A versek oldala
Jöjjön Márai Sándor: Dalocska verse. Mindenkinek tetszeni nem lehet, Mint a vadszőlő, deres a fejed. A nők, e sápadt, sovány angyalok Kenyérért állnak, rőt hajuk lobog S mint a répa, retek és mogyoró, Pattog az ősz és ropog a dió. Minden megérett. Nézd, itt a kezem. Szorítsd meg, vágd le…Nem védekezem. Robban egy szó, mint az […] Olvass tovább
Jöjjön Márai Sándor Sértődött vers költeménye. Én nem akartam, istenem – S nem kértem, hogy segíts nekem Gyanútlan érkeztem, meleg Szavakkal is kerestelek Nevetgéltem a nap alatt Tagadva sem tagadtalak Szándék nélkül és kedvesen Szólítottalak: „Kedvesem” Szájamban jó íz volt neved Fűnek-fának dicsértelek Nem is akartam semmi mást: Jó szót, kenyeret, egy falást S a kenyér […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Hídavatás verse. Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!” És kártya perdül, kártya mén; Bedobta… késő visszavenni: Ez az utolsó tétemény: „Egy fiatal élet-remény.” A kártya nem „fest”, – a fiúnak Vérgyöngy izzad ki homlokán. Tét elveszett!… ő vándorútnak – Most már remény nélkül, magán – Indúl a késő éjtszakán. Előtte a folyam, […] Olvass tovább
Jöjjön Csorba Győző: Alázat verse. Szeretném elmondani végre egyszer, mi vagy nekem. – Megcsöndesedtem, nem verekszem többé, várom türelmesen, hogy gazdag terveit betöltse életemmel a szerelem. Fáj a hiány szivemben, restelem, hogy ember így vagyok, hogy lelkemen és testemen a csonkaság sajog – de rendelés ez, jogerős itélet, nem lázadok. Nem lázadok, csak mentem magamat, […] Olvass tovább
Jöjjön Illyés Gyula: Őszi este verse. Hajlik az aszu ág hangjával: recseg, elreccsen az égen a vadlúdsereg vonala: itt az ősz; pálca töretett a víg világ felett; herseg a halott fű, sás torzsa ropog, ahogy a réten át haza ballagok arra, hol mint égigérő oszlopok vacsora-füst immár száz-szám gomolyog Köszönjük, hogy elolvastad Illyés Gyula: Őszi […] Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor – Talán még van idő verse. Nem fértem el rövid sorokban – a nyárban – a tél istállóiban – nem fértem el az életemben. A visszatartott lélegzet-hazákat most kifújom: süvítsenek! Elég volt, súgja a száj, elég a kékülés, a kidagadt nyakerek pirospünkösdje, a hosszú böjt, az út hajnali fölébredésből homályba, homályból kő […] Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor – A te időd verse. Ez volt a te időd a napból: ez a fél-este, ez a majdnem-már-sötét, mikor a lámpák megmozdulnak s a Gellérthegy, mint a kályha, fűteni kezdi a várost – ez volt a legtágasabb, a legismeretlenebb, minden idő közül mégis a leghihetőbb: tudtam, mire való a lábam, mire való […] Olvass tovább
Jöjjön Nagy László: Himnusz minden időben verse. Te szivárvány-szemöldökű, Napvilág lánya, lángölű, Dárdának gyémánt-köszörű, Gyönyörűm, te segíts engem! Te fülemülék pásztora, Sugarak déli lantosa, Legelső márvány-palota, Gyönyörűm, te segíts engem! Siralomvölgyi datolya, Festmények rejtett mosolya, Templomon arany-kupola, Gyönyörűm, te segíts engem! Díjra korbácsolt versenyló, Lázadásokban lobogó, Csillag, dutyiba pillantó, Gyönyörűm, te segíts engem! Harctéri sebek […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Az utósó virágok (Az utolsó virágok) verse. Őszi idő a javából, A természet homlokáról Minden szépet leragad. Nincsen a mezőkön semmi, Még a kertben is keresni Kell már a virágokat. Kis Juliskám összeszedte És bokrétává kötötte A maradék szálakat. Jól tevéd, kis feleségem, Kedvet szerzesz evvel nékem S tán velök sem tész […] Olvass tovább
Jöjjön Aranyosi Ervin: Engedd el a múltad! verse. Tanuld meg a múltat végképp elengedni, letenni a terhét és szabaddá lenni! Szárnyalni, mint sólyom, kecsesen az égen, ki a múlt ágait elengedte régen. Belénk ültetett hit, ami akadályoz, mert a jó Isten is felemel magához, csupán el kell hinned, képes vagy repülni, nem csak lent a […] Olvass tovább
Jöjjön Nadányi Zoltán – Virágok verse. Tavasz, tavasz, virágok friss füvek közt. Tegyétek félre a kést, a botot. Füvek, virágok e két durva eszközt nem szívelik, mert bántani szokott. Bot és kés ellensége a virágnak, kaszálja és nyesi vakon, vadul. És ellensége az egész világnak, mert emberekre is rászabadul. Milyen kár, hogy a világ címerére […] Olvass tovább
Jöjjön Füle Lajos: Pünkösd fényében verse. Pünkösd… Fényedben élek, teremtő égi Lélek, erőd gerjeszti lelkem, Felfogni szent csodádat nem tudhatom, de áldlak megújult életemmel. Az Ige, mint zsarátnok, hűlő szívemben lángot lobbantott, hála érte! Követségében járok, ahogy a tanítványok, rajtam a Krisztus vére! Dicsőítsd Őt ma bennem, Ki nem vetett el engem, illesse hála, hála, […] Olvass tovább