Ajánljuk:

  • in

    Berzsenyi Dániel: A közelítő tél

    Jöjjön Berzsenyi Dániel: A közelítő tél verse. Hervad már ligetünk, s díszei hullanak, Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok Közt nem lengedez a Zephyr. Nincs már symphonia, s zöld lugasok között Nem búg gerlice, és a füzes ernyein A csermely violás völgye nem illatoz, S tükrét durva csalét fedi. […] Olvass tovább

  • Jöjjön Berzsenyi Dániel - A szerelem verse.
    in

    Berzsenyi Dániel – A szerelem

    Jöjjön Berzsenyi Dániel – A szerelem verse. Mi a földi élet s minden ragyogványa Nélküled, oh boldog Szerelem érzése? Tenger, mellyet ezer szélvész mérge hánya, Mellynek meg nem szünik háborgó küzdése. India kincsével légyen tömve tárod, S Caesar dicsősége ragyogjon fejeden: Mit ér? vágyásidnak végét nem találod, S nem lel szíved tárgyat, hol megelégedjen. De te, […] Olvass tovább

  • Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz

    Jöjjön Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz verse. Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet, S távolléted alatt kedvem miben lelem? Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet, Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem. Lefestem szüretem estvéli óráit, Ha már cselédimet nyugodni eresztem, És csak alig hallom a vígság lármáit, Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem. Leplembe burkolva könyökömre dűlök, […] Olvass tovább