A versek oldala
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes versei válogatásunk! Tengeren Siklik a lép, a máj kering, kígyózva fut a hátgerinc: kezem között, bőröm alatt hullámlanak, mint a halak. Megfodrozzák a vért, velőt, és nem hiszik a levegőt. S ha augusztusi éjjelek bőrömre tompán fénylenek, a lomha raj a mélybe lent, mint foszforfényben, átdereng. És imbolyogva horgonyán, felettük ring […] Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: A kertész verse. Ha jössz, válassz ilyen napot, sárga, piros papagáj-tulipánsor ösvényén jőjj, s a szeretőd leszek. Csizmám villan, buta homokba gázol. Jőjj hát, jőjj, ez a te napod. Lenyugodnék kezed, eres levél, négyszög-kezemre, és simítanám alakját, s ennyi, ennyi már elég. És tudnám: zöld legyek a rózsafán. Hull az idő […] Olvass tovább
Íme Nemes Nagy Ágnes megható verse, A szomj Szoták Ágnes előadásában. Nemes Nagy Ágnes: A szomj Hogy mondjam el? A szó nem leli számat: kimondhatatlan szomj gyötör utánad. – Ha húsevő növény lehetne testem, belémszívódnál, illatomba esten. Enyém lehetne langyos, barna bőröd, kényes kezed, amivel magad őrzöd, s mely minden omló végső pillanatban elmondja: mégis, […] Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Madár verse. Egy madár ül a vállamon, Ki együtt született velem. Már oly nagy, már olyan nehéz, Hogy minden léptem gyötrelem. Súly, súly, súly rajtam, bénaság, Ellökném, rámakaszkodik, Mint egy tölgyfa a gyökerét, Vállamba vájja karmait. Hallom, fülemnél ott dobog irtózatos madár-szive. Ha elröpülne egy napon, Most már eldőlnék nélküle. Köszönjük, […] Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Között. A levegő nagy ruhaujjai. A levegő, amin szilárdan támaszkodik madár s madártan, az érvek foszló szélein a szárny, egy percnyi ég beláthatatlan következményű lombjai, az élő pára fái, felkanyarodva akár a vágy, a fenti lombba, percenként hússzor lélegezni a zúzmarás, nagy angyalokat. És lent a súly. A síkon röghegyek nagy, […] Olvass tovább