A versek oldala
Jöjjön Petőfi Sándor: Nemzeti dal című verse. Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! – A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor – Dicsérsz, kedves… verse. Dicsérsz kedves, hogy olyan jó vagyok! És meglehet, hogy az vagyok valóban, De ne köszönd ezt énnekem… szived Annak forrása, bennem ami jó van. Avvagy talán a földnek érdeme, Hogy úgy terem gyümölcsöt és virágot? Teremne-e csak egy fűszálat is, Ha nem sütnének rá a napsugárok? Köszönjük, hogy […] Olvass tovább
Íme Petőfi Sándor versek összeállításunk. Petőfi Sándor: A bánat? Egy nagy óceán Petőfi Sándor – Távolból Petőfi Sándor: A XIX. század költői Petőfi Sándor: A Tisza Petőfi Sándor: Erdőben Petőfi Sándor: Minek nevezzelek? Petőfi Sándor: Jövendölés Petőfi Sándor: A virágnak megtiltani nem lehet Petőfi Sándor: Szeptember végén Petőfi Sándor: A magyar nemzet Petőfi Sándor: Az […] Olvass tovább
Jöjjön Ábrányi Emil – Egy napig éltek… verse. Egy napig éltek szép virágaid. A szem gyönyörrel rajtuk fönnakadt, Oly remekűl volt válogatva mind, – S szerelmem adta e virágokat. Elhervad gyorsan minden szép virág, Elfonnyad mind, amit kert s rét terem, De mely nyujtotta e virágokat: Örökké él maga a szerelem! Csoda-virág! Nem hervad el […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor – Tudod, midőn először ültünk…verse, Tudod, midőn először ültünk E tó fölött, e fák alatt? Röpűl a gyors idő fölöttünk, Azóta két év elhaladt. Ily ősz volt akkor is, ilyen szép Mosolygó őszi délután, Szelíd fuvalmak így rezgették A sárga lombokat a fán. Igy tükrözé vissza a tónak Vize a tiszta kék […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor – Rózsabokor a domboldalon verse. Rózsabokor a domboldalon, Borúlj a vállamra, angyalom, Súgjad a fülembe, hogy szeretsz, Hej, milyen jólesik nekem ez! Lenn a Dunában a nap képe; Reszket a folyó örömébe’, Ringatja a napot csendesen, Épen mint én téged, kedvesem. Mit nem fognak rám a gonoszok, Hogy én istentagadó vagyok! Pedig […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az anyám és én verse. Sötét haja szikrákat szórt, Dió-szeme lángban égett, Csípője ringott, a büszke Kreol-arca vakított. Szeme, vágya, eper-ajka, Szíve, csókja mindig könnyes. Ilyen volt a legszebb asszony, Az én fiatal anyám. Csak azért volt ő olyan szép, Hogy ő engem megteremjen, Hogy ő engem megfoganjon S aztán jöjjön a […] Olvass tovább
Jöjjön Heltai Jenő: Csillag verse. És együtt ültünk némán, önfeledten, Zúgó akácok alján mindaketten, Fehér virágok hullottak reánk. S nézvén merengve, mely ott fönn ragyog, A millió fényes kis csillagot, Oly szépet álmodánk. S ahogy ott ültünk egymást átkarolva, Halk zizzenéssel az akácfa lombja Fülünkbe súgta:”csak szeressetek! A sors mogorva, szívtelen, siket És mig a […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Ime, hát megleltem hazámat verse. A költemény 1937. novemberében született. (Ime hát megleltem hazámat ) Ime, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet hibátlanul irják fölébem, ha eltemet, ki eltemet. E föld befogad, mint a persely. Mert nem kell (mily sajnálatos!) a háborúból visszamaradt húszfillléres, a vashatos. Sem a vasgyűrű, melybe vésve […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Naponta! verse. Naponta rájönni, hogy nem vagy, és hogy ami van is, veled tűnt, s naponta visszavágyni a mindenbe, a voltba, a már-semmibe, s tudni, mily kevés volt az a minden, s hogy csak kérkedés eget és földet elvetni miatta, mintha agyamat vakság verte volna: jaj, naponta nehezebb a nehéz! Kör zárult: […] Olvass tovább
Jöjjön Balassi Bálint: Borivóknak való verse. Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, Mindent egészséggel látogató ege, Hosszú úton járókot könnyebbítő szele! Te nyitod rózsákot meg illatozásra, Néma fülemile torkát kiáltásra, Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba. Néked virágoznak bokrok, szép violák, Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak, Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak. Mert […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most verse. Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most, legyen tiéd örökre az egész. Vedd a telet és a nyarat, a lombost, itt van neked az epe és a méz. Ez itt a keserű s ez itt az édes, ez a fekete és ez a fehér, ez […] Olvass tovább