még a nyárnak, Vétkek s rossz jelek rohamozva Édes húsomra idejárnak. Igazán s végleg téged várlak. Érdes tüllben gyere lassúdan, Horzsolj végig, s hagyj itt örökre Izzó kikerics-koszorúmon. Hallgassuk meg Bódi László “Cipő” előadásában Nagy László […] Olvass tovább

  • in

    Nagy László – Menyegző

    Jöjjön Nagy László – Menyegző verse. Arccal a tengernek itt állunk párban, kürtszóban, ünnepi arany riadóban, síp-sikolyban, a dobhang döbbenetében, lábdobogásban ijedten, a tengert utánzó táncosok lendülete fenyegeti hátunk, mert a tengernek bemutattak minket, vegye tudomásul, itt állunk párban, a kőfokon, itt, a végtelenségbe bevágó szárazföld csőrehegyén két emberi csillag, összeesküdve örökre a jóra, igazra, […] Olvass tovább

  • in

    Nagy László: Csönd

    Jöjjön Nagy László: Csönd verse. Táncol a csönd fehér tarlón, trombitája égszín virág, hatalmától megnémulnak nádasok és bölömbikák. Táncol a csönd háztetőkön, fáradtaknak jó az álom, ablak alatt, kertek alatt csukott szájjal danolászom. Táncol a csönd, bejár minden gödröket és szegleteket, harmat esik, szívem fázik, hajt a bánat leveleket. Borzasodik fehér kutyám, felettünk a bánat […] Olvass tovább

  • in

    Nagy László: Gyászom a Színészkirályért

    Jöjjön Nagy László: Gyászom a Színészkirályért verse. Megfojtom a heroldokat, kik halálodtól hízva gurulnak, vért gurguláznak, lerakom mind a gyalázatosat küszöbére a gyalázat urának. Mi történt megint, mi történt? Kicsoda ment el megint valami vérz? esk? szerint szétdúlva a köznapi törvényt? Eb voltál, vagy nagyran?tt Krisztus? Csak jó ripacs, vagy színészkirály? Szépség, vagy hetven kilógram színhús? […] Olvass tovább

  • in

    Kávészünet zenekar – Ki viszi át a szerelmet (Nagy László verse)

    Jöjjön Nagy László verse a Kávészünet előadásában. Létem ha végleg lemerült ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantu mezõvé a szikla- csípõket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verõereket? S dúl hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerült, ki rettenti a keselyűt! S ki […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.