Ajánljuk:

  • in

    Várnai Zseni: Ha simogatni tudna a szavam

    Várnai Zseni: Ha simogatni tudna a szavam Ha simogatni tudna a szavam, Mint lágy, becéző szellemkezek: Szavak virágát hinteném rátok, Hogy ne szenvedjetek. Ha gyógyítani tudna a szavam, Mint régi, titkos, nehéz balzsamok; Ezernyi szóból szőnék most mesét, Hogy meggyógyuljatok. Ezernyi szóból szőnék most mesét, Mely elzsongítna, mint egy nyári álom, És elkendőzné a vérző […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek

    Jöjjön Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek verse. Amikor még piciny voltál, olyan nagyon enyém voltál, engem ettél, engem ittál, rám nevettél, nekem sírtál. Mikor később nagyobb lettél, mindig messzebb, messzebb mentél, először csak a kiskertbe, aztán a nagy idegenbe. Ha itt vagy is, csak elnézel, akkor is nem engem érzel, nem anyádat, nem apádat, valami […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Fáradt a szívem

    Jöjjön Várnai Zseni: Fáradt a szívem verse. Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon, Csak jó úgy hosszan ülni a napon, Nézni a fákat, és nézni az eget, A messziről kéklő nagy hegyeket, És lesni a fájó csöndet itt belül, Amint a könnyhúrokon hegedül. Hallgatni: ver-e még dalt a szívem, Meghalt talán, vagy alszik, pihen? […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Öreg nő sóhajt

    Jöjjön Várnai Zseni: Öreg nő sóhajt verse. Csak addig fájt, amíg harcoltam érte, amíg a lelkem égőn rátapadt, s egy reggelen rájöttem, hogy hiába: az ifjúság már tőlem elszaladt. Lemostam minden kendőzést magamról, hajamat sem festettem újra már, mint vert vezér, a fegyverem leraktam, s olyan vagyok most, mint egy téli táj. Mint a felhőkbe […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Szolgálj szívem

    Jöjjön Várnai Zseni: Szolgálj szívem verse. Csak kis kitartás! – biztatom magam, még futni kell, még minden messze van. Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem, jaj, meg ne állj az úton hirtelen, sok a dolgunk még s nem mutathatom, hogy a harcot már nem bírom nagyon, és este, ha ágyamba roskadok, érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok. […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Csendes éj…

    Jöjjön Várnai Zseni: Csendes éj… verse. A csendes éjben anyámra gondolok, Szívemben most az ő szíve dobog. Szegény özvegy volt, sokat szenvedett, Nem volt egyebe, csak a szeretet. Szájától vont meg minden falatot, És ha mi ettünk, ő is jóllakott. Játékot venni nem tudott nekünk, Varrással kereste kenyerünk. Ő mesterkélt ünnepre szép babát, Levágta hozzá […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Ki a legszebb a világon?

    Jöjjön Várnai Zseni: Ki a legszebb a világon? verse. Tündöklésem szép idején nem néztem a tükörbe én, két kisgyerek szemefénye volt az arcom tükörképe, s szólt a szívem: – Édes lányom, ki a legszebb a világon? – Te vagy a legszebb, anyám, hidd el nékem igazán! – Édes fiam, mondd meg nékem: ki a legszebb […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Mama

    Jöjjön Várnai Zseni: Mama című verse. Halott anyámról álmodtam az éjjel, mióta meghalt, sokszor visszatér, meglátogat éjjel, ha mélyen alszom, bárhol vagyok, Ő mindenütt elér. Tudom, hogy meghalt, álmomban ha látom, és mégis úgy jön, mintha élne még, s azt is tudom, hogy ébredésem percén elhalványítja őt a messzeség. Sohasem szól, csak mosolyogva néz rám, […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni – Alkonyi fény

    Várnai Zseni – Alkonyi fény Nem igaz, hogy nem fáj a hervadás, hogy belenyugszik sorsába a lélek, az állat is elbúvik, vackot ás, úgy megy neki a végső szenvedésnek. Reszket az ág, mikor a lombja hull, sír a virág, hogyha fonnyad szirma, csak én legyek bölcs, mikor alkonyul, mikor rámmered ifjúságom sírja?! Nem, nem vagyok […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Most este van…

    Várnai Zseni: Most este van… Most este van, lefekszem napomra visszanézek, fáradt vagyok, meleg volt, a hőség elcsigázott, sokat futottam, mentem s a por belepte lelkem, mint utszéli virágot. Napomra visszanézek, beszéltem emberekkel, azok is megsebeztek, szavak tüskéjét érzem, próbálom elfeledni, poros ruhám levetni s aludni hófehérben. Késő van már, elalszom, elfordulok napomtól, a hold […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Orgona

    Jöjjön Várnai Zseni: Orgona verse. Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak, talán ezért hívnak engem orgonának, április vad kedve suhogtatja ágam, azután megfürdöm fényes napsugárban. Orgona, orgona, illatos muzsika, zengő és libegő lila virág… fürtjeim lengetem, illatom pergetem, szakíts le hát engem, s légy boldog te világ, légy boldog te világ! Bimbaim bomlanak, virágdíszben állok, már […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Új óvodás

    Várnai Zseni: Új óvodás Jött az óvodába ma egy új gyerek, Persze én meg mindjárt elébe megyek. Miért állsz így félre? Itt senki se bánt! Unalmas itt? Nézd csak, ott az elefánt. Kockaházat építenek amott a többiek. Te is nemsokára építhetsz ilyet. Játsszál velünk együtt, menjünk oda hát. Nálunk minden gyerek jól érzi magát. Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.