Ajánljuk:

  • in

    Wass Albert: Anyám meg én

    Jöjjön Wass Albert: Anyám meg én verse. Sok kis fekete koporsóban sok temetetlen , szép halott vággyal: úgy szeretnék találkozni egyszer az anyámmal. Rongyolt hitemmel leborítva, valamennyit a lába elé tenném jaj, de nagy szótlan vallomássá fájna a csend azon az estén. „Anyám, anyám, túlságosan szépek, nagyszerűek, dacosak voltak, anyám, anyám, vedd vissza őket: nem […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Kivándorlók dala

    Jöjjön Wass Albert: Kivándorlók dala verse. Bús vállunkon nyűtt tarisznya, Nyűtt lábunkon ócska csizma, Fel is út, le is út, Idegenbe visz az út. Fáj szívünkben régi emlék, Bizony pajtás haza mennénk, De nincs hova, nincs hazánk, Se otthonunk, se anyánk. Idegenből idegenbe, Munkahelyről munkahelyre, Visz az idő, visz a szél, Gonosz idő, gonosz szél. […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Dal

    Jöjjön Wass Albert: Dal című verse. Mikor az első csókot adtad: már az ősz osont a fák alatt, Kapirgáló szelek kutattak avar-homályban árnyakat; A fákra ráhajolt az este, s az est meséje régi volt… csókunkat fák közül kileste, és kacagott a régi hold; Felettünk fényes csillag égett, s két csillag volt a két szemed… beléje […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Hová, Uram, hová…

    Jöjjön Wass Albert: Hová, Uram, hová… verse. Hová, Uram, hová vezet az utunk a hontalanság ködös éjjelén? Fölöttünk csak egy kis csillag világít. Tiéd, Uram, e csillag: a remény. Bármerre menjünk, bármerre járjunk, a csüggedés ha elfog, föltekintünk, s e csillagról Te nézel le reánk. Ó, fogd kezét a bujdosó magyarnak, s ne hagyj elveszni […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Mi lesz veled?

    Jöjjön Wass Albert: Mi lesz veled? verse. Mi lesz Veled, ha jön az ősz, s nem nyílik több virág; ha ködbe borul körülötted a világ? Mi lesz Veled, ha elfogy majd a napfény, s a parti fűzfa sárgán integet, s a gúnyos szél, a novemberi szél kinevet? Mi lesz Veled, ha egy fekete árnyék egyszer […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: A februári álom

    Jöjjön Wass Albert: A februári álom verse. Kint tél van még; hideg, könyörtelen, az ablak alatt elsüvölt a szél. Fedélcsatorna pléhe felzokog, ott fent a kémény jajgat és beszél. A képzelet varázsa messze száll, s mint őszi pára itt-ott fennakad; egy szürke dombon s néhány régi fán meg-megpihen s halkan tovább szalad… Már lefolyt a […] Olvass tovább

  • Wass Albert: Március

    Jöjjön Wass Albert: Március verse. Ma jött az első vad tavaszi szél szőkén lobogva és bomlott-merészen, pirosan, mint egy korai virág. Összezörögtek a fekete fák: megannyi sok titok tudója, rejtelmesen és titkolódzva súgtak… Egy rügy kidugta kíváncsi fejét, rózsaszínné mosolyodott egy felhő, valahol egy cinke hangolni kezdett egy új zenét : ,,Tavasz! Tavasz! Tavasz!” Este volt, […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: A szív

    Jöjjön Wass Albert: A szív verse. Az írás bekerült Wass Albert legszebb versei összeállításunkba. Nézted már a Szent-Anna tó vizét? Milyen titokzatos, milyen sötét. Semmit se látsz, csak olykor egy-egy furcsa csillanást, amint ezüst halak suhannak mélységein át… De olykor hírtelen jön valami eltévedt sugár, zöldes világra gyújtotta lent a mélyt, s a mélynek vége […] Olvass tovább

  • Wass Albert: Téli álom

    Jöjjön Wass Albert: Téli álom verse. Kint tél van még; hideg, könyörtelen, az ablak alatt elsüvölt a szél. Fedélcsatorna pléhe felzokog, ott fent a kémény jajgat és beszél. A képzelet varázsa messze száll, s mint őszi pára itt-ott fennakad; egy szürke dombon s néhány régi fán meg-megpihen s halkan tovább szalad… Már lefolyt a bércek […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Reád gondoltam

    Jöjjön Wass Albert: Reád gondoltam verse. Reád gondoltam itt, az esti csendben, Fehérbe-omló almafák alatt, (Valahol messze, égszínkék szemedben Pajkos sugárban ég az alkonyat). Gyémánt-porát a rejtett mélybe szórja A dombok alján csendülő patak, Neked adnám mosolyomat, ha volna, Mert fáj nagyon, hogy árván hagytalak. De ritmusod, bár messziről is, érzem, S a gondolat míg […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Intelem!

    Jöjjön Wass Albert: Intelem! verse. Percre se feledd, hogy testvéred minden magyar, bárhol is éljen. Összetartásban rejlik csak erő. Más ember földjén nincs számodra hely. Félvilágot is befuthatod, más ember földjén testvértelen leszel, s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot, ha nemzetedről megfeledkezel! Te bús magyar, kit száműzött hazád, s idegen zsarnok lakja otthonod: bús […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Szívpalota titka

    Jöjjön Wass Albert: Szívpalota titka verse. Minden szívnek van egy csodakertje, a kert közepében van egy palota, s minden palotában egy fekete szoba. A fekete szobában Csontvázember ül. Sötéten. Egyedül. Néha a palota zsivajába, s a tavaszodba belehegedül. Olykor ősz lesz: vágyak, álmok ősze. Halkan peregnek, mint a levelek. (Szívedbe mintha ezer kés hasítna: zokog, […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.