Tóth Árpád versek
Ajánljuk:
-
in VERSEKTóth Árpád: Lélektől lélekig
Jöjjön Tóth Árpád: Lélektől lélekig. Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. Billió mérföldekről jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul, S ki tudja, mennyi ezredéve már. Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememben célhoz […] Olvass tovább
-
in VERSEKTóth Árpád: Miért?
Jöjjön Tóth Árpád: Miért? verse. Miért? Ó, szitkozódva s könnyesen s borongva, Mindenhogy: árván, tépetten, sután, Csak ez az egy kérdés, e kínos, tompa, Leseng a világban. Halljátok? A nagy, Örök, hatalmas, vén kristályharang, Az ősharang, a kék menny, Ezt kongatja az őrült csenden át: Miért? Köszönjük, hogy elolvastad a Miért? költeményt. Mi a véleményed […] Olvass tovább
-
in VERSEKTóth Árpád: A vén ligetben
Jöjjön Tóth Árpád A vén ligetben verse. A vén ligetben jártunk mi ketten, Aludt a tölgy, a hárs, a nyár; Hozzám simult félőn, ijedten, S éreztem: nem a régi már. Sebten suhantunk, halk volt a hangunk, S csendes volt a szivünk nagyon, És mégis csókba forrt az ajkunk Azon a sápadt alkonyon. Kezéből a fűre, […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Tóth Árpád: Meddő órán
Jöjjön Tóth Árpád: Meddő órán verse. Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Faricskálok lomhán egy dalon, Vézna, szánalmas figura, én. Én, én. S magam vagyok a föld kerekén. Köszönjük, hogy elolvastad a Meddő órán verset! Mi a véleményed Tóth Árpád írásáról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
-
in VERSEKTóth Árpád: Augusztusi ég alatt
Jöjjön Tóth Árpád: Augusztusi ég alatt verse. Emlékszel még az augusztusi égbolt Tüzeire? – a cirpelő mezőn Álltunk, s szemednek mélyén elveszőn Csillant egy csillagtestvér fény… be szép volt! S úgy tetszett, hogy hozzánk hajol a félhold, – Szelíd, ezüst kar – s átölelni jön, Emelni lágyan, véle lengni fönn, Hol égi súlyt az éther […] Olvass tovább
-
Tóth Árpád: Erdőszél
Jöjjön Tóth Árpád Erdőszél verse. Itt valaha Mátyás király Nézhette az estéli táj Kék fényében a megbuvó vad Nyomán felrebbenő rigókat. Azóta, hogy leáldozott Az a nap, itt mi változott? A szikla omlott pár vonalnyit, S a gyom, amely virít, meg elnyit, A dercefű s a fecskefű, Melyhez a kóbor kecske hű, Most is csak […] Olvass tovább
-
Tóth Árpád – Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz
Jöjjön Tóth Árpád – Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz verse. Szép este volt. Éreztem: az utolsó Ragyogó est! Egy csendes kerti lak Sötéten állt már: nagy, komor koporsó A bánatos és tiszta ég alatt: Igen, az volt, a holt Nyár koporsója, Vak, barna tömb; s a szőke hársak oldalt, Melyek lombját az alkony meggyújtotta, Mint sárga […] Olvass tovább
-
Tóth Árpád: Hegyi beszédek felé
Jöjjön Tóth Árpád: Hegyi beszédek felé verse. Még van, hogy bennem horgadozva, fájva Dal indul, sír a kedvem szárazfája, Csöndes cigány, megpengetem a nyűtt, Bús hegedűt. De hajh, ez már nem az az ifju bánat, Mely csupa kéj volt, s édesedve támadt, Mint holdsütötte halk hangszeren át Szűrt szerenád. Ebből immár alig lesz édes ének, […] Olvass tovább
-
Tóth Árpád: Március
Jöjjön Tóth Árpád: Március című verse. A ritkás ágak zöldjén átveti A messzi nap a sűrű sugarat, Mint végtelen aranysodronyt, egy égi Vezeték dús hálózatát, s a fák Zsonganak, mint sínmenti nyurga póznák, Ha rajtuk szárnyas, forró hír repül: A földnek a Tavasz telefonál… És reszket a liget, mint zsenge szűzlány, Feszül ezer kis lombkeble keményen, […] Olvass tovább
-
Tóth Árpád: Vasárnap
Jöjjön Tóth Árpád: Vasárnap verse. Ó, lesz-e nékem valaha Egy csendes, barátságos kertem, Hol fényes lombú fák között Hosszan, békén lehet pihennem? Hol bölcsen elemezhetem Megélt, elmúlt tragédiáim, S csendesen mosolyogni látnak Az orgonáim? És lesz-e tisztes, ősz hajam S agyamban csöndes, öreg eszmék? Miket szép, széles gesztusokkal Klubtársak közt meghánynánk-vetnénk? Kinyitnók a klub ablakát, […] Olvass tovább
-
Tóth Árpád: Ott kint a télnek bús haragja…
Íme Tóth Árpád 1901-ben született verse, ami az Ott kint a télnek bús haragja… címet kapta. Ott kint a télnek bús haragja Fagyosan zordul, dúlva-dúl, A lombjavesztett fákon által A vihar zúg, süvölt vadul. Elhervadt a mezők virága, A puszta fának lombja sincs, – De szívemben mosolygó hála Nyíló virága drága kincs. – Szívem virágit […] Olvass tovább
-
Tóth Árpád: Őszi chanson
Jöjjön Tóth Árpád: Őszi chanson verse. Ôsz húrja zsong, Jajong, busong A tájon, S ont monoton Bút konokon És fájón. S én csüggeteg, Halvány beteg, Míg éjfél Kong, csak sírok, S elém a sok Tûnt kéj kél. Óh, múlni már, Ôsz! hullni már Eresszél! Mint holt avart, Mit felkavart A rossz szél… Köszönjük, hogy elolvastad […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.