A versek oldala
Jöjjön Márai Sándor: Dalocska verse. Mindenkinek tetszeni nem lehet, Mint a vadszőlő, deres a fejed. A nők, e sápadt, sovány angyalok Kenyérért állnak, rőt hajuk lobog S mint a répa, retek és mogyoró, Pattog az ősz és ropog a dió. Minden megérett. Nézd, itt a kezem. Szorítsd meg, vágd le…Nem védekezem. Robban egy szó, mint az […] Olvass tovább
Jöjjön Márai Sándor Sértődött vers költeménye. Én nem akartam, istenem – S nem kértem, hogy segíts nekem Gyanútlan érkeztem, meleg Szavakkal is kerestelek Nevetgéltem a nap alatt Tagadva sem tagadtalak Szándék nélkül és kedvesen Szólítottalak: „Kedvesem” Szájamban jó íz volt neved Fűnek-fának dicsértelek Nem is akartam semmi mást: Jó szót, kenyeret, egy falást S a kenyér […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Hídavatás verse. Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!” És kártya perdül, kártya mén; Bedobta… késő visszavenni: Ez az utolsó tétemény: „Egy fiatal élet-remény.” A kártya nem „fest”, – a fiúnak Vérgyöngy izzad ki homlokán. Tét elveszett!… ő vándorútnak – Most már remény nélkül, magán – Indúl a késő éjtszakán. Előtte a folyam, […] Olvass tovább
Jöjjön Csorba Győző: Alázat verse. Szeretném elmondani végre egyszer, mi vagy nekem. – Megcsöndesedtem, nem verekszem többé, várom türelmesen, hogy gazdag terveit betöltse életemmel a szerelem. Fáj a hiány szivemben, restelem, hogy ember így vagyok, hogy lelkemen és testemen a csonkaság sajog – de rendelés ez, jogerős itélet, nem lázadok. Nem lázadok, csak mentem magamat, […] Olvass tovább
Jöjjön Illyés Gyula: Őszi este verse. Hajlik az aszu ág hangjával: recseg, elreccsen az égen a vadlúdsereg vonala: itt az ősz; pálca töretett a víg világ felett; herseg a halott fű, sás torzsa ropog, ahogy a réten át haza ballagok arra, hol mint égigérő oszlopok vacsora-füst immár száz-szám gomolyog Köszönjük, hogy elolvastad Illyés Gyula: Őszi […] Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor – Talán még van idő verse. Nem fértem el rövid sorokban – a nyárban – a tél istállóiban – nem fértem el az életemben. A visszatartott lélegzet-hazákat most kifújom: süvítsenek! Elég volt, súgja a száj, elég a kékülés, a kidagadt nyakerek pirospünkösdje, a hosszú böjt, az út hajnali fölébredésből homályba, homályból kő […] Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor – A te időd verse. Ez volt a te időd a napból: ez a fél-este, ez a majdnem-már-sötét, mikor a lámpák megmozdulnak s a Gellérthegy, mint a kályha, fűteni kezdi a várost – ez volt a legtágasabb, a legismeretlenebb, minden idő közül mégis a leghihetőbb: tudtam, mire való a lábam, mire való […] Olvass tovább
Jöjjön Nagy László: Himnusz minden időben verse. Te szivárvány-szemöldökű, Napvilág lánya, lángölű, Dárdának gyémánt-köszörű, Gyönyörűm, te segíts engem! Te fülemülék pásztora, Sugarak déli lantosa, Legelső márvány-palota, Gyönyörűm, te segíts engem! Siralomvölgyi datolya, Festmények rejtett mosolya, Templomon arany-kupola, Gyönyörűm, te segíts engem! Díjra korbácsolt versenyló, Lázadásokban lobogó, Csillag, dutyiba pillantó, Gyönyörűm, te segíts engem! Harctéri sebek […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Az utósó virágok (Az utolsó virágok) verse. Őszi idő a javából, A természet homlokáról Minden szépet leragad. Nincsen a mezőkön semmi, Még a kertben is keresni Kell már a virágokat. Kis Juliskám összeszedte És bokrétává kötötte A maradék szálakat. Jól tevéd, kis feleségem, Kedvet szerzesz evvel nékem S tán velök sem tész […] Olvass tovább
Jöjjön Aranyosi Ervin: Engedd el a múltad! verse. Tanuld meg a múltat végképp elengedni, letenni a terhét és szabaddá lenni! Szárnyalni, mint sólyom, kecsesen az égen, ki a múlt ágait elengedte régen. Belénk ültetett hit, ami akadályoz, mert a jó Isten is felemel magához, csupán el kell hinned, képes vagy repülni, nem csak lent a […] Olvass tovább
Jöjjön Nadányi Zoltán – Virágok verse. Tavasz, tavasz, virágok friss füvek közt. Tegyétek félre a kést, a botot. Füvek, virágok e két durva eszközt nem szívelik, mert bántani szokott. Bot és kés ellensége a virágnak, kaszálja és nyesi vakon, vadul. És ellensége az egész világnak, mert emberekre is rászabadul. Milyen kár, hogy a világ címerére […] Olvass tovább
Somogyi Imre: Jöjj el, Szentlélek! Fájó emberszívbe, mint gyógyító balzsam, Lázongó lélekbe, mint hódító dallam, Zokogó sírásra, mint öröm harangja, Életnek, tavasznak hívogató hangja: Jöjj el, Szentlélek! Gyenge női szívbe, mint az erő lángja, Kereső lélekbe, mint lobogó fáklya, Kedvesség és jóság langyos fuvalmával, A szelíd Megváltó gyöngéd uralmával: Jöjj el, Szentlélek! Kis gyermeki szívbe, […] Olvass tovább