Ajánljuk:

  • in

    Sokak szerint ez Áprily Lajos legszebb verse

    Sokak szerint ez Áprily Lajos legszebb verse – jöjjön a költemény. Áprily Lajos – Vers vagy te is Indulsz. A mozdony sürget már dohogva és a tavaszba messze-fut veled. Ne vidd a vádat és a bút magaddal, hogy hűvös szóval megsértettelek. Vers vagy te is. Ezért van harc közöttünk. Rég vívom érted a művész-tusát. Ki […] Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: Vers vagy te is

    Jöjjön Áprily Lajos: Vers vagy te is verse. Indulsz. A mozdony sürget már dohogva és a tavaszba messze-fut veled. Ne vidd a vádat és a bút magaddal, hogy hűvös szóval megsértettelek. Vers vagy te is. Ezért van harc közöttünk. Rég vívom érted a művész-tusát. Ki a hibás, ha túlságos közelből nem hallom lelked tiszta ritmusát? […] Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: Március

    Jöjjön Áprily Lajos: Március című verse. A nap tüze, látod, a fürge diákot a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt. Csengve, nevetve kibuggyan a kedve s egy ős evoét a fénybe kiált. Régi, kiszáradt tó vize árad, néma kutakban a víz kibuzog. Zeng a picinyke szénfejű cinke víg dithyrambusa: dactilusok. Selymit a barka már kitakarta, sárga […] Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: Nő már a nap

    Jöjjön Áprily Lajos: Nő már a nap verse. Ember, ne félj: nő már a nap! A jégfogú szél nem harap. A koldus is dúdolva jár, ragyog rongyán a napsugár. A gond sem él mindig, ne hidd, ragadd meg és a hóra vidd. A hóval szétfoszlik hamar: elmossa egy langyos vihar. A déli szél kürtjébe fú, […] Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: Pataki bor

    Jöjjön Áprily Lajos: Pataki bor verse. Nézd azt a kéklő, kúpos hegykaréjt: itt ősi korban tűz formált talajt. A városvégre hajló dombokon a venyigében vulkán lelke hajt. Baráti szívek közt, a hegy tövén ízlelgetem borát, a csodajót. Varázsa múltat kápráztat felém, borozgató nagyokról víziót. Ifjú Balassa Bálint itt mulat, sűrűn koccan s kondul az ón-pohár, kemény […] Olvass tovább

  • Jöjjön Áprily Lajos: Madarak zenéje verse.
    in

    Áprily Lajos: Madarak zenéje

    Jöjjön Áprily Lajos: Madarak zenéje verse. Kertünk ma hangos tengelic-tanya, az erdőn pintyszó cseng és cinkeszó, csetteg, de már nótát indítana a barkás fűzön egy hevült rigó. A mandulafán víg szajkó rikolt. A zöld harkály ívelve látogatja fáink törzsét, de még egyet se szólt. Vajon milyen rémségre tartogatja az őrült tavaszi sikolyt? Köszönjük, hogy elolvastad […] Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: A rím

    Jöjjön Áprily Lajos: A rím verse. Hazája álom és titok, szem-nem-legelte pázsitok. Egyszer csak itt van s mint kis ér, csilingel és kisér, kisér. S fürtös csengő lesz: hangpatak, amelybe új csengés szakad. Mentát locsol, szirmot sodor és illatos lesz, mint a bor. És mámoros lesz, partot ont, kurjongató, vidám bolond. A mély felé örvénnyel […] Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: Ajánlás

    Jöjjön Áprily Lajos: Ajánlás verse. Ne haragudj. A rét deres volt, a havasok nagyon lilák, s az erdő óriás vörös folt, ne haragudj: nem volt virág. De puszta kézzel mégse jöttem: hol a halál nagyon zenél, sziromtalan csokrot kötöttem, piros bogyó, piros levél. S most add a lelked: karcsu váza, mely őrzi még a nyár borát […] Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: Jöjj, négysoros

    Jöjjön Áprily Lajos: Jöjj, négysoros verse. Jöjj, négysoros, jöjj. Versed nem szaval, ódává nem növesztheted magad. De napomon ez a négy sor vonal, életjel, mit lelkem lelkemnek ad. Köszönjük, hogy elolvastad Áprily Lajos: Jöjj, négysoros költeményét. Mi a véleményed Áprily Lajos írásáról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben

    Jöjjön Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben verse. A tavasz jött a parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem. Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, s tudtam, elmúlt nevét már nem találom. De a vasárnap délutáni csendben nagyon dalolt a név zenéje […] Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: Túl ötven erdőn

    Jöjjön Áprily Lajos: Túl ötven erdőn verse. Fogy az ösvény, fogy a napfény, hideg árnyék hull a hegyre. Áll mögöttem ötven erdő, ötven évem rengetegje. Torkomig ver csorba szívem, tűz a talpam, seb a térdem. Annyi rémtől megfutottam, míg a ritkulásig értem. Seb a szívem, seb az arcom, vadtövistől vér az ingem. Aki erdő-járni küldött, […] Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: Hóban

    Jöjjön Áprily Lajos Hóban verse. Az erdőszélen lopva róka jár s csapásvégén havas bozótba fordul. Mint holt kastélyon bűvös mese-zár, a jó a sí alatt halkan csikordul. A köd mögül rekedten szól a „kár”, jeges bajusszal ballag a favágó; az útnál megváltó napokra vár s vércseppeket hullajt a kecskerágó. Felborzolt tollal ül a hím-pirók, hózúzmarát […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.