Áprily Lajos
Áprily Lajos, született Jékely János Lajos József Attila-díjas költő, műfordító. Jékely Zoltán édesapja.
Ajánljuk:
-
Sokak szerint ez Áprily Lajos legszebb verse
Sokak szerint ez Áprily Lajos legszebb verse – jöjjön a költemény. Áprily Lajos – Vers vagy te is Indulsz. A mozdony sürget már dohogva és a tavaszba messze-fut veled. Ne vidd a vádat és a bút magaddal, hogy hűvös szóval megsértettelek. Vers vagy te is. Ezért van harc közöttünk. Rég vívom érted a művész-tusát. Ki […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Köszönet a napsugárnak
Jöjjön Áprily Lajos: Köszönet a napsugárnak verse. Tavaszodik. Holt tavaszok fáradt szívembe visszajárnak. S fáradtan is köszönni kell, köszönni kell a napsugárnak. Köszönöm, hogy hervadva is tavaszi halk mámorba estem. Köszönöm, hagy új fény ragyog a főtéri aranykereszten. Köszönöm, hogy kisgyermekek mezítláb malomkerekeznek. Ásott tövű vén almafák fiatalos kedvvel rügyeznek. Köszönöm a szél jóízét, aromáját a barka-szagnak. Köszönöm, hogy hegyoldalon ibolyászó lányok kacagnak. Köszönöm, […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Keresni fogsz
Jöjjön Áprily Lajos: Keresni fogsz verse. Áprily Lajos: Keresni fogsz Különös táj lesz, sűrű lesz a csendje, csak mélabúd halálos húrja szól. Belejajdulsz a süket végtelenbe, keresni fogsz, és nem leszek sehol. Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: A finálé
Jöjjön Áprily Lajos: A finálé verse. Öreg leszek, vénebb a téli napnál, kedvem sötét lesz és hajam fehér. S mint a csitult patak a torkolatnál, lankadt szívemben meglassul a vér. Ha harmat-hűssel ér az este, fázom, nem melegít az elzúgott tusa, s ha támadok, az ugrást elhibázom, mint Akela, a dzsungel farkasa. Csak csöndre várok […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Tetőn
Áprily Lajos: Tetőn Kós Károlynak Ősz nem sodort még annyi árva lombot, annyi riadt szót: “Minden összeomlott…” Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem, vasárnap reggel a hegyekre mentem. Ott lenn: sötét ködöt kavart a katlan. Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan. Időkbe látó, meztelen tetőjén tisztást vetett a bujdosó verőfény. Ott lenn: zsibongott még a […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Túl ötven erdőn
Áprily Lajos: Túl ötven erdőn Fogy az ösvény, fogy a napfény, hideg árnyék hull a hegyre. Áll mögöttem ötven erdő, ötven évem rengetegje. Torkomig ver csorba szívem, tűz a talpam, seb a térdem. Annyi rémtől megfutottam, míg a ritkulásig értem. Seb a szívem, seb az arcom, vadtövistől vér az ingem. Aki erdő-járni küldött, az ha […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Kalács, keddi kalács
Áprily Lajos: Kalács, keddi kalács Már szombat este megsütötte Anyám. És reggel már adott. Az aranya besugarazta a haragos vasárnapot. Vasárnap estig nem fogyott el, Fénye áthullt az ünnepen. Még hétfőn is jutott belőle. És kedden is. De csak nekem. Ma sem tudom, hol rejtegette, Melyik fiókból jött elő, De olyan áldott volt az íze, […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Hóban
Jöjjön Áprily Lajos Hóban verse. Az erdőszélen lopva róka jár s csapásvégén havas bozótba fordul. Mint holt kastélyon bűvös mese-zár, a jó a sí alatt halkan csikordul. A köd mögül rekedten szól a „kár”, jeges bajusszal ballag a favágó; az útnál megváltó napokra vár s vércseppeket hullajt a kecskerágó. Felborzolt tollal ül a hím-pirók, hózúzmarát […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Vigasztaló vers
Jöjjön Áprily Lajos: Vigasztaló vers költeménye. Ne félj, az óra meg nem áll,szelek szűnnek, vizek apadnak.Hiába hosszú, vége leszaz éjszakai sivatagnak. Sívó, sötét homok feletta hajnalszél kibontja szárnyáts elmenekül a puszta-rém,a bíboros ruháju skárlát. Ne félj, az óra meg nem áll.Reggel felé elszáll a láz is,reggelre enyhülés fogad,forrásvizes, hűvös oázis. Új fénnyel csillogó utunkriasztó árnyékkal […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Védekezés
Jöjjön Áprily Lajos: Védekezés verse. Próbálgatom, tanulgatom, hogy ne szeresselek nagyon. Félelmesek a viharok, s én romló törzsű fa vagyok. S minden nagy érzés új gyökér, mely földbe köt, ha mélyet ér. Magam hullásra készítem, gyökereimet gyengítem: Ha a viharban dőlni kell, fogódzás nélkül dőljek el. Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Didergés a tavaszban
Áprily Lajos: Didergés a tavaszban Tél-ízű nap. Ködös, hideg, komor. Didereg a fehér kökénybokor. Zsugorodnak a patakparti fák. Dideregsz, ember. Dideregsz, világ. Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Március
Áprily Lajos: Március A nap tüze, látod, a fürge diákot a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt. Csengve, nevetve kibuggyan a kedve s egy ős evoét a fénybe kiált. Régi, kiszáradt tó vize árad, néma kutakban a víz kibuzog. Zeng a picinyke szénfejű cinke víg dithyrambusa: dactilusok. Selymit a barka már kitakarta, sárga virágját bontja a […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.