A versek oldala
József Attila versekJózsef Attila XX. századi költő, gondolkodó versei egy oldalon.
Jöjjön József Attila: Világosítsd föl verse. Világosítsd föl gyermeked: a haramiák emberek; a boszorkák – kofák, kasok. (Csahos kutyák nem farkasok!) Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek, de mind-mind pénzre vált reményt; ki szenet árul, ki szerelmet, ki pedig ilyen költeményt. És vígasztald meg, ha vigasz a gyermeknek, hogy így igaz. Talán dünnyögj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: A bűn verse. Zord bűnös vagyok, azt hiszem, de jól érzem magam. Csak az zavar e semmiben, mért nincs bűnöm, ha van. Hogy bűnös vagyok, nem vitás. De bármit gondolok, az én bűnöm valami más. Tán együgyű dolog. Mint fösvény eltünt aranyát, e bűnt keresem én; elhagytam érte egy anyát, bár szivem […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila Keserű nekifohászkodás verse. Gyere Úristen, nézd meg, itt vagyok – Tudom előtted el nem sáppadok. Azt, amit adtál – megvan épen – vedd el! ‘sz csak hitegettem magam a Neveddel. Te oly erős vagy, gondolsz egyet s van, De nékem kínos a bizonytalan. Vagy nem is adtál, én véltem bolondul, Hogy számon […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Favágó verse. Vágom a fát hűvös halomba, fényesül a görcse sikongva, zúzmara hull szárnyas hajamra, csiklándani benyúl nyakamba – bársonyon futnak perceim. Fönn, fönn a fagy baltája villog, szikrádzik föld, ég, szem, a homlok, hajnal suhint, forgács-fény röppen – amott is vág egy s dörmög közben: tövit töröm s a gallya jut. […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Mikor az uccán átment a kedves verse. Mikor az uccán átment a kedves, Galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett, Bokája messze, sugárral fénylett. Mikor a válla picikét rándult, Egy kis fiucska utána bámult. Mikor befordult s táncolt a kis bluz, Kinyujtózott a sarkon a koldus. Mindenki nézte, senki se bánta, […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Ha nem szorítsz… verse. Ha nem szorítsz úgy kebeledbe, mint egyetlen tulajdonod, engem, míg álmodol nevetve, szétkapkodnak a tolvajok s majd sírva dőlsz a kerevetre: mily árva s mily bolond vagyok! Ha minden percben nem kecsegtetsz, hogy boldog vagy, mert nekem élsz, görnyedő árnyadnak fecseghetsz, hogy gyötör a magány s a félsz. Nem […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Elégia című verse. Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten, füst száll a szomorú táj felett, úgy leng a lelkem, alacsonyan. Leng, nem suhan. Te kemény lélek, te lágy képzelet! A valóság nehéz nyomait követve önnönmagadra, eredetedre tekints alá itt! Itt, hol a máskor oly híg ég alatt szikárló tűzfalak magányán a […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Elmaradt ölelés miatt verse. Ugy vártalak, mint a vacsorát este, ha feküdtem s anyám még odajárt. Ugy reméltelek, mint kétségbeesve, hülyén, (még ifjan) hívtam a halált – nem jött, hálisten… Látod, ilyen boldog vagyok, ha most meggondolom a dolgot. De az még ostobább, hogy nem jöttél, bár jönni fogsz tovább! Makacs elmulás […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila, Betlehemi királyok verse. Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta – biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem! Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. úgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila Isten verse. Hogyha golyóznak a gyerekek, az isten köztük ott ténfereg. S ha egy a szemét nagyra nyitja, golyóját ő lyukba gurítja. Ö sohase gondol magára, de nagyon ügyel a világra. A lányokat ő csinosítja, friss széllel arcuk pirosítja. Ö vigyáz a tiszta cipőre, az utcán is kitér előre. Nem tolakszik és […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Ajándék verse. A szívem hoztam el, csinálj vele Amit akarsz. És nem tudok mást tenni És nem fáj nékem semmi, semmi, semmi, Csak a karom, mert nem öleltelek. Oly fényes az még, mint uj lakkcipő És lábad biggyedt vonalára szabták. De ruganyos, mint fürge gummilabdák És mint a spongya, mely tengerbe nő. […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Álomban enyém vagy verse. A boldogságunk némán meghúzódott És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben. Kályhánk lángja is örömmel lobogott S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte. A komoly falióra se mormogott S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak… Álomban mindig egészen enyém vagy. S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak. Olvass tovább