A versek oldala
József Attila versekJózsef Attila XX. századi költő, gondolkodó versei egy oldalon.
Jöjjön József Attila: Ősapám verse. Sz. Szigethy Vilmosnak Fakó köntösben, hószin ménlován, Álomban, éjjel, itt jár Ősapám, Ruhája egyszerű, diszt nem visel, De nagy szemében őserő tüzel. Dús hosszu fürtje barna mint a föld, Vasmarka kérges, nagy tusákra tört, Süvegje mellett karvalyszárnya száll, Előtte messze száz vitéz halál. Rézarca, mint a gondos est, nyugodt, – […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Éhség című verse. A gép megállt. Elfáradt por kering fölötte, mint az őszi köd meg pára, s rászáll az emberek hajlott nyakára, kik esznek most. Átizzadt szennyes ing hűl a vállukra. Fal, fal egyre mind. Kenyér s uborka az ebédjük mára s mind úgy eszik, ne vesszen csöpp se kárba s hogy jót […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Gyász és patyolat verse. A gyenge szűz, a patyolat már utánozza hajadat; barna, barna, mintha gyászolni akarna. A gyász, a gyász is megremeg, mintázza fején fejedet; barna, barna, mintha pirulni akarna. Örök gyász, örök patyolat irígyelik a hajadat. Barna, barna, mintha vérembe takarna. Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Várlak verse. Egyre várlak. Harmatos a gyep, Nagy fák is várnak büszke terebéllyel. Rideg vagyok és reszketeg is néha, Egyedül olyan borzongós az éjjel. Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét És csend volna. Nagy csend. De hallanánk titkos éjjeli zenét, A szívünk muzsikálna ajkainkon És beolvadnánk lassan, pirosan, Illatos oltáron égve […] Olvass tovább
József Attila: Ősz Fáradtság üli a teherkocsit, de szuszogó mozdonyról álmodik a vakvágányon, amint hazatér. Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb tollászkodik és hosszan elborong. A kövön nyirkos tapadás pezseg. Batyuba szedte rongyait a nyár, a pirosító kedvü oda már, oly váratlanul, ahogy érkezett. Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik, a gyár körül az ősz ólálkodik, […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Érted haragszom, nem ellened verse. Mikor fölkél a nap, a sosem haragvók hajától eltéritődik a harmat, ne bántson téged az én haragom soha, kedves. Sokszor gondolok nagy futós terekre, ahol lehet el kell majd esnem, az árbocfaragók árbocokkal jönnek oda tömött sorokban, és győzvén ott, égnek hajitja hatmillió vasas az ő csengő […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Perc című verse. Dalol a madársereg, hogy az erdõ zeng belé, maszatos parasztgyerek inal a folyó felé. A nap is süt melegen, tüzesíti a leget, nem is látni az egen pici keskeny felleget. A parasztgyerek hevül, a folyóparton ledül, homokon gurul tovább, kavicsot fog, jó lapost, a folyóba dobja most s fütyörészve áll odább. Olvass tovább
József Attila Születésnapomra című verse a legismertebb és legnépszerűbb versek közé tartozik, mind a szakma, mind a nagyközönség sokszor hivatkozik rá. Népszerű lett azért, mert egy olyan dacos, szókimondó, hetyke, támadó hangot használ, amit jó olvasni. Népszerű azért is, mert olyan hatalmasságot támad meg, egy nagytekintélyű tanárt, akit jó érzés – már csak pozíciója okán, akár ismeretlenül […] Olvass tovább
József Attila: Egyszerű ez Lement a nap nyugaton, Följött a nap keleten. Egyszerű ez. Él az, aki eleven. Rongyos mindegyik zsebünk, Rossz a magyar zsebe rég, Egyszerű ez – Elveszett az ezerév. Ha elveszett, elveszett, Nem keressük már elő, Nem érünk rá, Vonaton jár az idő. Expresszen jár az idő S gépből csinált madarán, A […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Kertész leszek verse. Egy egyszerű vers valamiféle átható, ősi energiaforrással telve, szinte kényszerít, hogy daloljuk. József Attila gyermeki énjének víg kedélye, ami megjelenik az egyszerre játékos, lüktető és a valósággal szembesítő Kertész leszek című műben. – írja a cultura.hu a versről. József Attila: Kertész leszek Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én […] Olvass tovább
József Attila: A bánat A bánat szürke, néma postás, Sovány az arca, szeme kék, Keskeny válláról táska lóg le, Köntöse ócska, meg setét. Mellében olcsó tik-tak lüktet, Az utcán félénken suhan, Odasimúl a házfalakhoz És eltünik a kapuban. Aztán kopogtat. Levelet hoz. Olvass tovább
József Attila: Keresek valakit Tele vágyakkal zokog a lelkem Szerető szívre sohase leltem, Zokog a lelkem. Keresek Valakit s nem tudom, ki az? A percek robognak, tűnik a Tavasz S nem tudom, ki az. Csüggedő szívvel loholok egyre, Keresek valakit a Végtelenbe, Loholok egyre. Könnyim csorognak – majd kiapadnak: Vágyak magukkal messzebb ragadnak – Majd […] Olvass tovább