Áprily Lajos
Áprily Lajos, született Jékely János Lajos József Attila-díjas költő, műfordító. Jékely Zoltán édesapja.
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKÁprily Lajos: Tetőn
Áprily Lajos: Tetőn Kós Károlynak Ősz nem sodort még annyi árva lombot, annyi riadt szót: “Minden összeomlott…” Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem, vasárnap reggel a hegyekre mentem. Ott lenn: sötét ködöt kavart a katlan. Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan. Időkbe látó, meztelen tetőjén tisztást vetett a bujdosó verőfény. Ott lenn: zsibongott még a […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Túl ötven erdőn
Áprily Lajos: Túl ötven erdőn Fogy az ösvény, fogy a napfény, hideg árnyék hull a hegyre. Áll mögöttem ötven erdő, ötven évem rengetegje. Torkomig ver csorba szívem, tűz a talpam, seb a térdem. Annyi rémtől megfutottam, míg a ritkulásig értem. Seb a szívem, seb az arcom, vadtövistől vér az ingem. Aki erdő-járni küldött, az ha […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Kalács, keddi kalács
Áprily Lajos: Kalács, keddi kalács Már szombat este megsütötte Anyám. És reggel már adott. Az aranya besugarazta a haragos vasárnapot. Vasárnap estig nem fogyott el, Fénye áthullt az ünnepen. Még hétfőn is jutott belőle. És kedden is. De csak nekem. Ma sem tudom, hol rejtegette, Melyik fiókból jött elő, De olyan áldott volt az íze, […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Hóban
Jöjjön Áprily Lajos Hóban verse. Az erdőszélen lopva róka jár s csapásvégén havas bozótba fordul. Mint holt kastélyon bűvös mese-zár, a jó a sí alatt halkan csikordul. A köd mögül rekedten szól a „kár”, jeges bajusszal ballag a favágó; az útnál megváltó napokra vár s vércseppeket hullajt a kecskerágó. Felborzolt tollal ül a hím-pirók, hózúzmarát […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Vigasztaló vers
Jöjjön Áprily Lajos: Vigasztaló vers költeménye. Ne félj, az óra meg nem áll,szelek szűnnek, vizek apadnak.Hiába hosszú, vége leszaz éjszakai sivatagnak. Sívó, sötét homok feletta hajnalszél kibontja szárnyáts elmenekül a puszta-rém,a bíboros ruháju skárlát. Ne félj, az óra meg nem áll.Reggel felé elszáll a láz is,reggelre enyhülés fogad,forrásvizes, hűvös oázis. Új fénnyel csillogó utunkriasztó árnyékkal […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Védekezés
Jöjjön Áprily Lajos: Védekezés verse. Próbálgatom, tanulgatom, hogy ne szeresselek nagyon. Félelmesek a viharok, s én romló törzsű fa vagyok. S minden nagy érzés új gyökér, mely földbe köt, ha mélyet ér. Magam hullásra készítem, gyökereimet gyengítem: Ha a viharban dőlni kell, fogódzás nélkül dőljek el. Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Didergés a tavaszban
Áprily Lajos: Didergés a tavaszban Tél-ízű nap. Ködös, hideg, komor. Didereg a fehér kökénybokor. Zsugorodnak a patakparti fák. Dideregsz, ember. Dideregsz, világ. Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Március
Áprily Lajos: Március A nap tüze, látod, a fürge diákot a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt. Csengve, nevetve kibuggyan a kedve s egy ős evoét a fénybe kiált. Régi, kiszáradt tó vize árad, néma kutakban a víz kibuzog. Zeng a picinyke szénfejű cinke víg dithyrambusa: dactilusok. Selymit a barka már kitakarta, sárga virágját bontja a […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Ősz
Áprily Lajos: Ősz Most már a barna, dérütötte rónán mulandóságról mond mesét a csend. Most már szobádba halkan elvonulhatsz s hallgathatod az álmodó Chopint. Most már a kályhatűz víg ritmusára merenghetsz szálló életed dalán, míg bús ködökből búcsút int az erdő, mint egy vöröshajú tündérleány. Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Ajánlás
Jöjjön Áprily Lajos: Ajánlás verse. Ne haragudj. A rét deres volt, a havasok nagyon lilák, s az erdő óriás vörös folt, ne haragudj: nem volt virág. De puszta kézzel mégse jöttem: hol a halál nagyon zenél, sziromtalan csokrot kötöttem, piros bogyó, piros levél. S most add a lelked: karcsu váza, mely őrzi még a nyár borát […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: A csavargó a halálra gondol
Jöjjön Áprily Lajos: A csavargó a halálra gondol verse. Uram, a tél bevert a templomodba. Álltam vaspántos portádon belül s ámulva néztem botra-font kezemre sugárban omló fényességedet. Térdelt a nép, én álltam egyedül, úgy hallgattam, amit beszélt papod: „Ez világot szívedben megutáljad és úgy menj ki belőle meztelen –” Uram, te ezt így nem akarhatod. […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Jöjj, négysoros
Jöjjön Áprily Lajos: Jöjj, négysoros verse. Jöjj, négysoros, jöjj. Versed nem szaval, ódává nem növesztheted magad. De napomon ez a négy sor vonal, életjel, mit lelkem lelkemnek ad. Jöhet még egy rövid vers? Klikk: rövid magyar versek Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.