A versek oldala
Jöjjön Szabó Lőrinc: Nyár verse. Nyár. Kert. Csönd. Dél. Ég. Föld. Fák. Szél. Méh döng. Gyík vár. Pók ring. Légy száll. Jó itt. Nincs más csak a kis ház. Kint csönd és fény. Bent te meg én. Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról Köszönjük, hogy elolvastad Szabó Lőrinc költeményét. Mi a […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: A kimondhatatlan A szíved majdnem megszakad szólnál, de szavad elakad, szólnál, de görcs és fájdalom fuldoklik föl a torkodon, oly mélyről, mintha lelkedet, a recsegő idegeket húzná magával, úgy sajog szád felé néma sóhajod. S egyszerre oly gyönge leszel, hogy szárnyas szédülés ölel, fogaid közül valami sírás, valami állati nyöszörgés kínlódik elő s […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: A szél meg a nap Licskes-lucskos szürke bácsi (Hujj, hujj, én a Szél vagyok!) kék udvarban seprűjével megkergette a Napot. Szél mondta: Hujj, hujj, hujj! Nap mondta: Bújj, bújj, bújj! Szél kergette, utolérte, jól megverte a Napot; megkergette, utolérte, összetörte, kék udvarból kiseperte, kendőjébe bekötötte, mondjátok meg: hova tette? Zsebbe tette a Napot. […] Olvass tovább
Lukács Sándor Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért versét adja elő. Vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz, benne nem bízom, De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom. Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok; Tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Biztató a tavaszban Töröld könnyed, gyűrd le fájdalmadat, te nem azért vagy, hogy odaragadj ügyhöz, multhoz, amely nem a tiéd, és dac poshasszon és keserüség. Kaptál ütleget, kaptál eleget (légy keresztyén s mondd: érdemelteket, s könnyűlsz tőle!)… Most ne vélt igazad emlegesd, s ne a hibát, a zavart (az benned is volt!): nézd […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc Balassagyarmat verse. Balassagyarmat – óh, hogy szeretem! Legszebb ott volt fiatal életem, ott nem bántott talán még semmi se (s ha bántott, rögtön gyógyult a sebe). Véletlen, hogy apámat épp oda vezényelte a vasút. Nekem a folyó tetszett legjobban, az Ipoly. „Csupa örvény: sikoltasz, s már sodor!” – mondták a nagyok… Örvény […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Képekben és mintákban verse. Ha nem volt valamim, csináltam én, labdát, szekeret. Papírból edény, kistányér, korsó, lábas, fazekak: kinyírtam, összeraktam, kanalat tettem beléjük, ragasztott fület az oldalukra; szánkót, tűzhelyet, mindent gyártottam. S ami még hiány, gyorsan lekapta a krétám, ceruzám: mert festettem is, s kissé valahogy úgy éreztem, amit lerajzolok, az már az […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Az utolsó perc a vigasz előtt verse. Várni, még mindig várni, hosszú út után, szenny után, szégyen után, várni, még mindig várni, hosszú út után, most is, mikor a rohanás már holtra tikkadt bennem, – és még egy negyedóra! – – Messze kihajlok a gyorsvonatból, hogy legalább a szem vigyen közelébb hozzád, […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Párbeszéd verse. Félek, Atyám, – úgy zúgnak a harangok! fiatal tükrömet rontja az árny is, a fény is!… Ne félj, fiam, – téged hívnak a harangok, te vagy a tükör, te vagy az árny is, a fény is. Félek, Atyám, – megtörtem a harcban, a hitben, és éhes sárkányok elé ejtem a […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Kaland verse. Ahogy kiléptem a kapun, nyakamhoz simult valami, hátulról, puhán, melegen, mint egy szerető karjai, mint egy jókedvű szerető, aki, ha van is rá tanu, megölel és megcsókol és azt mondja: ne légy szomorú! Valaki megcsókolt, s noha biztosra vettem, hogy kacér támadóm csak a szél lehet, a bolond áprilisi szél, […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: A kíváncsiság verse. Akkor lettem kíváncsi. Mire? A mindenség tündöklő titkaira, arra, ami adat és gondolat s ami csak villózik e név alatt, a képre kint, a tükörképre bent, s amit a tükör önmaga teremt. A valóság üres kereteit építgettem, mint méh a sejtjeit, s vártam, amit majd a tapasztalat gyűjt bele, […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Téli este Lócika megjött, hároméves, a szél kicsípte, friss, piros, veti mackóját, s magyarázza, hogy nincs odaki semmi rossz, és füstöl a ló orra, és ő nem borult fel a ródlival, s az ablaknál ölembe mászik a kinéz és szól: – Csak az a baj, hogy korán kellett hazajönni! – s mesél és […] Olvass tovább