Ajánljuk:

  • in

    Reményik Sándor: Örök szerelem

    Jöjjön Reményik Sándor: Örök szerelem verse. Egy bükk és egy fenyő. Úgy összeforrtak ők, Ahogy csak lelkek forrnak össze néha, Egymást halálig híven szeretők. A bükk a nő, A fenyő tán a férfi. Ez áll szikáran, míg a bükk elomló, Ölelő karjaival átaléri. Úgy látszik, mintha reáomlana, Pedig támasztja, mint a fenyő őtet. S övezi […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Fagyöngyök

    Jöjjön Reményik Sándor: Fagyöngyök verse. Ha könny a gyöngy: A fagyöngyök az erdő könnyei, Parányi könnyek, mozdulatlanok, Fák sudarára fagyott sóhajok, Az erdő gyöngybefagyott bánata, Élősködők, mint minden bánat, Amely az élet üterére támad És lassan, észrevétlen Felszürcsöli vérét a büszke fáknak. Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Reményik Sándor költeményét. Mi a véleményed Csokonai a Fagyöngyök […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Valaki értem imádkozott

    Jöjjön Reményik Sándor: Valaki értem imádkozott verse. Mikor a bűntől meggyötörten A lelkem terheket hordozott Egyszer csak könnyebb lett a lelkem Valaki értem imádkozott. Valaki értem imádkozott, Talán apám, anyám régen? Talán más is, aki szeret. Jó barátom vagy testvérem? Én nem tudom, de áldom Istent, Ki nékem megváltást hozott, És azt, aki értem csak […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Viszontlátásra

    Jöjjön Reményik Sándor: Viszontlátásra verse. Viszontlátásra, – mondom, és megyek. Robognak vonatok és életek – Bennem, legbelül valami remeg. Mert nem tudom, Sohasem tudhatom: Szoríthatom-e még Azt a kezet, amit elengedek. Viszontlátásra: mondom mégis, mégis. Viszontlátásra – holnap. Vagy ha nem holnap, – hát holnapután. Vagy ha nem akkor – hát majd azután. És ha […] Olvass tovább

  • Reményik Sándor: Csipkebokor

    Jöjjön Reményik Sándor: Csipkebokor verse. Oly közönséges, árva kis bokor, Körülte gaz nő, állat rátipor, Ember véresre sebzi magát rajta, A szitkot, gúnyszót özönével hallja. Ő mégis rendületlen hittel várja, Hogy egyszer égi tüzet fog az ága, S akkor, mint írva vagyon: a hegyen, A lángjában az Isten megjelen. Köszönjük, hogy elolvastad Reményik Sándor: Csipkebokor […] Olvass tovább

  • Jöjjön Reményik Sándor Mi mindíg búcsuzunk verse.
    in

    Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk

    Jöjjön Reményik Sándor Mi mindíg búcsuzunk verse. Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól, amit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől, […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Vágy

    Jöjjön Reményik Sándor: Vágy verse. Szeretnék úgy belédsimulni Természet – mint egy falevél, Mint egy fűszál, mely egyformán nyugodt, Ha harmat száll rá, s ha rá száll a dér. Szeretnék úgy belédsimulni, Mint egy elvesző árnyalat Az alkony ezerszínű tengerén, Szeretném fölszívni az árnyakat, S magamat tőlük fölszívatni én. Szeretnék úgy belédsimulni Természet – mint […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: A fordító

    Jöjjön Reményik Sándor: A fordító verse. Károli Gáspár emlékezetének Alkotni könnyebb: a szellem szabad, A képzelet csaponghat szerteszét, Belekaphat a felhők üstökébe, Felszánthatja a tenger fenekét, Virágmaggal eget-földet bevethet, Törvénnyé teheti a játszi kedvet, Zászlóvá a szeszélyt, mely lengve lázad, S vakmerőn méri Istenhez magát… Az alkotás jaj, kísértetbe is visz. A fordítás, a fordítás […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Nem kérdezem már

    Jöjjön Reményik Sándor: Nem kérdezem már verse. Szomorú Testvérem, én megpróbálom Nem kérdezni többé tőled, miért vagy szomorú. Nem hessegetem s nem riasztgatom többé Tapintatos, vagy akár tapintatlan szóval Az árnyékodat, mely csupán tied, Tied, megoszthatatlanul. Szerény vagyok én, vigasztalni vágyó testvéred, Azt kívánom csupán, Lássalak úgy, ahogy láttalak utoljára: Ajkad körül nyoma sincs dacnak, […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Ne ítélj

    Jöjjön Reményik Sándor Ne ítélj verse. Mutatjuk a költeményt. Istenem, add, hogy ne ítéljek – Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek. Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak – A dolgok olyan […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Akarom

    Jöjjön Reményik Sándor Akarom verse. Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak, […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Halottak napja

    Jöjjön Reményik Sándor: Halottak napja verse. Halottak napja van. Az első, Mióta döngve hullott Rá a hant. A Sír tövében egy-egy fénybogár Csillog. Különben sötét a határ, S hosszú az éj alant. Szívek, tilos a nagy világítás, S virág sincs annyi már, Elpazaroltuk régi ünnepen; Egy-egy szálat visz némán, könnyesen, Ki ma este a temetobe’ […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.