Ajánljuk:

  • in

    József Attila: Judit

    Jöjjön József Attila: Judit verse. Fosztja az ősz a fákat, hüvösödik már, be kell gyújtani. Lecipeled a kályhát, egyedül hozod, mint a hajdani hidegek idejében, még mikor, kedves, nem öleltelek, mikor nem civakodtam s nem éreztem, hogy nem vagyok veled. Némább a hosszabb éjjel, nagyobb a világ s félelmetesebb. Ha varrsz, se varrhatod meg közös […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Gyermekké tettél

    jöjjön József Attila – Gyermekké tettél verse. Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zudítja minden pillanat. Etess, nézd – éhezem. Takarj be […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Rejtelmek

    Jöjjön József Attila: Rejtelmek verse. Rejtelmek, ha zengenek, őrt állok, mint mesékbe’. Bebujtattál engemet talpig nehéz hűségbe Szól a szellő, szól a víz, elpirulsz, ha megérted. Szól a szem és szól a szív, folyamodnak teérted. Én is írom énekem: ha már szeretlek téged, tedd könnyűvé énnekem ezt a nehéz hűséget. Olvass tovább

  • in

    József Attila: Én nem tudtam

    Jöjjön József Attila: Én nem tudtam verse. Én úgy hallgattam mindig, mint mesét a bűnről szóló tanitást. Utána nevettem is – mily ostoba beszéd! Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva! Én nem tudtam, hogy annyi szörnyüség barlangja szivem. Azt hittem, mamája ringatja úgy elalvó gyermekét, ahogy dobogva álmait kinálja. Most már tudom. E rebbentő igazság nagy […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Mióta elmentél

    Jöjjön József Attila: Mióta elmentél verse. Mióta elmentél, itt hűvösebb a sajtár, a tej, a balta nyele, puffanva hull a hasított fa le s dermed fehéren, ahogy leesett. A tompa földön öltözik a szél, kapkod s kezei meg-megállanak, leejti kebléről az ágakat, dühödten hull a törékeny levél. Ó, azt hittem már, lágy völgyben vagyok, két […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Istenem

    Jöjjön József Attila: Istenem verse. Dolgaim elől rejtegetlek, Istenem, én nagyon szeretlek. Ha rikkancs volna mesterséged, segítnék kiabálni néked. Hogyha meg szántóvető lennél, segítnék akkor is mindennél. A lovaidat is szeretném és szépen, okosan vezetném. Vagy inkább ekeszarvat fogva szántanék én is a nyomodba, a szikre figyelnék, hogy ottan a vasat még mélyebbre nyomjam. Ha […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Talán eltűnök hirtelen…

    Jöjjön József Attila: Talán eltűnök hirtelen… verse. József Attila: Talán eltűnök hirtelen… Talán eltünök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom. Már bimbós gyermek-testemet szem-maró füstön száritottam. Bánat szedi szét eszemet, ha megtudom, mire jutottam. Korán vájta belém fogát a vágy, mely idegenbe tévedt. Most rezge megbánás fog át: várhattam […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – A számokról

    Jöjjön József Attila – A számokról verse. Tanultátok-e a számokat? Bizony számok az emberek is, Mintha sok 1-es volna az irkában. Hanem ezek maguk számolódnak És csudálkozik módfölött az irka, Hogy mindegyik csak magára gondol, Különb akar lenni a többinél S oktalanul külön hatványozódik, Pedig csinálhatja a végtelenségig, Az 1 ilyformán mindig 1 marad És nem […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Nem emel föl

    Jöjjön József Attila: Nem emel föl verse. Nem emel föl már senki sem, belenehezültem a sárba. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva. Fogj össze, formáló alak, s amire kényszerítnek engem, hogy valljalak, tagadjalak, segíts meg mindkét szükségemben. Tudod, szivem mily kisgyerek – ne viszonozd a tagadásom; ne vakítsd meg a lelkemet, néha engedd, […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Nagy ajándékok tora

    Jöjjön József Attila: Nagy ajándékok tora verse. Ökölnyi nagy rubinkövet adok, Akaszd nyakadba s nézd hogyan ragyog Szived fölött, a melled közepén, Csudáld, hogy ízzik, mint parázs, a fény. Szememből fődre koszorút szövök, Mint istennőhöz, hozzád úgy jövök, Utad selyemmel, rímekkel verem, De rajt’ ne járj, mert ott sohaj terem. Ha szomjazol, hát asszubort adok, […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Óh szív! Nyugodj!

    Jöjjön József Attila – Óh szív! Nyugodj! verse. Fegyverben réved fönn a téli ég, kemény a menny és vándor a vidék, halkul a hó, megáll az elmenő, lehellete a lobbant keszkenő. Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon helyezkedik a csontozott uton; kis, száraz nemzet; izgágán szuszog, zuzódik, zizzen, izzad és buzog. De fönn a hegyen […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Őszi alkonyat

    Jöjjön József Attila: Őszi alkonyat verse. Kedves tanáromnak, Tettamanti Bélának Az őszutói barna alkonyat Halkan piheg a pelyhező havon. Vállamra érzem szép, meleg nyakad És messzi csókod itt az ajkamon. Hideg vonyít, agyonmart arcomat Forró öledre mégse hajthatom. Be messze vagy még! Bús az alkonyat, Lágy hópihékbe hull a bánatom. Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.