A versek oldala
Jöjjön Berzsenyi Dániel: Tavasz verse. A tavasz rózsás kebelét kitárva, Száll alá langyos levegőn mezőnkre. Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek, S illatot isznak. Alkotó aethert lehel a világra, Mellyre a zárt föld kipihenve ébred; Számtalan létek lekötött csirái S magvai kelnek. Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki. Nyomdokin rózsák s violák fakadnak, A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A tavaszi szív verse. Kalimpál és kalimpál és Kalimpál kicsit bután Esős, áprilisi hajnalt, De még jobban délután, De még jobban későn, éjjel: Ilyen a tavaszi szív. Nem biznék rá egy garasnyit, Nem biznék rá egy garast, Mert az áprilisi hajnal Rég kipróbáltam ravasz S szivünk viszi ravaszságba: Ilyen a tavaszi szív. Amit […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Éjjel verse. Kinézek én, benéz a hold Szobámnak ablakán: Sugárait szerelmesen Mosolygva hinti rám. Szegény bohó! mit kandikálsz Olyan szerelmesen? Avvagy talán azt gondolod, Hogy képedet lesem? Eszem ágába’ sincs biz a, Hogy téged nézzelek. Isten hirével elmehetsz – Mit gondolok veled! Ott általellenben lakik Az én kedves babám; Azt várom én, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: A verseim elé. Majd hogyha aggkoromban látom e verseket, szólok: „Mi balga dolgok.” S jóízűen mosolygok, hogy szinte könnyezek, hogy szinte könnyezek. Említem, mint a rosszat, amely feledve szebb, s szilaj emlékezetben felzúg az égre kedvem, hogy szinte könnyezek, hogy szinte könnyezek. S ősz fővel ezt beszélem: „Silányka versezet. Bennök gyönyört nem […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Szellők zenéje verse. A vers 1908-ban született. Szellők kísérnek mostanában engem, szellők szavára száll az alkonyat. Szellők zenélnek, túlvilági hárfák, szellők nevetnek ezüst éjszakán át s csilandva fricskázzák az arcomat. Honnan repülnek? A hajam kibontják, hozzám tipegnek észrevétlenül s egyszerre lelkem egy fekete, halvány szerelmes arcú szellőlányka karján száll, száll, tovább repül. […] Olvass tovább
Jöjjön Benedek Elek: Katóka nyuszikája verse. Húsvéti párbeszéd – Tapsifüles nyuszimama, kérem, Tőlem kapott zöldséget a télen, Ugye bizony, mostan viszonozza? Kis kosaram szép tojással, Tulipiros figurással, Telistele hozza? – Eltalálta, kis Katókám, szentem, Jó szívéért jutalmat nyer menten, Hímes tojás ölébe guruljon, Locsolóvíz, harmateső, Illatosan permetező, Szép fejére hulljon. Köszönjük, hogy elolvastad Benedek Elek […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Csöndes, tiszta vers költeménye. Nincs semmim… Így megyek magamban – tip-top – szelíden, csendesen. S ha éjjel bántanak a rablók, kitárom két üres kezem. A rablók sírnak velem együtt, olyan-olyan szegény vagyok, mint kisded első fürdetőjén és mint a teknőn a halott. De tart a föld. Ez az enyém még, feszül az […] Olvass tovább
Berzsenyi Dániel: Fohászkodás Isten! Kit a bölcs Lángesze fel nem ér, Csak titkon érző lelke Óhajtva sejt: Léted világít, Mint az égő nap, De szemünk Bele nem tekinthet. Te hoztad e nagy Minden ezer nemét A semmiből, A te szemöldöked Ronthat s teremthet Száz világot, S a nagy idők Folyamit kiméri. Köszönjük, hogy elolvastad Berzsenyi […] Olvass tovább
Íme a Legszebb versek a halálról összeállításunk. Ady Endre: A halál lovai Holdvilágos, fehér uton, Mikor az égi pásztorok Kergetik felhő-nyájokat, Patkótlanul felénk, felénk Ügetnek a halál-lovak. Nesztelen, gyilkos paripák S árnyék-lovagok hátukon, Bús, néma árnyék-lovagok. A Hold is fél és elbuvik, Ha jönnek a fehér uton. Honnan jönnek, ki tudja azt? Az egész világ […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: A fal című verse. Guy de Maupassant Mind nyitva volt az ablak. A szalon tüzes szemekkel izzott, mintha égne. S táncolt a fény a réten, lombfalon, a park felelt alant a lágy zenére. S zsongott morajlón, a sötétbe, távol. A zöld levél s a széna illatától langy volt az éj, mint a […] Olvass tovább
Jöjjön Devecseri Gábor: Az egyes emberek dala együtt verse. Megszülettünk hirtelen, egyikünk se kérte. Kérve kérünk, szép jelen: meg ne büntess érte. Kérünk, kurta pillanat, ne vess tűzre, lángra, szép olajfa-lomb alatt várhassunk halálra. Hadd teljék az életünk – mint lehet – szelíden, gyolcsban zengjük énekünk, nem csalános ingben. Köszönjük, hogy elolvastad Devecseri Gábor költeményét. […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Március verse. Ma jött az első vad tavaszi szél szőkén lobogva és bomlott-merészen, pirosan, mint egy korai virág. Összezörögtek a fekete fák: megannyi sok titok tudója, rejtelmesen és titkolódzva súgtak… Egy rügy kidugta kíváncsi fejét, rózsaszínné mosolyodott egy felhő, valahol egy cinke hangolni kezdett egy új zenét : ,,Tavasz! Tavasz! Tavasz!” Este volt, […] Olvass tovább