Ajánljuk:

  • in

    Reményik Sándor: Egy perc

    Jöjjön Reményik Sándor: Egy perc verse. Egy percre ma Úgy néztem fel a csillagokra én, Mintha bámuló, nagy gyerekszememmel Legelőször tekinteném. Egy percre ma Gyöngyvirágillat szállt át a szobán. Csodálkoztam, mint hogy ha legelőször Csodálkoznék el édes illatán. Egy percre ma Minden oly könnyű lett s oly egyszerű, S az élet a kezemben: Engedelmes, jól […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Hangszerek

    Jöjjön Reményik Sándor: Hangszerek verse. Van költő, kinek lelke hegedű És játszik rajt’ egy lány, A hegedűt kis álla alá tartja, És játszik rajta, ahogy kedve tartja, Van költő, kinek lelke hegedű És játszik rajt’ egy lány. Van költő, kinek lelke kürt És riadót az Idő fúj bele, És hangját szikla-lelkek verik vissza, És hangjával […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Imádság

    Jöjjön Reményik Sándor: Imádság verse. Uram, rövid pár évre add csak A szavak csengő színezüstjét, Vert aranyát a gondolatnak, Képek suhanó selymét nékem, Hogy csendbe rejtsem, álomba zenéljem Mind, mi nekem fáj s szívemen át másnak. Tudjam: mögöttem százak, ezrek állnak, Némák, akiknek én vagyok a nyelve, Tüzes nyelv. Kar, értük fegyverre kelve, Árvák, akik nevében én beszélek […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Az ige

    Jöjjön Reményik Sándor: Az ige verse. Reményik Sándor: Az ige Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, És áhítattal ejtsétek a szót, A nyelv ma néktek végső menedéktek, A nyelv ma tündérvár és katakomba, Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek! E drága nyelvet porrá ne törjétek, Ne nyúljon hozzá avatatlanul Senki: ne szaggassátok szirmait A rózsafának, mely hóban […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Istenarc

    Jöjjön Reményik Sándor: Istenarc verse. Egy istenarc van eltemetve bennem, Tán lét-előtti létem emlék-képe! Fölibe ezer réteg tornyosul, De érzem ezer rétegen alul, Csak nem tudom, mikép került a mélybe. Egy istenarc van eltemetve bennem, Néha magamban látom, néha másban. Néha állok, mint fosztott ág, szegényen, Ha rossz órámban eltűnik egészen Alter-egóm az örök vándorlásban. Egy […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: A betlehemes

    Jöjjön Reményik Sándor: A betlehemes verse. Jékely Mártának Az ott Szeben – – Három fenyőfa közt elfér a képe. A látcsövemen át Nézem ezt a kis játék-skatulyát. Oly óriásnak érzem magamat, Oly vidám óriásnak, Úgy megemeltek engem a Hegyek: Jő, hogy kezembe fogjam, felragadjam S magasra tartsam Azt a messzi kis játék-skatulyát És benne minden […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor – A karácsonyfa megérkezik

    Jöjjön Reményik Sándor – A karácsonyfa megérkezik verse. Mögötte elmaradt a nagyhavas, Mögötte elmaradt a rengeteg, A piacon most megállnak vele A nagy utat járt, csendes szekerek. Vizsgálgatják növését, termetét, Az emberek közt kézről-kézre jár. Az óriás lemetszett, csonka karja, A kis fenyőfa: karácsonyfa már. Csodálkozva tekintget szerteszét És fájón leheli ki illatát. Egyben ünnepre […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: A karácsonyfa panaszkodik

    Jöjjön Reményik Sándor: A karácsonyfa panaszkodik verse. El-elnézlek ti hontalan fenyők, Ti erdő-testből kitépett tagok. Hányan mondhatják el ma veletek: Óh én is, én is hontalan vagyok! Piacra vitték testem, s a lelkem, És alkusznak az életem felett. És fehér vattát aggatnak reám: Mű-zuzmarát a zuzmara helyett. Tudom: elszárad a levágott kar. Tudom: én vissza […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Karácsonykor

    Jöjjön Reményik Sándor: Karácsonykor verse. A szent estén majd eljövök ide. Álmaim szekerébe fogatok És szólok fantáziám táltosához: Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok, És álomhintón eljövök – ide. Itt minden fehér lesz, – fehér, s halott. Csak egy hang lesz a halott rengetegben: A zúgó patakok. És én fenyőtől fenyőhöz megyek És minden fenyőt megsimogatok. És […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Lámpagyújtogató

    Jöjjön Reményik Sándor: Lámpagyújtogató verse. Egyszer volt, rég volt. Azt kérdezték tőlem: „Mi leszel, kisfiam, ha nagy leszel?” „Lámpagyújtogató” – feleltem én. A gyermek együgyű feleletén Nevettek akkor szülők, ismerősök. Mért volt, mért nem volt, én azt nem tudom. Nekem a csendes ember imponált, Ki ballagott a bús utcák során, S amerre ment, Világosság támadt […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: “Lélektől lélekig”

    Jöjjön Reményik Sándor: “Lélektől lélekig” verse. “Lélektől lélekig” Tóth Árpád posthumus-kötetéhez E percben tettem le a könyvedet. Ismertetni, méltatni kellene… Te mosolyogsz egy távol csillagon, S azt mondod: pajtás, ne bajlódj vele. Te azt mondod, hogy mindeneket látsz, Hogy láttad befele folyt könnyemet, Azt mondod, neked nem kell méltatás, Csak síron túl egy kicsi szeretet. […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: A menekülő

    Jöjjön Reményik Sándor: A menekülő verse. Ha menni kell, magammal sokat vinnék, Az egész édes, megszokott világot, Rámástul sok, sok kedves drága képet És egy pár szál préselt virágot, Vinnék sok írást, magamét, meg másét, Sok holt betűbe zárt eleven lelket, S hogy mindenütt nyomomba szálljanak: Megüzenném a hulló leveleknek. Vinném az erdőt, hol örökké […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.