Ajánljuk:

  • in

    József Attila: Téli éjszaka

    Jöjjön József Attila: Téli éjszaka. A költő egyik főműve; szigorú fölmérése annak, hogy milyen is a világ, amit magunkénak mondhatunk. A lírai én előbb fokozatosan kiüresíti a tájat, a lényegéig próbál hatolni, így jut el az embertelen némaságig, s kiállva a próbát, elviselve a rá nehezedő kozmosz terhét, immár a tulajdonos öntudatával méri fel az […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: A puszta, télen

    Jöjjön Petőfi Sándor: A puszta, télen verse. Hej, mostan puszta ám igazán a puszta! Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda; Amit a kikelet És a nyár gyüjtöget, Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli, A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli. Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával, Sem a pásztorlegény kesergő sípjával, […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Téli alkony

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Téli alkony előadása. Aranylanak a halvány ablakok… Küzd a sugár a hamvazó sötéttel, fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel, a hósík messze selymesen ragyog. Beszélget a kályhánál a család, a téli alkony nesztelen leszállott. Mint áldozásra készülő leányok, csipkés ruhába állanak a fák. A hazatérő félve, csöndesen lép, retteg zavarni az út […] Olvass tovább

  • in

    Berzsenyi Dániel: A közelítő tél

    Jöjjön Berzsenyi Dániel: A közelítő tél verse. Hervad már ligetünk, s díszei hullanak, Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok Közt nem lengedez a Zephyr. Nincs már symphonia, s zöld lugasok között Nem búg gerlice, és a füzes ernyein A csermely violás völgye nem illatoz, S tükrét durva csalét fedi. […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Tél

    Jöjjön Radnóti Miklós: Tél verse. Hóbafagyott levelet kaparász dideregve a szellő. Duzzadt, mint tele zsák: hóval telik újra a felhő. Nincsen csillag, a fák feketéllő törzse hatalmas. Megfagy az őz nyoma is. Készül le a völgybe a farkas. Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós versét! Mi a véleményed a Tél című írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • Jöjjön Kányádi Sándor Ül a tél a hegy tetején verse.
    in

    Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején

    Jöjjön Kányádi Sándor Ül a tél a hegy tetején verse. Ül a tél a hegy tetején. Fehér kucsma van a fején. A hátán meg fehér suba. Készülődik a faluba. Tápászkodik, fölkel s jövet fehér terveket szövöget. Szórja, hinti, hol elhalad, két marokkal a friss havat. Fehéredik domb és lapály. Olykor-olykor a tél megáll. Gondos gazdaként széttekint, […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Tél

    Jöjjön Weöres Sándor: Tél verse. Hó a mező takarója, hűvös a nap, fogy a láng. Délen a fecske, gólya gondol-e ránk? Nincs dal az ég hidegében, károg a varjusereg. Mégis a szán fut a jégen, gyerekek! Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor versét! Mi a véleményed a  Tél írásról? Írd meg kommentbe! Jöjjön Weöres Sándor: Tél verse […] Olvass tovább

  • Ismert versek a télről
    in

    Ismert versek a télről

    Egy csokorba szedtük kedvenc költőink szerzeményeit, amelyet az év legridegebb évszakáról írtak. Kuporodj a kandalló vagy a kályha mellé, és éld át ennek az időszaknak a hangulatát. Íme az Ismert versek a télről válogatásunk! Radnóti Miklós: Téli napsütés Az olvadt hó beroskad és szertesündörög, kondérok gőzölögnek, mint bíbor sült-tökök. A jégcsap egyre nyúlik, a csöppje […] Olvass tovább

  • Tóth Árpád: Téli verőfény

    Jöjjön Tóth Árpád: Téli verőfény verse. Mit ablakom körülfog vén kerettel, megfrissül most az únt, szomorú táj, víg napsugár pingál aranyecsettel az ócska képen és restaurál: a régi Mester megkopott művét ragyogni szítja most az új lazúr, e vén világba zárt örök szívét feldobogtatja nékem most az Úr. Egy ócska házon a rőt téglakémény most […] Olvass tovább

  • Érdemes elolvasni! Radnóti Miklós: Téli vers
    in

    Radnóti Miklós: Téli vers

    Jöjjön Radnóti Miklós: Téli vers költeménye. Béke legyen most mindenkivel: jámbor öregek járnak az első hó sarában és meghalnak mire megjön a hajnal. Hó, hó! fekete szemekben sötéten fénylik az ég, rossz bánat sír a lámpák alól és száll elárvult terhes asszonyok foganó átka, holdas pocsolyákból a férfi felé. Tél, tél! fél most a gyerek […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Téli napsütés

    Jöjjön Radnóti Miklós: Téli napsütés verse. Az olvadt hó beroskad és szertesündörög,… kondérok gőzölögnek, mint bíbor sülttökök. A jégcsap egyre nyúlik, a csöppje már nehéz, egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz. S ott fönn az égi polcon hátrább csuszott a hó, kevésbeszédü lettem s ritkán vitatkozó. Ebédre várok-é, vagy talán meg is halok? lélekként […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: A hatalmas tél

    Jöjjön Ady Endre: A hatalmas tél verse. Törvénye van a Nyárnak S nincs törvénye a Télnek: Nyáron némák a faluk, Télen pedig kótyagosak, Összevissza beszélnek. Fázón átüzengetnek, Jéggel, hóval borítva: „Hé, szomszéd, most mondja meg, Szeretem a más titkait, Van-e valami titka?” És szólnak, üzengetnek A kis faluk így télen. Szeretik egymást nagyon S hófedeles […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.