Ajánljuk:

  • Berzsenyi Dániel: Fohászkodás

    Jöjjön Berzsenyi Dániel: Fohászkodás verse. Isten! Kit a bölcs Lángesze fel nem ér, Csak titkon érző lelke Óhajtva sejt: Léted világít, Mint az égő nap, De szemünk Bele nem tekinthet. Te hoztad e nagy Minden ezer nemét A semmiből, A te szemöldöked Ronthat s teremthet Száz világot, S a nagy idők Folyamit kiméri. Köszönjük, hogy elolvastad […] Olvass tovább

  • Berzsenyi Dániel: Tavasz

    Jöjjön Berzsenyi Dániel: Tavasz verse. A tavasz rózsás kebelét kitárva, Száll alá langyos levegőn mezőnkre. Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek, S illatot isznak. Alkotó aethert lehel a világra, Mellyre a zárt föld kipihenve ébred; Számtalan létek lekötött csirái S magvai kelnek. Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki. Nyomdokin rózsák s violák fakadnak, A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek […] Olvass tovább

  • Berzsenyi Dániel – Életfilozófia

    Jöjjön Berzsenyi Dániel – Életfilozófia verse. Én is örömre születtem Arcadia berkében, Rózsapárnán szenderegtem Cypris ambrás ölében. Az aranyszázad istene Pásztorai közé kene. Ah, de mint az aranyvilág, A rózsakor elrepűl! Olympusra más isten hág, S Dodona berke dördűl. Elvirít a szép kikelet, S véle a hesperi liget. Az enyém is elvirúlt már! Pályám vége […] Olvass tovább