Ajánljuk:

  • in

    Várnai Zseni – Megyek feléd…

    Várnai Zseni – Megyek feléd… Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna, hogy itt voltál s azt is, hogy nem vagy itt, holdad vagyok, mely vonzásod körében járja végtelen útjait. feléd fordítom arcomat, mert tőled hullhat csak rám a fény és a meleg, s olykor, mikor közeledbe érek, már azt hiszem: most. . . most […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Anyám köténye

    Várnai Zseni: Anyám köténye Anyám kötényét kötöm elémbe, oly megkopott, színehagyott e kötény… ebédet főzök a tűzhely mellett állok, és sürgök, mint ő tette szegény. Csak táplált, csak főzött, szolgálta kedvünk, e tűzhely volt áldozó oltára néki, míg kicsiből nagyra serdültek, és mentek, messze széledtek a gyermekei. És görnyedt lett végül, oly földfelé hajló, mint […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Mama

    Jöjjön Várnai Zseni: Mama című verse. Halott anyámról álmodtam az éjjel, mióta meghalt, sokszor visszatér, meglátogat éjjel, ha mélyen alszom, bárhol vagyok, Ő mindenütt elér. Tudom, hogy meghalt, álmomban ha látom, és mégis úgy jön, mintha élne még, s azt is tudom, hogy ébredésem percén elhalványítja őt a messzeség. Sohasem szól, csak mosolyogva néz rám, […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Ki a legszebb a világon?

    Jöjjön Várnai Zseni: Ki a legszebb a világon? verse. Tündöklésem szép idején nem néztem a tükörbe én, két kisgyerek szemefénye volt az arcom tükörképe, s szólt a szívem: – Édes lányom, ki a legszebb a világon? – Te vagy a legszebb, anyám, hidd el nékem igazán! – Édes fiam, mondd meg nékem: ki a legszebb […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Öreg nő sóhajt

    Jöjjön Várnai Zseni: Öreg nő sóhajt verse. Csak addig fájt, amíg harcoltam érte, amíg a lelkem égőn rátapadt, s egy reggelen rájöttem, hogy hiába: az ifjúság már tőlem elszaladt. Lemostam minden kendőzést magamról, hajamat sem festettem újra már, mint vert vezér, a fegyverem leraktam, s olyan vagyok most, mint egy téli táj. Mint a felhőkbe […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Száguldó idő

    Várnai Zseni: Száguldó idő Azt mondják, hogy a szív égő sebére legjobb gyógyszer a száguldó idő! Én elhiszem, de egyre inkább érzem, hogy az a sebhely mind nagyobbra nő. Talán azért, mert nem tudok feledni, nem is akarok, hadd fájjon, ami fáj! Csak hulljon könnyem a könnyek tengerébe, s fölötte én mint sikongó sirály keringjek, […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Őszi Napsütés

    Várnai Zseni: Őszi Napsütés A nyár szerelme forró és merész, de édesebb az őszi napsütés, a csókja nem éget, mint a láng, csak simogat, mint egykor jó anyánk, szívünkre mézes, enyhe csókja hull… és minden nap korábban alkonyul, korábban alkonyul! Az ősz szerelme, mint a kósza szél, halk suttogás, majd vészes szenvedély, a fény és […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni – Szerelem

    Várnai Zseni – Szerelem Messze, a kéklő üveghegyeken él egy madár, a neve szerelem. Topáz a csőre, és a két szemén rubintos tűzben szikrázik a fény A szárnya zöld, a begyén kék pihe, alatta ver forró piciny szíve és mint a villám lecsap hirtelen, fényből, viharból jön a szerelem! Már láttam egyszer, jött egy pillanat […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Katonafiamnak

    Jöjjön Várnai Zseni: Katonafiamnak verse. Én magzatom, szép katona fiam, Szíve vérével ír neked anyád, Mióta a császár kenyerét eszed Vörösbe fordult itthon a világ. Most készülünk a döntő nagy csatára, S ti lesztek ellenünk majd a sereg, Ha ráuszítanak önnön véreidre: Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek. Az anyaföldnek most zsendül a […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek

    Jöjjön Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek verse. Amikor még piciny voltál, olyan nagyon enyém voltál, engem ettél, engem ittál, rám nevettél, nekem sírtál. Mikor később nagyobb lettél, mindig messzebb, messzebb mentél, először csak a kiskertbe, aztán a nagy idegenbe. Ha itt vagy is, csak elnézel, akkor is nem engem érzel, nem anyádat, nem apádat, valami […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Az időm sürget

    Jöjjön Várnai Zseni: Az időm sürget verse. Ha le nem írom, elszáll a gondolat. Ha el nem fogom: az ihlet el repül, mint felhő, amely fölöttem göndörül, mint szellő, ahogy elsuhan az éjben. Időm sürget: – Ne tétovázz hát tétlen, csak írd, amit az éj sugall neked, míg ébren virraszt nyugtalan szellemed… adj jelt, míg […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Szolgálj szívem

    Jöjjön Várnai Zseni: Szolgálj szívem verse. Csak kis kitartás! – biztatom magam, még futni kell, még minden messze van. Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem, jaj, meg ne állj az úton hirtelen, sok a dolgunk még s nem mutathatom, hogy a harcot már nem bírom nagyon, és este, ha ágyamba roskadok, érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok. […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.