Ajánljuk:

  • in

    Heltai Jenő: Vallomás

    Jöjjön Heltai Jenő: Vallomás verse. Mi ketten egymást meg nem értjük, Nagyon sajnálom, asszonyom, De ha nem kellek szeretőnek Egyébre nem vállalkozom. Például arra, mit gyakorta Szónoki hévvel mond kegyed, Hogy meggyötört szegény szivének Legjobb barátja én legyek. Legjobb barát! szavamra mondom, Megtisztelő egy hivatal, De nem vagyok hozzá elég vén, S ön aggasztóan fiatal. Ön csupa […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő: Apám

    Jöjjön Heltai Jenő: Apám verse. Egyszerű ember volt apám és nem hagyott semmit se rám, se pénzt, se nevet, se tanácsot, legyen emléke mindig áldott. Tűrte, hogy járjak szabadon, sokszor, de balga utamon, örült, ha vakmerőn repültem, és nem szidott, ha tétlen ültem. Ha ijesztett a meredek, kezem megfogta. Szeretett. A szíve egy volt a […] Olvass tovább

  • Ajánljuk Heltai Jenő versét - íme az Ősz!
    in

    Heltai Jenő: Ősz

    Jöjjön Heltai Jenő: Ősz című verse. Ősz, ősz ne siess! Ne kergesd el a nyarat, a meleg fényt, sugarat. Süss ki még, nyári nap, simogasd az arcomat, melengesd a szívemet, míg az ősz eltemet. Vidíts még vadvirág, míg enyém a vad világ. Tudom én, érzem én, nem sokáig lesz enyém. Szürke ég, szürke vég, be […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő – Karácsony

    Heltai Jenő – Karácsony A szeretet nagy ünnepén, Amikor minden csupa fény, Amikor minden csupa pompa És csillogó a karácsonyfa, Mikor az angyal szárnya lebben És békesség van szívekben, Nagynak, kicsinynek gyönyörül, Amikor gazdag és szegény örül, A szeretet nagy ünnepén, Mikor kiújul a remény, Amikor testvér minden ember És egy a másnak könnyes szemmel […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő – A másik

    Jöjjön Heltai Jenő – A másik verse. És szólt a nő: “A hajam ében, És lágyabb,mint a lágy selyem, És itt a szívem közepében Ujjong a boldog szerelem. Tied a testem,tied a lelkem, Te vagy az első,akit öleltem, Boldog vagyok,mert a tied vagyok…” S a férfi szólt: ,,A másik elhagyott.” És szólt a nő: “Piros […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő: Levél

    Jöjjön Heltai Jenő: Levél verse. Heltai Jenő: Levél Ha el akarna néha jönni hozzám, Kicsi szobámat szépen rendbe hoznám, Ha nem is hozhatnám le az eget, De beszereznék néhány szőnyeget. A pamlagon, hol álmodozni szoktam, A sok lyukat megfoldanám titokban, Rozoga, tintás asztalomon itt Elhinteném kedves virágait. Parancsait komorna-módra lesve, Főznék teát, mikor leszáll az […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő versei

    Jöjjön Heltai Jenő versei összeállításunk. KÉRDŐÍV Mikor elnémul megkínzott szived, Eléd teszik a nagy kérdőivet. Mit mozdulatlan ajkad elsóhajt, A láthatatlan jegyző jegyzi majd. Mit fogsz felelni — mert felelni kell! — Az életedet hol hibáztad el? Hol kanyarodtál balra jobb helyett? Felelj! Tudod az átkozott helyet? Ha menned adná isteni csoda, Mondd: visszamennél még […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő: Március

    Jöjjön Heltai Jenő: Március című verse. A Rózsadombon már tavasz van, Dőlnek az édes jó szagok, Az új madár a régi ágon Nem énekel még, csak dadog. Próbálja szárnyát, csiripelget, Kinéz a fészek peremén, Köröskörül hány friss rügyecske, Hány új kukac, hány új remény! Én, tolla vesztett vén madár, ki Átdideregtem a telet, Talán utószor ünnepellek: […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő: Szívem falán

    Heltai Jenő: Szívem falán Heltai Jenő: Szívem falán Szivem falán a gond sötétlik, Egy árny a hófehér falon: Óh, megöregszel te is egyszer, Én édes, szőke angyalom. A szőke haj ezüstre válik, Barázdás lesz a homlokod, És csókos ajkad pirja elvész S a szived halkabban dobog. És benne mélyen eltemetve A régi, régi szerelem, És […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő: Csendélet

    Heltai Jenő: Csendélet Az apja szelíd, kicsi, gömbölyű úr, az anyja pedáns úrinő, az utca megáll, kocsikázni ha megy az apja, az anyja meg ő. Otthon a papára papucs nehezül, mukkanni se merne szegény; és nap-nap után dominózva ülünk. az apja, az anyja meg én. Az anyja regényt ír, az apja pipál, ő mulat a […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő: Csillag

    Jöjjön Heltai Jenő: Csillag verse. És együtt ültünk némán, önfeledten, Zúgó akácok alján mindaketten, Fehér virágok hullottak reánk. S nézvén merengve, mely ott fönn ragyog, A millió fényes kis csillagot, Oly szépet álmodánk. S ahogy ott ültünk egymást átkarolva, Halk zizzenéssel az akácfa lombja Fülünkbe súgta:”csak szeressetek! A sors mogorva, szívtelen, siket És mig a […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő: Szerelmi vallomás

    Jöjjön Heltai Jenő: Szerelmi vallomás verse. Hogy mi egymást meg nem értjük, Nagyon sajnálom,asszonyom, Ha nem vagyok jó szeretőnek, Egyébre nem vállalkozom. Például arra ,mit oly gyakorta Szónoki hévvel mond kegyed, Hogy meggyötört, szegény szívének Legjobb barátja én legyek. Legjobb barát,barát? Szavamra, méltó egy hivatal, De nem vagyok hozzá elég vén, S ön aggasztóan fiatal. […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.