Várnai Zseni versei

Várnai Zseni: Ha simogatni tudna a szavam Ha simogatni tudna a szavam, Mint lágy, becéző szellemkezek: Szavak virágát hinteném rátok, Hogy ne szenvedjetek. Ha gyógyítani tudna a szavam, Mint régi, titkos, nehéz balzsamok; Ezernyi szóból szőnék most mesét, Hogy meggyógyuljatok. Ezernyi szóból szőnék most mesét, Mely elzsongítna, mint egy nyári álom, És elkendőzné a vérző […] Olvass tovább

Jöjjön Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek verse. Amikor még piciny voltál, olyan nagyon enyém voltál, engem ettél, engem ittál, rám nevettél, nekem sírtál. Mikor később nagyobb lettél, mindig messzebb, messzebb mentél, először csak a kiskertbe, aztán a nagy idegenbe. Ha itt vagy is, csak elnézel, akkor is nem engem érzel, nem anyádat, nem apádat, valami […] Olvass tovább

Jöjjön Várnai Zseni: Fáradt a szívem verse. Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon, Csak jó úgy hosszan ülni a napon, Nézni a fákat, és nézni az eget, A messziről kéklő nagy hegyeket, És lesni a fájó csöndet itt belül, Amint a könnyhúrokon hegedül. Hallgatni: ver-e még dalt a szívem, Meghalt talán, vagy alszik, pihen? […] Olvass tovább

Jöjjön Várnai Zseni: Öreg nő sóhajt verse. Csak addig fájt, amíg harcoltam érte, amíg a lelkem égőn rátapadt, s egy reggelen rájöttem, hogy hiába: az ifjúság már tőlem elszaladt. Lemostam minden kendőzést magamról, hajamat sem festettem újra már, mint vert vezér, a fegyverem leraktam, s olyan vagyok most, mint egy téli táj. Mint a felhőkbe […] Olvass tovább

Jöjjön Várnai Zseni: Szolgálj szívem verse. Csak kis kitartás! – biztatom magam, még futni kell, még minden messze van. Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem, jaj, meg ne állj az úton hirtelen, sok a dolgunk még s nem mutathatom, hogy a harcot már nem bírom nagyon, és este, ha ágyamba roskadok, érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok. […] Olvass tovább

Jöjjön Várnai Zseni: Orgona verse. Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak, talán ezért hívnak engem orgonának, április vad kedve suhogtatja ágam, azután megfürdöm fényes napsugárban. Orgona, orgona, illatos muzsika, zengő és libegő lila virág… fürtjeim lengetem, illatom pergetem, szakíts le hát engem, s légy boldog te világ, légy boldog te világ! Bimbaim bomlanak, virágdíszben állok, már […] Olvass tovább

Jöjjön Várnai Zseni: Anyám az őszben verse. Oly kicsire zsugorították az évek, meggörnyesztették a szenvedések, a háta hajlott, a szeme árkos, s mint a fa kérge, arca ráncos. Pompázó szépnek sohse láttam, csak munkában, kopott ruhában, remegni értünk, sírni, félni, én nem láttam az anyámat élni. Mint dús gyümölcsfa, megszedetten áll ő kopárra szüretelten a […] Olvass tovább