Heltai Jenő

Jöjjön Heltai Jenő: Apám verse. Egyszerű ember volt apám és nem hagyott semmit se rám, se pénzt, se nevet, se tanácsot, legyen emléke mindig áldott. Tűrte, hogy járjak szabadon, sokszor, de balga utamon, örült, ha vakmerőn repültem, és nem szidott, ha tétlen ültem. Ha ijesztett a meredek, kezem megfogta. Szeretett. A szíve egy volt a […] Olvass tovább

Jöjjön Heltai Jenő: Szabadság verse. Tudd meg: szabad csak az, akit Szó nem butít, fény nem vakít, Se rang, se kincs nem veszteget meg, Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet, A látszatot lenézi, meg nem óvja, Nincs letagadni, titkolni valója. Tudd meg : szabad csak az, kinek Ajkát hazugság nem fertőzi meg, Aki üres jelszókat nem […] Olvass tovább

Jöjjön Heltai Jenő: Szerelmi vallomás verse. Hogy mi egymást meg nem értjük, Nagyon sajnálom,asszonyom, Ha nem vagyok jó szeretőnek, Egyébre nem vállalkozom. Például arra ,mit oly gyakorta Szónoki hévvel mond kegyed, Hogy meggyötört, szegény szívének Legjobb barátja én legyek. Legjobb barát,barát? Szavamra, méltó egy hivatal, De nem vagyok hozzá elég vén, S ön aggasztóan fiatal. […] Olvass tovább

Jöjjön Heltai Jenő: A modell verse. Egy egyszerű kültelki lányka (Tizenhat éves, jó falat) “Leszek modell!” Így szólt magában És egy festőhöz fölszaladt. Mert megfelelt az arc, a termet, Így szólt a piktor: “Aktra termett E karcsú test… e két halom… Vetkőzz hamar le, angyalom!” És mert a célhoz ez vezet, A kis modell levetkezett. […] Olvass tovább

Jöjjön Heltai Jenő – A másik verse. És szólt a nő: “A hajam ében, És lágyabb,mint a lágy selyem, És itt a szívem közepében Ujjong a boldog szerelem. Tied a testem,tied a lelkem, Te vagy az első,akit öleltem, Boldog vagyok,mert a tied vagyok…” S a férfi szólt: ,,A másik elhagyott.” És szólt a nő: “Piros […] Olvass tovább

Jöjjön Heltai Jenő: Levél verse. Heltai Jenő: Levél Ha el akarna néha jönni hozzám, Kicsi szobámat szépen rendbe hoznám, Ha nem is hozhatnám le az eget, De beszereznék néhány szőnyeget. A pamlagon, hol álmodozni szoktam, A sok lyukat megfoldanám titokban, Rozoga, tintás asztalomon itt Elhinteném kedves virágait. Parancsait komorna-módra lesve, Főznék teát, mikor leszáll az […] Olvass tovább

Heltai Jenő: Szívem falán Heltai Jenő: Szívem falán Szivem falán a gond sötétlik, Egy árny a hófehér falon: Óh, megöregszel te is egyszer, Én édes, szőke angyalom. A szőke haj ezüstre válik, Barázdás lesz a homlokod, És csókos ajkad pirja elvész S a szived halkabban dobog. És benne mélyen eltemetve A régi, régi szerelem, És […] Olvass tovább

Jöjjön Heltai Jenő: Csillag verse. És együtt ültünk némán, önfeledten, Zúgó akácok alján mindaketten, Fehér virágok hullottak reánk. S nézvén merengve, mely ott fönn ragyog, A millió fényes kis csillagot, Oly szépet álmodánk. S ahogy ott ültünk egymást átkarolva, Halk zizzenéssel az akácfa lombja Fülünkbe súgta:”csak szeressetek! A sors mogorva, szívtelen, siket És mig a […] Olvass tovább