Reményik Sándor versek
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKReményik Sándor: Viszontlátásra
Jöjjön Reményik Sándor: Viszontlátásra verse. Viszontlátásra, – mondom, és megyek. Robognak vonatok és életek – Bennem, legbelül valami remeg. Mert nem tudom, Sohasem tudhatom: Szoríthatom-e még Azt a kezet, amit elengedek. Viszontlátásra: mondom mégis, mégis. Viszontlátásra – holnap. Vagy ha nem holnap, – hát holnapután. Vagy ha nem akkor – hát majd azután. És ha […] Olvass tovább
-
in VERSEKReményik Sándor: Vízválasztó
Jöjjön Reményik Sándor: Vízválasztó verse. Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked Sorsom, vagy Istenem, Hogy e mostani megpróbáltatásom Vízválasztó legyen, Amelynek kopár hegytaraján túl Eztáni életem Új forrása ered: Legyen, kérlek, e forrás Mélyebbről fakadó, Nem magának-való Tisztultabb szeretet. Legyen e tiszta nedv Felbuzgó munkakedv, Önzetlenebb erő, Malmot hajtó patak, Szolgáló akarat, Sziklából feltörő. Ha kegyelmesen […] Olvass tovább
-
in VERSEKReményik Sándor: Valaki értem imádkozott
Jöjjön Reményik Sándor: Valaki értem imádkozott verse. Mikor a bűntől meggyötörten A lelkem terheket hordozott Egyszer csak könnyebb lett a lelkem Valaki értem imádkozott. Valaki értem imádkozott, Talán apám, anyám régen? Talán más is, aki szeret. Jó barátom vagy testvérem? Én nem tudom, de áldom Istent, Ki nékem megváltást hozott, És azt, aki értem csak […] Olvass tovább
-
in VERSEKReményik Sándor: Üres templomban
Jöjjön Reményik Sándor: Üres templomban verse. Így szoktam ezt: ha száll az alkonyat, az üres templomba besurranok. Egy lélek, aki Istent látogat. A szentek komoly arca rámragyog. Ha násznép járt ma itt: feledve rég, és mise sincs, se karinges papok, az oltáron két öröklámpa ég, az Istenemmel egyedül vagyok. A templom üres, a lelkem tele. […] Olvass tovább
-
in VERSEKReményik Sándor: Erdélyi március
Jöjjöm Reményik Sándor: Erdélyi március verse. Egy tizenötös szám. És március: Az első tavasz-hónap közepe. Kimondottam így egyszerűn, Ne féljetek, ne féljen senkise. Ne féljetek: nem tüzesednek át Halk hangolás után a vers-sorok, Nem temetni és nem lázítani, Csupán figyelmeztetni akarok. Oly csendben nő a versem, mint a fű, Úgy duzzad, mint a rügy duzzad […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Reményik Sándor: Örök szerelem
Jöjjön Reményik Sándor: Örök szerelem verse. Egy bükk és egy fenyő. Úgy összeforrtak ők, Ahogy csak lelkek forrnak össze néha, Egymást halálig híven szeretők. A bükk a nő, A fenyő tán a férfi. Ez áll szikáran, míg a bükk elomló, Ölelő karjaival átaléri. Úgy látszik, mintha reáomlana, Pedig támasztja, mint a fenyő őtet. S övezi […] Olvass tovább
-
in VERSEKReményik Sándor: Fagyöngyök
Jöjjön Reményik Sándor: Fagyöngyök verse. Ha könny a gyöngy: A fagyöngyök az erdő könnyei, Parányi könnyek, mozdulatlanok, Fák sudarára fagyott sóhajok, Az erdő gyöngybefagyott bánata, Élősködők, mint minden bánat, Amely az élet üterére támad És lassan, észrevétlen Felszürcsöli vérét a büszke fáknak. Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Reményik Sándor költeményét. Mi a véleményed Csokonai a Fagyöngyök […] Olvass tovább
-
Reményik Sándor: Csipkebokor
Jöjjön Reményik Sándor: Csipkebokor verse. Oly közönséges, árva kis bokor, Körülte gaz nő, állat rátipor, Ember véresre sebzi magát rajta, A szitkot, gúnyszót özönével hallja. Ő mégis rendületlen hittel várja, Hogy egyszer égi tüzet fog az ága, S akkor, mint írva vagyon: a hegyen, A lángjában az Isten megjelen. Köszönjük, hogy elolvastad Reményik Sándor: Csipkebokor […] Olvass tovább
-
in VERSEKReményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk
Jöjjön Reményik Sándor Mi mindíg búcsuzunk verse. Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól, amit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől, […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Reményik Sándor: Vágy
Jöjjön Reményik Sándor: Vágy verse. Szeretnék úgy belédsimulni Természet – mint egy falevél, Mint egy fűszál, mely egyformán nyugodt, Ha harmat száll rá, s ha rá száll a dér. Szeretnék úgy belédsimulni, Mint egy elvesző árnyalat Az alkony ezerszínű tengerén, Szeretném fölszívni az árnyakat, S magamat tőlük fölszívatni én. Szeretnék úgy belédsimulni Természet – mint […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Reményik Sándor: A fordító
Jöjjön Reményik Sándor: A fordító verse. Károli Gáspár emlékezetének Alkotni könnyebb: a szellem szabad, A képzelet csaponghat szerteszét, Belekaphat a felhők üstökébe, Felszánthatja a tenger fenekét, Virágmaggal eget-földet bevethet, Törvénnyé teheti a játszi kedvet, Zászlóvá a szeszélyt, mely lengve lázad, S vakmerőn méri Istenhez magát… Az alkotás jaj, kísértetbe is visz. A fordítás, a fordítás […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Reményik Sándor: Nem kérdezem már
Jöjjön Reményik Sándor: Nem kérdezem már verse. Szomorú Testvérem, én megpróbálom Nem kérdezni többé tőled, miért vagy szomorú. Nem hessegetem s nem riasztgatom többé Tapintatos, vagy akár tapintatlan szóval Az árnyékodat, mely csupán tied, Tied, megoszthatatlanul. Szerény vagyok én, vigasztalni vágyó testvéred, Azt kívánom csupán, Lássalak úgy, ahogy láttalak utoljára: Ajkad körül nyoma sincs dacnak, […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.