Ajánljuk:

  • in

    Várnai Zseni – Megyek feléd…

    Várnai Zseni – Megyek feléd… Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna, hogy itt voltál s azt is, hogy nem vagy itt, holdad vagyok, mely vonzásod körében járja végtelen útjait. feléd fordítom arcomat, mert tőled hullhat csak rám a fény és a meleg, s olykor, mikor közeledbe érek, már azt hiszem: most. . . most […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Ha simogatni tudna a szavam

    Várnai Zseni: Ha simogatni tudna a szavam Ha simogatni tudna a szavam, Mint lágy, becéző szellemkezek: Szavak virágát hinteném rátok, Hogy ne szenvedjetek. Ha gyógyítani tudna a szavam, Mint régi, titkos, nehéz balzsamok; Ezernyi szóból szőnék most mesét, Hogy meggyógyuljatok. Ezernyi szóból szőnék most mesét, Mely elzsongítna, mint egy nyári álom, És elkendőzné a vérző […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek

    Jöjjön Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek verse. Amikor még piciny voltál, olyan nagyon enyém voltál, engem ettél, engem ittál, rám nevettél, nekem sírtál. Mikor később nagyobb lettél, mindig messzebb, messzebb mentél, először csak a kiskertbe, aztán a nagy idegenbe. Ha itt vagy is, csak elnézel, akkor is nem engem érzel, nem anyádat, nem apádat, valami […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Fáradt a szívem

    Jöjjön Várnai Zseni: Fáradt a szívem verse. Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon, Csak jó úgy hosszan ülni a napon, Nézni a fákat, és nézni az eget, A messziről kéklő nagy hegyeket, És lesni a fájó csöndet itt belül, Amint a könnyhúrokon hegedül. Hallgatni: ver-e még dalt a szívem, Meghalt talán, vagy alszik, pihen? […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Öreg nő sóhajt

    Jöjjön Várnai Zseni: Öreg nő sóhajt verse. Csak addig fájt, amíg harcoltam érte, amíg a lelkem égőn rátapadt, s egy reggelen rájöttem, hogy hiába: az ifjúság már tőlem elszaladt. Lemostam minden kendőzést magamról, hajamat sem festettem újra már, mint vert vezér, a fegyverem leraktam, s olyan vagyok most, mint egy téli táj. Mint a felhőkbe […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Szolgálj szívem

    Jöjjön Várnai Zseni: Szolgálj szívem verse. Csak kis kitartás! – biztatom magam, még futni kell, még minden messze van. Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem, jaj, meg ne állj az úton hirtelen, sok a dolgunk még s nem mutathatom, hogy a harcot már nem bírom nagyon, és este, ha ágyamba roskadok, érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok. […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni – Szerelem

    Várnai Zseni – Szerelem Messze, a kéklő üveghegyeken él egy madár, a neve szerelem. Topáz a csőre, és a két szemén rubintos tűzben szikrázik a fény A szárnya zöld, a begyén kék pihe, alatta ver forró piciny szíve és mint a villám lecsap hirtelen, fényből, viharból jön a szerelem! Már láttam egyszer, jött egy pillanat […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Gondolatok az öregségről

    Jöjjön Várnai Zseni: Gondolatok az öregségről verse. Várnai Zseni: Gondolatok az öregségről A fáradt, öreg elme zakatol, körben forog, ismétel szüntelen, a múltak mély kútja fölé hajol, hol békalencsés, zöld hínár terem. Egy-egy emléket megragad, motyogja, és újra kezdi tízszer is naponta, mint vén malom, mely már csak szelet őröl, s letűnt idők fanyar borával […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Az időm sürget

    Jöjjön Várnai Zseni: Az időm sürget verse. Ha le nem írom, elszáll a gondolat. Ha el nem fogom: az ihlet el repül, mint felhő, amely fölöttem göndörül, mint szellő, ahogy elsuhan az éjben. Időm sürget: – Ne tétovázz hát tétlen, csak írd, amit az éj sugall neked, míg ébren virraszt nyugtalan szellemed… adj jelt, míg […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Anyám az őszben

    Jöjjön Várnai Zseni: Anyám az őszben verse. Oly kicsire zsugorították az évek, meggörnyesztették a szenvedések, a háta hajlott, a szeme árkos, s mint a fa kérge, arca ráncos. Pompázó szépnek sohse láttam, csak munkában, kopott ruhában, remegni értünk, sírni, félni, én nem láttam az anyámat élni. Mint dús gyümölcsfa, megszedetten áll ő kopárra szüretelten a […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni – Éveim

    Jöjjön Várnai Zseni – Éveim verse. Amikor negyven éves lettem, nagyon sokalltam ezt a számot; egy évecskét hát letagadtam, hosszabbítván az ifjúságot. Nem tudtam akkor, mily parázslón ifjú, aki csak negyven éves, s magamat csalva ragaszkodtam ahhoz az egy ellopott évhez. Mikor azután ötven lettem, – de csak negyvenkilencet mondtam -, ma már tudom, – […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Anyám köténye

    Várnai Zseni: Anyám köténye Anyám kötényét kötöm elémbe, oly megkopott, színehagyott e kötény… ebédet főzök a tűzhely mellett állok, és sürgök, mint ő tette szegény. Csak táplált, csak főzött, szolgálta kedvünk, e tűzhely volt áldozó oltára néki, míg kicsiből nagyra serdültek, és mentek, messze széledtek a gyermekei. És görnyedt lett végül, oly földfelé hajló, mint […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.