Ajánljuk:

  • in

    Csukás István: Mi lesz a halál után?

    Jöjjön Csukás István: Mi lesz a halál után? verse. Mi lesz a halál után? Ők már tudják, az árnyak, a lukas arcúak, az üres szívűek, a boldogok. A birsalmaillaton átsuhanó nagymamák két óraütés közt megágyaznak, fölverik a derékaljat, párnát pofoznak, cukros diót hoznak, vérmes nyakra nadályt. Fénykép-lovon lovagolnak a fénykép-nagypapák. Súlytalan malomkő fordulása őrli az […] Olvass tovább

  • in

    Csukás István: A kutya első verse

    Jöjjön Csukás István A kutya első verse című költeménye. Asztal alatt sűrű homály, asztal alatt kincsesbánya, rég feledett kéziratok, közöttük a gazdi lába. Mivel minden zugot elönt a sok telefirkált papír, ez meg milyen foglalkozás, szegény gazdi egész nap ír! Közben nyög meg sóhajtozik, és füstöt fúj, mint a kémény, ködös szemmel hova bámul, dől […] Olvass tovább

  • in

    Csukás István: Annyiszor játszottam a boldogot

    Jöjjön Csukás István: Annyiszor játszottam a boldogot verse. Annyiszor játszottam a boldogot, most végre boldog lehetnék – nyugtalanul figyelem magamat, vajon mi hiányzik még, mi hiányzik és honnan hiányzik, a világból-e vagy belőlem, hogy miért nem csurran a méz, fanyarul megért szőlőszem; vagy nincs is, csak a mesében, elkopott idegeket simogató szép hazugság, kábítószer, és […] Olvass tovább

  • in

    Csukás István: Az álmokat meg kell kétszerezni

    Jöjjön Csukás István: Az álmokat meg kell kétszerezni verse. Álmaimba fogódzom, kifut a láthatár peremén az út alólam, kitágult körömbe menti át, mi a múlandósághoz méri magát: hozza a tél vonuló rajvonalát, hozza a szív, sorsomhoz tanút, csikószem-egű gyerekkorát – Csak boldog akartam én lenni, boldog, s riasztok kitágult álom-égboltot, s magasabban, mint az űrrakéta, […] Olvass tovább

  • in

    Csukás István – Istenke, vedd térdedre édesanyámat

    Jöjjön Csukás István – Istenke, vedd térdedre édesanyámat verse. Istenke, vedd térdedre édesanyámat, ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt, ki adtál életet, adj neki most álmot, és mivel ígértél, szavadat kell állnod, mert ő mindig hitt és sose kételkedett, szájára suttogva vette a nevedet. Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen, s szemem gyönge hogy a […] Olvass tovább

  • in

    Csukás István: Szerelmes vers

    Jöjjön Csukás István: Szerelmes vers költeménye. Ülj ide mellém s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. Hol van már, aki kérdezett és hol van már az a felelet – leolvasztotta a nap a hátamra fagyott teleket. Zötyögtette a szívem, de most szeretem az […] Olvass tovább

  • in

    Csukás István – Esti dal

    Jöjjön Csukás István – Esti dal verse. Cirrog a tücsök este, kinyílnak az estikék. Ülök tömör ég alatt, mint a vízben buborék. Röpködnék a fák fölött, de az este visszaránt, mint emléked rám veti bűvölő szembogarát. Köszönjük, hogy elolvastad az Esti dal költeményt. Mi a véleményed Csukás István írásáról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    Csukás István: Sün Balázs (Előadja: Molnár Piroska)

    Jöjjön Csukás István: Sün Balázs verse, előadja: Molnár Piroska. Erdőszélen, erdőszéli tölgy tövében volt egy ház. Abban lakott hét süntestvér: Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Sün Demeter, Sün Tihamér s a legkisebb: Sün Balázs. Hallgasd meg a verset Molnár Piroska előadásában.     Olvass tovább

  • in

    Három Csukás István vers, amit érdemes elolvasni

    Válogatott versek sorozatunk most Csukás Istvántól hoztunk 3 kedves költeményt. Eddig közel száz kötete jelent meg itthon és külföldön. Olyan halhatatlan mesefigurákat teremtett meg az elmúlt negyven évben, mint például Mirr-Murr, Pom-pom, vagy Süsü, a sárkány. Nevéről elsősorban meséi jutnak az eszünkbe pedig verseket is ír. „A versnek szerintem nem hasznosnak kell lennie. – mondja […] Olvass tovább

  • in

    Csukás István: Ki ette meg a nyarat?

    jöjjön Csukás István: Ki ette meg a nyarat? verse. Ki ette meg a nyarat? Tegnap még itt volt, mértük a lázát: 37 fok árnyékban, vagyis a fák hóna alatt. Most se láz, se nyár, a fák dideregve kapkodnak a levelek után, rémes csontvázak, kiköpött halszálkák. De ki ette meg a nyarat? A kutyámra nézek gyanakodva: […] Olvass tovább

  • in

    Csukás István: Januári hó hull

    Jöjjön Csukás István: Januári hó hull verse. Januári hó hull, fehér lesz minden, tiszta lapot nyit az új év. Mit írunk rá? Itt a nagy lehetőség, egy pillanatra költő lesz mindenki, a hóra íródik a közös költemény! Áhítattal figyelem, mint jó kolléga, s igazán csak egy kicsit vagyok irigy. A rigó menekülő csillagokat ír, zaklatott […] Olvass tovább

  • Ismerős ez a nagyszerű Csukás István vers?
    in

    Csukás István: Január lekocog a lépcsőn

    Jöjjön Csukás István: Január lekocog a lépcsőn verse. Január lekocog a lépcsőn, hóval teríti a vedlett falakat, itt-ott kibukkan kutyafej, gyerekorr, ahol a kabátja elszakadt. . Vigyázva lépkedek a hóesésben, meg-megcsúszó sarokkal a Dunáig, fehér lett üstököm, s a hátamon habzó angyalszárny világít. . Lábammal írom most a verset, e séta lesz most a költemény, bár […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.