Ajánljuk:

  • in

    Heltai Jenő: Apám

    Jöjjön Heltai Jenő: Apám verse. Egyszerű ember volt apám és nem hagyott semmit se rám, se pénzt, se nevet, se tanácsot, legyen emléke mindig áldott. Tűrte, hogy járjak szabadon, sokszor, de balga utamon, örült, ha vakmerőn repültem, és nem szidott, ha tétlen ültem. Ha ijesztett a meredek, kezem megfogta. Szeretett. A szíve egy volt a […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő: Szabadság

    Jöjjön Heltai Jenő: Szabadság verse. Tudd meg: szabad csak az, akit Szó nem butít, fény nem vakít, Se rang, se kincs nem veszteget meg, Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet, A látszatot lenézi, meg nem óvja, Nincs letagadni, titkolni valója. Tudd meg : szabad csak az, kinek Ajkát hazugság nem fertőzi meg, Aki üres jelszókat nem […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő: Szerelmi vallomás

    Jöjjön Heltai Jenő: Szerelmi vallomás verse. Hogy mi egymást meg nem értjük, Nagyon sajnálom,asszonyom, Ha nem vagyok jó szeretőnek, Egyébre nem vállalkozom. Például arra ,mit oly gyakorta Szónoki hévvel mond kegyed, Hogy meggyötört, szegény szívének Legjobb barátja én legyek. Legjobb barát,barát? Szavamra, méltó egy hivatal, De nem vagyok hozzá elég vén, S ön aggasztóan fiatal. […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő: A modell

    Jöjjön Heltai Jenő: A modell verse. Egy egyszerű kültelki lányka (Tizenhat éves, jó falat) “Leszek modell!” Így szólt magában És egy festőhöz fölszaladt. Mert megfelelt az arc, a termet, Így szólt a piktor: “Aktra termett E karcsú test… e két halom… Vetkőzz hamar le, angyalom!” És mert a célhoz ez vezet, A kis modell levetkezett. […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő: Vallomás

    Jöjjön Heltai Jenő: Vallomás verse. Mi ketten egymást meg nem értjük, Nagyon sajnálom, asszonyom, De ha nem kellek szeretőnek Egyébre nem vállalkozom. Például arra, mit gyakorta Szónoki hévvel mond kegyed, Hogy meggyötört szegény szivének Legjobb barátja én legyek. Legjobb barát! szavamra mondom, Megtisztelő egy hivatal, De nem vagyok hozzá elég vén, S ön aggasztóan fiatal. Ön csupa […] Olvass tovább

  • Ajánljuk Heltai Jenő versét - íme az Ősz!
    in

    Heltai Jenő: Ősz

    Jöjjön Heltai Jenő: Ősz című verse. Ősz, ősz ne siess! Ne kergesd el a nyarat, a meleg fényt, sugarat. Süss ki még, nyári nap, simogasd az arcomat, melengesd a szívemet, míg az ősz eltemet. Vidíts még vadvirág, míg enyém a vad világ. Tudom én, érzem én, nem sokáig lesz enyém. Szürke ég, szürke vég, be […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő – A másik

    Jöjjön Heltai Jenő – A másik verse. És szólt a nő: “A hajam ében, És lágyabb,mint a lágy selyem, És itt a szívem közepében Ujjong a boldog szerelem. Tied a testem,tied a lelkem, Te vagy az első,akit öleltem, Boldog vagyok,mert a tied vagyok…” S a férfi szólt: ,,A másik elhagyott.” És szólt a nő: “Piros […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő: Levél

    Jöjjön Heltai Jenő: Levél verse. Heltai Jenő: Levél Ha el akarna néha jönni hozzám, Kicsi szobámat szépen rendbe hoznám, Ha nem is hozhatnám le az eget, De beszereznék néhány szőnyeget. A pamlagon, hol álmodozni szoktam, A sok lyukat megfoldanám titokban, Rozoga, tintás asztalomon itt Elhinteném kedves virágait. Parancsait komorna-módra lesve, Főznék teát, mikor leszáll az […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő versei

    Jöjjön Heltai Jenő versei összeállításunk. KÉRDŐÍV Mikor elnémul megkínzott szived, Eléd teszik a nagy kérdőivet. Mit mozdulatlan ajkad elsóhajt, A láthatatlan jegyző jegyzi majd. Mit fogsz felelni — mert felelni kell! — Az életedet hol hibáztad el? Hol kanyarodtál balra jobb helyett? Felelj! Tudod az átkozott helyet? Ha menned adná isteni csoda, Mondd: visszamennél még […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő: Március

    Jöjjön Heltai Jenő: Március című verse. A Rózsadombon már tavasz van, Dőlnek az édes jó szagok, Az új madár a régi ágon Nem énekel még, csak dadog. Próbálja szárnyát, csiripelget, Kinéz a fészek peremén, Köröskörül hány friss rügyecske, Hány új kukac, hány új remény! Én, tolla vesztett vén madár, ki Átdideregtem a telet, Talán utószor ünnepellek: […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő: Szívem falán

    Heltai Jenő: Szívem falán Heltai Jenő: Szívem falán Szivem falán a gond sötétlik, Egy árny a hófehér falon: Óh, megöregszel te is egyszer, Én édes, szőke angyalom. A szőke haj ezüstre válik, Barázdás lesz a homlokod, És csókos ajkad pirja elvész S a szived halkabban dobog. És benne mélyen eltemetve A régi, régi szerelem, És […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő: Csillag

    Jöjjön Heltai Jenő: Csillag verse. És együtt ültünk némán, önfeledten, Zúgó akácok alján mindaketten, Fehér virágok hullottak reánk. S nézvén merengve, mely ott fönn ragyog, A millió fényes kis csillagot, Oly szépet álmodánk. S ahogy ott ültünk egymást átkarolva, Halk zizzenéssel az akácfa lombja Fülünkbe súgta:”csak szeressetek! A sors mogorva, szívtelen, siket És mig a […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.