in

Váci Mihály: Csak ezt az utat el ne hagyjam

Hirdetés

Jöjjön Váci Mihály: Csak ezt az utat el ne hagyjam verse.

A jegenye-fasoron által
az út velem a Napba szárnyal,
a Napba, mely az útnak végén
vörös tűzben vár a hegy élén.

A jegenyesor kivont szárnnyal
emel, repít a tájon által,
vörös Napba, mely a hegyélen
vár reám, hogy tüzét elérjem.

A jegenyék rajongó lázban
szállnak az egekre kitártan
és sóváran úgy énekelnek,
kell, hogy én is dalra keljek.

Kell, hogy én is énekeljek,
velük én is szárnyra keljek,
s a hervadó Napot elérjem,
míg át nem hajlik a hegyélen.

A hervadó Napot elérem,
ha át is hajlik a hegyélen,
s ha ma lehervad, holnap felkel,
ragyog reám kék1őbb egekkel.

Beragyog a Nap, merről felkel,
kísér, vezet tiszta egekkel,
s vár majd reám az alkonyatban,
csak ezt az utat el ne hagyjam.

Csak ezt az utat el ne hagyjam,
jegenyesort az alkonyatban,
mely küszöböktől hoz idáig,
s körül a Földön – visz hazáig!

Köszönjük, hogy elolvastad a Csak ezt az utat el ne hagyjam költeményt.

Mi a véleményed Váci Mihály irásáról?

Írd meg kommentbe

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Berzsenyi Dániel: Tavasz

Juhász Gyula: Tavasz-esti dal