Ajánljuk:

  • in

    Várnai Zseni – Szerelem

    Várnai Zseni – Szerelem Messze, a kéklő üveghegyeken él egy madár, a neve szerelem. Topáz a csőre, és a két szemén rubintos tűzben szikrázik a fény A szárnya zöld, a begyén kék pihe, alatta ver forró piciny szíve és mint a villám lecsap hirtelen, fényből, viharból jön a szerelem! Már láttam egyszer, jött egy pillanat […] Olvass tovább

  • Várnai Zseni Mama

    Popular

    in

    Várnai Zseni: Mama

    Jöjjön Várnai Zseni: Mama című verse. Halott anyámról álmodtam az éjjel, mióta meghalt, sokszor visszatér, meglátogat éjjel, ha mélyen alszom, bárhol vagyok, Ő mindenütt elér. Tudom, hogy meghalt, álmomban ha látom, és mégis úgy jön, mintha élne még, s azt is tudom, hogy ébredésem percén elhalványítja őt a messzeség. Sohasem szól, csak mosolyogva néz rám, […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Száguldó idő

    Jöjjön Várnai Zseni: Száguldó idő verse. Azt mondják, hogy a szív égő sebére legjobb gyógyszer a száguldó idő! Én elhiszem, de egyre inkább érzem, hogy az a sebhely mind nagyobbra nő. Talán azért, mert nem tudok feledni, nem is akarok, hadd fájjon, ami fáj! Csak hulljon könnyem a könnyek tengerébe, s fölötte én mint sikongó […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Katonafiamnak

    Jöjjön Várnai Zseni: Katonafiamnak verse. Én magzatom, szép katona fiam, Szíve vérével ír neked anyád, Mióta a császár kenyerét eszed Vörösbe fordult itthon a világ. Most készülünk a döntő nagy csatára, S ti lesztek ellenünk majd a sereg, Ha ráuszítanak önnön véreidre: Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek. Az anyaföldnek most zsendül a […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Hull a hó

    Jöjjön Várnai Zseni Hull a hó verse. Hull a hó, hull a hó, lesz belőle takaró, ráborul a vetésre, hogy a fagytól megvédje. Vastag hóbunda alatt kenyérmagvak alszanak, puha ágyban telelnek, s kikeletkor kikelnek. Köszönjük, hogy elolvastad Várnai Zseni költeményét. Mi a véleményed a Hull a hó írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Szeretni

    Jöjjön Várnai Zseni: Szeretni verse. Szeretni ezt az életet, az egyetlent a végest, Szeretni még ha bánt is, ha mostohánk is néhanap, de kék az ég, és süt a nap, van benne boldogság is. E szép és szőrnyű kor során csodákat tesz a tudomány a titkok titka tárul, a tudás fája lombosul, de atom felhő […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Az időm sürget

    Jöjjön Várnai Zseni: Az időm sürget verse. Ha le nem írom, elszáll a gondolat. Ha el nem fogom: az ihlet el repül, mint felhő, amely fölöttem göndörül, mint szellő, ahogy elsuhan az éjben. Időm sürget: – Ne tétovázz hát tétlen, csak írd, amit az éj sugall neked, míg ébren virraszt nyugtalan szellemed… adj jelt, míg […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Orgona

    Jöjjön Várnai Zseni: Orgona verse. Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak, talán ezért hívnak engem orgonának, április vad kedve suhogtatja ágam, azután megfürdöm fényes napsugárban. Orgona, orgona, illatos muzsika, zengő és libegő lila virág… fürtjeim lengetem, illatom pergetem, szakíts le hát engem, s légy boldog te világ, légy boldog te világ! Bimbaim bomlanak, virágdíszben állok, már […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek

    Jöjjön Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek verse. Amikor még piciny voltál, olyan nagyon enyém voltál, engem ettél, engem ittál, rám nevettél, nekem sírtál. Mikor később nagyobb lettél, mindig messzebb, messzebb mentél, először csak a kiskertbe, aztán a nagy idegenbe. Ha itt vagy is, csak elnézel, akkor is nem engem érzel, nem anyádat, nem apádat, valami […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Csodák csodája

    Jöjjön Várnai Zseni: Csodák csodája verse. Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld őrzi az életmagvakat, […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Gondolatok az öregségről

    Jöjjön Várnai Zseni: Gondolatok az öregségről verse. Várnai Zseni: Gondolatok az öregségről A fáradt, öreg elme zakatol, körben forog, ismétel szüntelen, a múltak mély kútja fölé hajol, hol békalencsés, zöld hínár terem. Egy-egy emléket megragad, motyogja, és újra kezdi tízszer is naponta, mint vén malom, mely már csak szelet őröl, s letűnt idők fanyar borával […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Fáradt a szívem

    Jöjjön Várnai Zseni: Fáradt a szívem verse. Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon, Csak jó úgy hosszan ülni a napon, Nézni a fákat, és nézni az eget, A messziről kéklő nagy hegyeket, És lesni a fájó csöndet itt belül, Amint a könnyhúrokon hegedül. Hallgatni: ver-e még dalt a szívem, Meghalt talán, vagy alszik, pihen? […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.