Tóth Árpád versek
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKTóth Árpád: Lélektől lélekig
Jöjjön Tóth Árpád: Lélektől lélekig. Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. Billió mérföldekről jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul, S ki tudja, mennyi ezredéve már. Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememben célhoz […] Olvass tovább
-
in VERSEKTóth Árpád: Harangvirág
Jöjjön Tóth Árpád: Harangvirág verse. Harangvirág, harangozz, hallgatom. Szeretnék boldog lenni egyszer. Boldog lenni, nagyon, nagyon. És nem leszek, ha nem igyekszel. Most süt a nap, kék csoda vagy, Harangvirág, illat s zene a kelyhed, Ha van, őrjítő titkodat Most fúdd rám, reszkesd el, most énekeljed. Jaj neked, ha most legurul a nap, És kék […] Olvass tovább
-
in VERSEKTóth Árpád: Húsvéti versike
Jöjjön Tóth Árpád: Húsvéti versike költeménye. Alászolgája! A Ludas Matyi-pálya, Isten bizony nehéz e’ – Erre nézve Nem lehet senkinek aggálya, A legaggabb gáncsolók agg mája Se irigyelheti eztet A szomorú keresztet. Például kérem, Most is meg kell őrizni A hidegvérem, Mikor e szép áprilisi télbe Arra vagyok itélve, Hogy ahelyett, hogy korcsolyát öltve Kisiklanék […] Olvass tovább
-
in VERSEKTóth Árpád: Hajnali szerenád
Jöjjön Tóth Árpád: Hajnali szerenád verse. Virrad. Szürkűl a város renyhe piszka, De túl, az enyhe, tiszta messzeségben Új rajzlapját kifeszíti az égen A hajnal, a nagy impresszionista. Ezüst ónnal szeszélyes felhőt rajzol És álmodozva pingál enyhekéket S ragyogva tűzi az isteni képet Az űrbe a hold, nagy rajzszög, aranyból. A sötétség, az éji, rút […] Olvass tovább
-
in VERSEKTóth Árpád: A vén ligetben
Jöjjön Tóth Árpád A vén ligetben verse. A vén ligetben jártunk mi ketten, Aludt a tölgy, a hárs, a nyár; Hozzám simult félőn, ijedten, S éreztem: nem a régi már. Sebten suhantunk, halk volt a hangunk, S csendes volt a szivünk nagyon, És mégis csókba forrt az ajkunk Azon a sápadt alkonyon. Kezéből a fűre, […] Olvass tovább
-
Tóth Árpád: Április
Jöjjön Tóth Árpád: Április verse. Április, ó, Április, Minden csínyre friss! Faun-bokáju, vad suhanc, Újra itt suhansz! Vásott cigánykereked Porozza a tereket, Repül a szemét, Levegőbe parazsat Hintegetsz és darazsat, Illatot s zenét! Némely ingó és rügyes Ág végére már Küldöd: kússzék az ügyes – Katicabogár, Mint árbócra egy piros, Pettyes zubbonyú, Fürge lábú és […] Olvass tovább
-
in VERSEKTóth Árpád: Láng
Jöjjön Tóth Árpád: Láng című verse. Eldobtam egy gyufát, s legott Hetyke lobogásba fogott, Lábhegyre állt a kis nyulánk, Hegyes sipkájú sárga láng, Vígat nyújtózott, furcsa törpe, Izgett-mozgott, előre, körbe, Lengett, táncolt, a zöldbe mart, Nyilván pompás tűzvészt akart, Piros csodát, izzó leget, Égő erdőt, kigyúlt eget; De gőggel álltak fenn a fák, És mosolygott minden […] Olvass tovább
-
in VERSEKTóth Árpád: Esti sugárkoszorú
Jöjjön Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú verse. Előttünk már hamvassá vált az út, És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Mely már alig volt fények földi mása, S félig illattá s csenddé szűrte át A dolgok esti lélekvándorlása. Illattá s […] Olvass tovább
-
Tóth Árpád: Március
Jöjjön Tóth Árpád: Március című verse. A ritkás ágak zöldjén átveti A messzi nap a sűrű sugarat, Mint végtelen aranysodronyt, egy égi Vezeték dús hálózatát, s a fák Zsonganak, mint sínmenti nyurga póznák, Ha rajtuk szárnyas, forró hír repül: A földnek a Tavasz telefonál… És reszket a liget, mint zsenge szűzlány, Feszül ezer kis lombkeble keményen, […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Tóth Árpád: Amíg a csókot megtaláltam
Jöjjön Tóth Árpád: Amíg a csókot megtaláltam verse. Forró és száraz volt az este, Zengő üvegből volt a teste, S a törleszkedő, illatos fák Lágy lombja csupa villamosság. Ideges, szikrás alkonyatban Állottam ifjan és riadtan. És hallgattam, mintha zuhogva Valami vak malom zokogna. Égő agyam alatt a mélyben A szívem zakatolt az éjben. A vérem […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Tóth Árpád: Ez a nap is
Jöjjön Tóth Árpád: Ez a nap is verse. Ez a nap is, Mint a többi. Elmúlt. Vége. Ez az est is, Mint a többi. Eljött. Béke. Szerény béke, De hálával Veszem ezt is, Jó pihenni, Ha az ember Csatát veszt is. Furcsa béke: Hallgat, talpig Feketében, Mint egy titkos Esti virág, Mely az ében Alkonyatban […] Olvass tovább
-
in VERSEKTóth Árpád: Kaszáscsillag
Jöjjön Tóth Árpád: Kaszáscsillag verse. Kora este a padon Ülök, künn a Bástyán, Tűnődöm a csillagok Néma fordulásán; Kaszáscsillag, az öreg, A nyugati szélen Éppen nyugszik: eleget Ragyogott a télen. Hányszor néztem akkor őt Fájó órák éjén, Virrasztott a téli ég Kopár meredélyén, Égett nagy fényjelekkel, Csuda-rejtelemmel, Ő, az örök Orion, A vén Égi Ember. […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.