Ajánljuk:

  • in

    Tóth Árpád: Ott kint a télnek bús haragja…

    Íme Tóth Árpád 1901-ben született verse, ami az Ott kint a télnek bús haragja… címet kapta. Ott kint a télnek bús haragja Fagyosan zordul, dúlva-dúl, A lombjavesztett fákon által A vihar zúg, süvölt vadul. Elhervadt a mezők virága, A puszta fának lombja sincs, – De szívemben mosolygó hála Nyíló virága drága kincs. – Szívem virágit […] Olvass tovább

  • in

    Tóth Árpád: Orfeumi elégia

    Jöjjön Tóth Árpád: Orfeumi elégia verse. Táncolt, s míg lomha csellók halkan s búsan kisérték, Reszketett a szivem: mily szép lehet, ha lágyan Kádjába lép e lány, reggel, a langy homályban, S mélyen nyomja a vízre illatos, forró térdét… Körül zajos szatócsnép vigadt, s csámcsogva majszolt, Arcukon a vasárnap kéjének zsíros fénye, Ó, olyan jó […] Olvass tovább

  • in

    Tóth Árpád: Hívogató

    Jöjjön Tóth Árpád: Hívogató verse. Én szép ifjuságom Sárgul hervadozva, Ülök már a sutban Lomhán darvadozva – Ilyen vagyok én már, Fanyar, csöndes, fáradt, Így szeress, ha kellek, Nem járok utánad! Jó volt, hiszen jó volt Fiatalnak lenni, Kényesbús fejemnek Nők keblén pihenni, Víg, ravasz hunyással Lesni alattomba, Játszik-e földrengést Keblük puha dombja… Mint a […] Olvass tovább

  • in

    Tóth Árpád: Szédület

    Jöjjön Tóth Árpád: Szédület verse. Hogy is volt csak? A fáradt, bús öt érzék, Öt halk rabszolgám, ernyedten pihent, A színek selymét és a hangok ércét Elejtették. Sötét volt. Tiszta csend. Homályosan, mint félálom lidércét, Még sejtettem a süllyedő jelent, Egy kósza inger jött, de már nem érzék, Felfogták még, s nem tudták, mit jelent. […] Olvass tovább

  • in

    Tóth Árpád: Június

    Jöjjön Tóth Árpád: Június  verse. Megdördül az ég is júniusban, Eljön az ……….. júniusi felleg. Ebben a hónap ……… a felleg, Szövi koszorúját az örök Természet, Tegnap csupa virág, ma kalász, ha nézed, Gondja van nem csak a vadgalambbúgásra, Hanem kalászdöntő víg kaszafenésre, Alig röppenik fel fűből a pacsirta, Kasza peng utána, Olvass tovább

  • in

    Tóth Árpád: Lélektől lélekig

    Jöjjön Tóth Árpád: Lélektől lélekig verse. Tóth Árpád: Lélektől lélekig Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. Billió mérföldekről jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul, S ki tudja, mennyi ezredéve már. Egy égi üzenet, mely végre most […] Olvass tovább

  • in

    Tóth Árpád: Megcsaltalak

    Jöjjön Tóth Árpád: Megcsaltalak verse. Megcsaltalak. Fáj szívedben a kés? Fáj ajkadon a gyehennaparázs? A lüktető, vad viperamarás? Ez a fél csók s fél kétségbeesés? Vad szelek fúttak. Átfont a karom. És nem tudott zuhanni egymaga, S megölelte a folyondárt a fa. És elzuhantunk a rőt avaron. Nincs irgalom. Olvass tovább

  • in

    Tóth Árpád: Láng

    Jöjjön Tóth Árpád: Láng című verse. Eldobtam egy gyufát, s legott Hetyke lobogásba fogott, Lábhegyre állt a kis nyulánk, Hegyes sipkájú sárga láng, Vígat nyújtózott, furcsa törpe, Izgett-mozgott, előre, körbe, Lengett, táncolt, a zöldbe mart, Nyilván pompás tűzvészt akart, Piros csodát, izzó leget, Égő erdőt, kigyúlt eget; De gőggel álltak fenn a fák, És mosolygott minden […] Olvass tovább

  • in

    Tóth Árpád: Kaszáscsillag

    Jöjjön Tóth Árpád: Kaszáscsillag verse. Kora este a padon Ülök, künn a Bástyán, Tűnődöm a csillagok Néma fordulásán; Kaszáscsillag, az öreg, A nyugati szélen Éppen nyugszik: eleget Ragyogott a télen. Hányszor néztem akkor őt Fájó órák éjén, Virrasztott a téli ég Kopár meredélyén, Égett nagy fényjelekkel, Csuda-rejtelemmel, Ő, az örök Orion, A vén Égi Ember. […] Olvass tovább

  • in

    Tóth Árpád: Jó éjszakát

    Jöjjön Tóth Árpád: Jó éjszakát verse. Falon az inga lassú fénye villan, Oly tétován jár, szinte arra vár, Hogy ágyam mellett kattanjon a villany, S a sötétben majd boldogan megáll. Pihenjünk. Az álomba merülőnek Jó dolga van. Megenyhül a robot, Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek, Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott. Pihenjünk. Takarómon […] Olvass tovább

  • in

    Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

    Jöjjön Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú verse. Előttünk már hamvassá vált az út, És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Mely már alig volt fények földi mása, S félig illattá s csenddé szűrte át A dolgok esti lélekvándorlása. Illattá s […] Olvass tovább

  • in

    Tóth Árpád: Elkoptam

    Jöjjön Tóth Árpád: Elkoptam verse. Ó, ifjan hányszor lestelek, Vígan, bízón kerestelek. Bordáim rácsos lugasán A szívem úgy izzott feléd, Mint a tavaszi lugasok Rácsa közt piros lampion… És lehúnyt szemmel híttalak, Te testtelen és drága füst, Hányszor mellemre szíttalak, Te…….. és drága szél, Mellem remegő függönye Hányszor dagadt… Éji mámorban lestelek, Hűs erdőkben kerestelek, […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.