A versek oldala
Nézzük az étlapot.
Jöjjenek a szerelmes versek.
Jöjjön Ady Endre: Imádság a csalásért verse. Valamit még szivemben tartok, Forró, nagy hálát, édesim, Asszonyaim, leányaim, Hogy olyan könnyü vállal csaltok S mégis bennetek úgy hiszek. Hivő csalások, csalt hitek S egy semmire örök-vágyóság, Ezek vagytok s ezek vagyunk. Elönti szivemet a jóság, Be jól van így, be jól van így. Fohászkodok: »Isten, talán […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Holnap is így verse. Hogy tévedtem utat-vesztve, Még se bánom: Hátha jövök nagyon gyorsan S Te még nem vagy, nem talállak? Vörös hennás ujjaiddal Nem intettél: Azt akartad, érkezzek meg, Mikor már ölelni-kész vagy. Ha jó szót szólsz, kicsufollak S hogyha bántasz, Megcsókolom a lelkednek Minden kicsi porcikáját. Ajkad tele megvetéssel S […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az angyaloknál becsületesebben verse. Homlokomra várom puha kezét És a szivem tájára, hogy itt fekszem, (Mondd csak, hogy a Te nagy várásodat, Édes Senkim, sírták-e már szebben?) Ha befutkosná ajka arcomat S ha lezuhanna fojtódott nyakamra. (Bíztak-e már ennyi igéretet A te kényes, forró ajakadra?) Ha testének közeles bársonyát Össze-vissza zilálná durva vágyam, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Ha… című verse. Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted, Óh, de megátkoznád csalfa hűtlenséged! Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája: Letűnt boldogságom sötét fejfájára. Óh, ha tudtad volna, mennyire szeretlek, Nem hurcolna vállam nyomasztó keresztet, Lihegő ajkaim nem átkot szórnának, Csak örökre Téged, Téged csókolnának. Óh, ha tudtad volna, mennyi dicsőt, szépet Dalolnék Terólad, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – A tarka blúz verse. Télen a büszke Nyári leányok, Hideg leányok Nyomába űznek Engem az álmok. Hiába hívnak A forró, csúnya, Téli leányok. Csóktalan ajkkal Egyedül járok Múló Májustól Nyíló Májusig, Csókok haváig. Vágyva, keresve Egyedül járok. És jő a Május, A tarka blúzos, Virágos blúzos Május jő egyre És én […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Esti teázás verse. Az ódonművű óra ver, a mennyezeten pókok szőnek. Homlokodon bánat hever, bánata özvegy, néma nőnek, ki fogyton véknyul, mint a hold, mert arra gondol, ami volt s hunyó tűznél fonnyadva fázik és arra gondul, aki holt, míg zöld, nagyárnyú lámpa mellett magányosan, csendben teázik. S akkor jövök. Halk nesze sincs […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós – Szerelmes vers című költeménye. Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még, majd hűvösen int s tovaúszik. És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfény permetegén ragyog által a kék. Sárgán fut az ösvény, vastag avar fedi rég! Mert itt van az ősz. A diót leverik s a […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Tárcámban egy kép verse. Mért jó: meleg szemedbe nézni hosszan? Mért jó: meleg, kis kebeledre búni? Mért jó: meleg, telt combodtól reszketni? Mily jó is: elfáradtan öledbe ereszkedni, Mily jó: langy lehelléssel gyenge bőrödre fúni, Érezni kicsi térded, amint borzongva moccan. E két sovár, égő szem végigragyogja vállad, Ó, mint két nyomorú és […] Olvass tovább
Jöjjön Somlyó Zoltán Kukoricahaj verse. Szeptember szőkesége száll a kaszált, sima réten; a szőkeség, a szőkeség lett sorsom, jaj, be régen… A szőke kazlak illata s a hajadé, te áldott!… A szőke haj, a szőke vont szivemre szőke pántot… Így, őszi dalba, szőkeszín szavakkal szövi szívem a szőkeségnek mámorát, mely átrobog a szíven… Mely átrobog […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre Csolnak a holt-tengeren verse. Piros-fekete glóriával Feje körül, beevezett Lelkembe újból az az asszony, Akit én Lédának nevezek. Holt-tengerét az ifjuságnak Halk evezéssel szabja át Két szép, fehér, meleg asszony-kar, Két áldott, szent evező-lapát. Sugarak cécóznak fölöttünk S az élet nagy ünnepet ül S holt-tengeren szomoru csolnak Sötétlik, siklik és repül. Béke és […] Olvass tovább
Tavasszal és nyáron, de még a hideg hónapok során is kiváló üdülés ezt a szerzeményt elolvasni. Biztosan kikapcsol a rideg valóságból, és rózsaszín felhőkbe repít. Ha szerelmes vagy, muszáj elolvasnod, ha pedig vágysz erre az érzésre, akkor meg pláne olvass tovább! BIZTATÓ A SZERELEMHEZ Szép asszonyom, a szerelem Ötlettelen és ócska jószág, És mégis, hidd […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós Szerelmes vers az Istenhegyen költeménye. Itt hordta az anyja mielőtt született, köszönd meg a tájnak, hogy óvta őt és körül a vastag árnyak hűsét is köszönd, s hajló lombját a fáknak; mind néked tartogatták ! napod egére napnak és harcodhoz lobogónak, mely szökkenve véd a gonosz vermektől s nehéz munkádnak diadalt hoz. […] Olvass tovább