A versek oldala
Megváltozott a szokásom Nincsen otthon maradásom. Éltem eddig úri módon, Most mindég az utcát róvom. Szép nap, csúf nap: mindegy nekem Az utcára ki kell mennem. Egész nap csak kóricálok, Boltok előtt álldogálok. Mindenütt van egy-két játék, Mit egyebütt még nem láték. Ez is kéne, az is kéne: Bejegyzem a könyvecskémbe. Aztán szépen tovább állok, […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Hangya című verse. A bábok között elaludt a hangya. Szél, a bábokat most el ne fúdd! Különben jó az is. Kis, fáradt fejét csillámokra hajtja és alszik véle csöpp árnyéka is. Egy szalmaszállal fölkelteni szépen! De jobb, ha már indulunk haza, erősen beborult – – A bábok között elaludt egy hangya és […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: A csapat verse. Gáspár Katának A dombon két gyerek tornyot rakott magosra a szép, puha sárból, Összedugták a homlokukat, nézték, fejük között elnyúlva jött föl a nap, Lassan gurult föl a fatörzsön, vonta a csapatot arrafelé – Legelől a jóhúsú ifjak, kacagnak és két teli marokkal füvet nyujtanak föl az égnek, Meg […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Érik a fény verse. Megrázhatom fáimat, már közelednek testvéreim. Ívlámpák vagyunk egymás szívei fölött, a kicsi madarakat látod-e vállainkon? Mi vagyunk azok és szelíd arcunk is egymáshoz ér – Nyissuk ki egészen magunkat, egyszerre jusson mindenki a szeretetbe. A Napra akasztjuk sugarainkat, megszabadult kenyerek telepednek kü- szöbeinkre Gyémánthidak szökkennek mindenfelé […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Szép nyári este van verse. Szép, nyári este van. Vonatok dübörögve érkeznek, indulnak, Gyárak ijedten vonítanak, Kormos tetőket kormoz az este, Rikkancs rikolt ívlámpák alatt, Kocsik szaladgálnak összevissza, Villamosok csengetnek nagy körmenetben, Transzparensek ordítják, hogy: vak vagy, Mellékuccákba ballagó falak Visszalobogtatják a plakátot, Előtted, mögötted, mindenfele – látod – Plakátarcú emberek […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos – Éjjeli zene verse. Nagyszerű volt ez az éji vihar. Hörgő morajával küldte előre szilaj, hűst-lehelő követét. Majd a hegyek koszorújából lerohant a Dunáig s csattogtatta tüzes mennyei ostorait. Alvó kis falukat vert fel riadó robajával, ablakon át láttam: lángol a szénakazal, ott a sötétség félkaraját beragyogja világa, rémképpé magasít egy lobogó […] Olvass tovább
Jöjjön Gárdonyi Géza A cica verse. A cica szép kis fehér állat, de boszant engem szűntelen. Én csupa illem vagyok nálad: ő rád ugrik, a szemtelen. Én a kezed se merem fogni, fülét ő kebledhez feni, s amire nem mernék gondolni: bajszát orcádhoz dörzsöli. Én szólok mint az Illem-könyve; ő meg szép nyakadhoz dőlve mormolgat, mint […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre Csolnak a holt-tengeren verse. Piros-fekete glóriával Feje körül, beevezett Lelkembe újból az az asszony, Akit én Lédának nevezek. Holt-tengerét az ifjuságnak Halk evezéssel szabja át Két szép, fehér, meleg asszony-kar, Két áldott, szent evező-lapát. Sugarak cécóznak fölöttünk S az élet nagy ünnepet ül S holt-tengeren szomoru csolnak Sötétlik, siklik és repül. Béke és […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Petőfi Koszorúi verse. “Avagy virág vagy te hazám ifjúsága” Hol a szem, szemével farkasszemet nézni? Ki meri meglátni, ki meri idézni az igazi arcát? Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak, mint az olcsó gyertyák. Szabadság csillaga volt hajdan a magyar, de ma már maga sem tudja […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály: A vén harangozó verse. Olyan szép az este, Mihály gazda jőjön, Forduljunk itt egyet a temető-kertben! Ugy sem sokáig lesz már kelmed a földön! Amint mondja, – s benne volna szivesebben. Fogja meg a karom, ballagjunk csendesen, Jól esik arcára néznem s ősz fejére! Azt gondolom: maga ösmerteti velem Gyász kertét, e […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Szigetvár című verse. Láttam veszélyes tájadat, oh Sziget! Előttem állott roskadozó falad, Előttem a múlt kor csatái S gyászba borúlt ege Hunniának. Itt késve mérgét nyelte az agg török; Itt táboroztak népei dölyfösen, Ott fenn erős, de számra kisded, S győzve fogyó hadaink tanyáztak. S onnan, ha kellett; mint az egek nyila A […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: A szánakodóhoz verse. Szánsz ha titkos búm könyűit Folyni látod arcomon, Szánsz ha bánatom kitörve Nyög keserves ajkamon; De nem indíthat szerelmet A könyű s panasz: Részvevést gerjeszt csak – ah de Nem szerelem az! Ha vidámságom felébred A remény sugárira S elmerülve nézek arcod Andalító bájira: Mintha lágyulnál, enyelgve Látszol inteni, […] Olvass tovább