Csukás István
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKCsukás István: Ülj ide mellém
Jöjjön Csukás István: Ülj ide mellém verse. Ülj ide mellém, s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. Hol van már, aki kérdezett, és hol van már az a felelet? Leolvasztotta a Nap a hátamra fagyott teleket. Zötyögtette a szívem, de most szeretem az […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Csukás István: Harangvirág, meggyfa
Jöjjön Csukás István: Harangvirág, meggyfa verse. Harangvirág csöngettyűz, apró csengők nyelvelnek. Harangvirág a pohárban, mint a szelek viharában, békét kondít egeknek. Meggyfa: fehér menyasszony, kivirul minden tavaszon, nem tudja, miért fakasszon öntestéből virágokat, semmiből, magból világokat s ősszel veszítsen lombokat, csak növeszti méhnek, égnek, zümmögve nyarat ígérnek – súlyos mámornak, holdtöltének; s még jönnek a […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Csukás István: Februári csalogató
Csukás István: Februári csalogató Barlangjából medve, a tél fehér pincéiből kijöttem vadvíz-zöldbe, hunyorgó szememet csalja kacér fák lenge, korai levél-kötője, szikrázó meztelenség, ablakok áttetsző szemérmetlensége fog ketrecébe, hogy kapjak új erőre. Kapnék az évszak gyors alkalmain mohó reflexekkel, mint lobban vészes hirtelenséggel a kankalin; szívem szertelen szabadságot érez, a mindent-újrakezdés vad öröm- mámorát, hogy bordám […] Olvass tovább
-
in VerselőadásArany János: Mátyás anyja (Előadja: Molnár Piroska)
Jöjjön Arany János: Mátyás anyja verse, előadja: Molnár Piroska. Madarat Nem egyet, Százat is meglőnek: Híre sincs, Nyoma sincs A levélvivőnek. Napestig Az erdőn Űzeti hiába: Éjfelen Kocognak Özvegy ablakába. „Ki kopog? Mi kopog? Egy fekete holló! Nála még A levél, Vagy ahhoz hasonló. Piros a Pecsétje; Finom a hajtása: Oh áldott, Oh áldott A […] Olvass tovább
-
in Verselőadás
Reményik Sándor: Napsugár pogány templomban (Előadja: Molnár Piroska)
Jöjjön Reményik Sándor: Napsugár pogány templomban verse, előadja: Molnár Piroska. Ó, ma hiába jössz, Aranysugár sok szürke nap után. Hiába jössz, hogy csillogtasd a fákat. Nézd meg jól, – látod? majdnem mind kopárak. Ö, ma hiába jössz. Az erdő fakó, hangulattalan -: Vak indalatok pogány temploma. Oszlopai rendetlen tömegén Nyom nélkül suhansz által, drága fény: […] Olvass tovább
-
in VERSEKCsukás István: Nyárutó
Csukás István: Nyárutó Lassan véget ér a nyár. Rézsút súrolja a napfény a kertet, hónalj-árnyékot növeszt a leveleknek, a mézarany parkettán elömlik a nagyszoba hátsó faláig, a fehér tükörben tűnődve visszadereng: örök hófalról az örökös napfény. Tudjuk, de még nem törődünk vele, látjuk, de még másfelé nézünk, az út közepén túl, a nyár közepén túl, […] Olvass tovább
-
in VERSEKCsukás István: A bűvös virág
Csukás István: A bűvös virág Ha szereted viszont szeret Ha mosolyogsz, ő is ám! Ha bánat ér, megosztozik Szegény szíved bánatán. Cirógatod, megcirógat Becézgeted, örül ám, Szíved örül, lelked röpül, csodálatos illatán. Orvosság ez minden bajra Gondot s a bút űzi ám! Szíved-lelked meggyógyítja, míg merengsz az illatán! Olvass tovább
-
in VERSEKCsukás István: Szerelmes vers
Jöjjön Csukás István: Szerelmes vers költeménye. Ülj ide mellém s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. Hol van már, aki kérdezett és hol van már az a felelet – leolvasztotta a nap a hátamra fagyott teleket. Zötyögtette a szívem, de most szeretem az […] Olvass tovább
-
in VERSEKCsukás István: Hideg szél fúj
Csukás István: Hideg szél fúj Hideg szél fúj, hogy az ember majd megdermed. Kinek jó ez? Csak a kövér hóembernek! Szeme szénből, az orra meg paprikából, lába nincs, de minek is, ha úgysem táncol. Ütött-kopott rossz fazék a tökfödője, megbecsüli, hiszen jó lesz még jövőre; seprűnyél a nagyvilági sétapálca, el is mehetne, ha tudna, vele […] Olvass tovább
-
in VERSEKCsukás István: Január lekocog a lépcsőn
Jöjjön Csukás István: Január lekocog a lépcsőn verse. Január lekocog a lépcsőn, hóval teríti a vedlett falakat, itt-ott kibukkan kutyafej, gyerekorr, ahol a kabátja elszakadt. . Vigyázva lépkedek a hóesésben, meg-megcsúszó sarokkal a Dunáig, fehér lett üstököm, s a hátamon habzó angyalszárny világít. . Lábammal írom most a verset, e séta lesz most a költemény, bár […] Olvass tovább
-
in Verselőadás
Csukás István: Sün Balázs (Előadja: Molnár Piroska)
Jöjjön Csukás István: Sün Balázs verse, előadja: Molnár Piroska. Erdőszélen, erdőszéli tölgy tövében volt egy ház. Abban lakott hét süntestvér: Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Sün Demeter, Sün Tihamér s a legkisebb: Sün Balázs. Hallgasd meg a verset Molnár Piroska előadásában. Olvass tovább
-
in VERSEKCsukás István: Majd egyszer alád fekszem, világ
Csukás István: Majd egyszer alád fekszem, világ Majd egyszer alád fekszem, világ, engedelmesen, de milyen engedelmesen! Hiányom betöltődik, összecsap fölöttem a szín-illat-zaj-hullám, elsimul, volt-nincs, árad tovább a nélkülem-minden, terjed a szemem-nem-látja fény, dübörög a fülem-nem-hallja hang, vacog a szívem-már-nem-érzi-félelem. Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.