Ajánljuk:

  • in

    Áprily Lajos: A csavargó a halálra gondol

    Jöjjön Áprily Lajos: A csavargó a halálra gondol verse. Uram, a tél bevert a templomodba. Álltam vaspántos portádon belül s ámulva néztem botra-font kezemre sugárban omló fényességedet. Térdelt a nép, én álltam egyedül, úgy hallgattam, amit beszélt papod: „Ez világot szívedben megutáljad és úgy menj ki belőle meztelen –” Uram, te ezt így nem akarhatod. […] Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: A somvirágos oldal

    Jöjjön Áprily Lajos: A somvirágos oldal verse. Elment a gond a hóval, felhőn is fény nevet. A somvirágos oldal arannyal integet. Ha utas jön hajóval, a hegyre feltekint: – Ni, somvirágos oldal… És issza azt a színt. Itt ős szó járta s ó dal, a Zách-lány is dalolt, a somvirágos oldal sütkérezője volt. A somvirágos […] Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: Álmodozva

    Jöjjön Áprily Lajos: Álmodozva verse. Be szép álmom volt az éjjel! Szülőföldemen valék! Az az erdő, az a kunyhó, Melyet régtől ösmerék. Azon hegyek, azon völgyek Voltak szemeim előtt, Melyeket én mind otthagytam Két bús évvel ezelőtt. Az a tüzes hegyi patak Kristálytiszta vizével, Szürke színű porondjával, Kanyargós, szűk medrével. Mindezt néztem, mindezt láttam És […] Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: Akarsz-e fényt?

    Jöjjön Áprily Lajos: Akarsz-e fényt? verse. Homály. A bimbós sombokor ködpermetegben ázik. Hozok egy ágat, vízbe tedd, vázádban kivirágzik. Pár nap s kibontja szirmait, mintha kénlánggal égne. S a verandán szétsugaraz a tavasz szőkesége. Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: Ősz

    Áprily Lajos: Ősz Most már a barna, dérütötte rónán mulandóságról mond mesét a csend. Most már szobádba halkan elvonulhatsz s hallgathatod az álmodó Chopint. Most már a kályhatűz víg ritmusára merenghetsz szálló életed dalán, míg bús ködökből búcsút int az erdő, mint egy vöröshajú tündérleány. Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: Ajánlás

    Jöjjön Áprily Lajos: Ajánlás verse. Ne haragudj. A rét deres volt, a havasok nagyon lilák, s az erdő óriás vörös folt, ne haragudj: nem volt virág. De puszta kézzel mégse jöttem: hol a halál nagyon zenél, sziromtalan csokrot kötöttem, piros bogyó, piros levél. S most add a lelked: karcsu váza, mely őrzi még a nyár borát […] Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: Március

    Áprily Lajos: Március A nap tüze, látod, a fürge diákot a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt. Csengve, nevetve kibuggyan a kedve s egy ős evoét a fénybe kiált. Régi, kiszáradt tó vize árad, néma kutakban a víz kibuzog. Zeng a picinyke szénfejű cinke víg dithyrambusa: dactilusok. Selymit a barka már kitakarta, sárga virágját bontja a […] Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos – Menedék

    Áprily Lajos – Menedék S mikor völgyünkre tört az áradat s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen, egyetlenegy kőszikla megmaradt, egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten. Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: Erdei út

    Jöjjön Áprily Lajos: Erdei út verse. Áprily Lajos: Erdei út Itt szarvas járt. Kis unokám, menjünk utána friss nyomán. Figyeld csak, milyen tiszta nyom: puha földön járt, nem havon. Itt mint szétnyílt kagyló, olyan. Itt repedt szív formája van. A lépte mindenütt nyugodt, nem űzte senki, nem futott. Nézd, itt megállt, mohot kapart, itt meg […] Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: Túl ötven erdőn

    Áprily Lajos: Túl ötven erdőn Fogy az ösvény, fogy a napfény, hideg árnyék hull a hegyre. Áll mögöttem ötven erdő, ötven évem rengetegje. Torkomig ver csorba szívem, tűz a talpam, seb a térdem. Annyi rémtől megfutottam, míg a ritkulásig értem. Seb a szívem, seb az arcom, vadtövistől vér az ingem. Aki erdő-járni küldött, az ha […] Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: Nő már a nap

    Jöjjön Áprily Lajos: Nő már a nap verse. Ember, ne félj: nő már a nap! A jégfogú szél nem harap. A koldus is dúdolva jár, ragyog rongyán a napsugár. A gond sem él mindig, ne hidd, ragadd meg és a hóra vidd. A hóval szétfoszlik hamar: elmossa egy langyos vihar. A déli szél kürtjébe fú, […] Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben

    Jöjjön Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben verse. A tavasz jött a parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem. Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, s tudtam, elmúlt nevét már nem találom. De a vasárnap délutáni csendben nagyon dalolt a név zenéje […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.