Ajánljuk:

  • in

    Szabó Lőrinc: Szakítás

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Szakítás verse. Tudod mit ? Nem védekezem . Nincs rád időm . Hazudj , ravaszkodj , örjöngj . Mit tegyek ? Átnézek rajtad , mint a levegőn. Elég volt ennyi éven át remélni és várni kíméletesen : már nem kíméllek : nem is figyelek rád. Vállallak és léted megszűntetem . Ha barát […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Kaland

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Kaland verse. Ahogy kiléptem a kapun, nyakamhoz simult valami, hátulról, puhán, melegen, mint egy szerető karjai, mint egy jókedvű szerető, aki, ha van is rá tanu, megölel és megcsókol és azt mondja: ne légy szomorú! Valaki megcsókolt, s noha biztosra vettem, hogy kacér támadóm csak a szél lehet, a bolond áprilisi szél, […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Erdei szerelem

    Jöjjön Szabó Lőrinc : Erdei szerelem verse. Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki kunyhónk elé és elhallgattak a távol zuhogó fejszék. Ma az utak is összebújnak az erdő bozontos mellén és lélegzetét visszafojtva hallgatózik a meztelen levegő. Érzed az esti virágok izgató simogatását? (Most lehellik lelkünkbe illatos testüket a rétek.) Kezünkben a szerelem édessége csókolózik, mikor ujjaink véletlenül […] Olvass tovább