Reményik Sándor versek
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKReményik Sándor: Tüzijáték
Olvasd el Reményik Sándor: Tüzijáték versét. Mutatjuk a költeményt! Májay Ervin emlékének Akkor kisfiúk voltunk mind a ketten, Egyidősek. A születésnapunk Egymáshoz közel, nyárvégre esett. Istenem, talán csak te tudod már, Mi volt az akkor, milyen nagy eset! Náluk a kertben, – azután minálunk… Születésünk közt két hét telt csupán. – Hány év választja el […] Olvass tovább
-
in VERSEKReményik Sándor: Üres templomban
Jöjjön Reményik Sándor: Üres templomban verse. Így szoktam ezt: ha száll az alkonyat, az üres templomba besurranok. Egy lélek, aki Istent látogat. A szentek komoly arca rámragyog. Ha násznép járt ma itt: feledve rég, és mise sincs, se karinges papok, az oltáron két öröklámpa ég, az Istenemmel egyedül vagyok. A templom üres, a lelkem tele. […] Olvass tovább
-
in VERSEKReményik Sándor: Egy perc
Jöjjön Reményik Sándor: Egy perc verse. Egy percre ma Úgy néztem fel a csillagokra én, Mintha bámuló, nagy gyerekszememmel Legelőször tekinteném. Egy percre ma Gyöngyvirágillat szállt át a szobán. Csodálkoztam, mint hogy ha legelőször Csodálkoznék el édes illatán. Egy percre ma Minden oly könnyű lett s oly egyszerű, S az élet a kezemben: Engedelmes, jól […] Olvass tovább
-
in VERSEKReményik Sándor: Akarom
Jöjjön Reményik Sándor Akarom verse. Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak, […] Olvass tovább
-
in VERSEKReményik Sándor: Mindhalálig
Reményik Sándor: Mindhalálig Most mélységekből szakad föl a szó S nem csinált virág, nem papírhajó, De Óceán setétjén égő gálya, Mit röpít a szív tajtékos dagálya, A mélybe le s a mélyből újra fel, Ma szólni nem lehet s ma szólni kell: Szeretlek, népem, mindhalálig. Egy érzés szunnyadt bennem hangtalan, Némán, keményen, mint kőben arany, Most csákány töri, bontja, fejti föl Az érzést, amely […] Olvass tovább
-
in VERSEKReményik Sándor: Karácsonykor
Jöjjön Reményik Sándor: Karácsonykor verse. A szent estén majd eljövök ide. Álmaim szekerébe fogatok És szólok fantáziám táltosához: Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok, És álomhintón eljövök – ide. Itt minden fehér lesz, – fehér, s halott. Csak egy hang lesz a halott rengetegben: A zúgó patakok. És én fenyőtől fenyőhöz megyek És minden fenyőt megsimogatok. És […] Olvass tovább
-
in VERSEKReményik Sándor: A fordító
Reményik Sándor: A fordító Károli Gáspár emlékezetének Alkotni könnyebb: a szellem szabad, A képzelet csaponghat szerteszét, Belekaphat a felhők üstökébe, Felszánthatja a tenger fenekét, Virágmaggal eget-földet bevethet, Törvénnyé teheti a játszi kedvet, Zászlóvá a szeszélyt, mely lengve lázad, S vakmerőn méri Istenhez magát… Az alkotás jaj, kísértetbe is visz. A fordítás, a fordítás – alázat. […] Olvass tovább
-
in VERSEKReményik Sándor: Viszontlátásra
Jöjjön Reményik Sándor: Viszontlátásra verse. Viszontlátásra, – mondom, és megyek. Robognak vonatok és életek – Bennem, legbelül valami remeg. Mert nem tudom, Sohasem tudhatom: Szoríthatom-e még Azt a kezet, amit elengedek. Viszontlátásra: mondom mégis, mégis. Viszontlátásra – holnap. Vagy ha nem holnap, – hát holnapután. Vagy ha nem akkor – hát majd azután. És ha […] Olvass tovább
-
in VERSEKReményik Sándor: Kegyelem
Jöjjön Reményik Sándor: Kegyelem verse. Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű […] Olvass tovább
-
in VERSEKReményik Sándor: Végrendelet
Jöjjön Reményik Sándor: Végrendelet verse. Mutatjuk a nagyszerű költeményt. Fáradtságom adom az esti árnynak, Színeimet vissza a szivárványnak. Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek, Mosolygásom az őszi verőfénynek. Sok sötét titkom rábízom a szélre, Semmit se várva és semmit se kérve. Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton: Kétségeim az örvényekbe szórom. A holtom után ne keressetek, […] Olvass tovább
-
in VERSEKReményik Sándor: Valaki értem imádkozott
Jöjjön Reményik Sándor: Valaki értem imádkozott verse. Mikor a bűntől meggyötörten A lelkem terheket hordozott Egyszer csak könnyebb lett a lelkem Valaki értem imádkozott. Valaki értem imádkozott, Talán apám, anyám régen? Talán más is, aki szeret. Jó barátom vagy testvérem? Én nem tudom, de áldom Istent, Ki nékem megváltást hozott, És azt, aki értem csak […] Olvass tovább
-
in VERSEKReményik Sándor: Add a kezed
Jöjjön Reményik Sándor: Add a kezed verse. Add a kezed, így szépen, csöndesen, Nyugodtan add. Síma, ragyogó tükör a szívünk, Nem vet hullámokat. Add a kezed, ilyen jó hűvösen. A csóknak édes mérge Megmérgezné a nyugodalmunkat, Ha hozzánk érne. Add a kezed, nincsen vágy a szívünkbe’, Innen hova hághatna még a láb? E csönd, e […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.