Ajánljuk:

  • in

    Wass Albert – Ünnepvárás

    Wass Albert – Ünnepvárás Erdők, rétek, mezők: terítsetek eléje szőnyeget! Amikor erre jön: virágok, nyíljatok előtte ki. Pacsirták: énekeljetek! Patakok: csengjetek, nevessetek! Galambok: búgjatok! A nagy mező dallal legyen tele, és napsugárral, fénnyel, szerelemmel, csak tavasz legyen akkor és kacagás, szemeinkben ne lásson könnyeket….. Erdők, rétek, mezők: terítsetek eléje szőnyeget! Én majd csak nézni fogom […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Üzenet haza

    Jöjjön Wass Albert: Üzenet haza verse. Az írás bekerült Wass Albert legszebb versei összeállításunkba. Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. Üzenem a földnek: csak teremjen, ha sáska rágja is le a vetést. […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Igazgyöngyök

    Jöjjön Wass Albert: Igazgyöngyök verse. Egyszer régen, mikor még nem volt bánat, s a kék vizeken tündökölt a hold, tündér leány állott a tenger partján, s a hab lágyan, szerelmesen dalolt… De egy este… messze észak felől orkán hadával érkezett a tél, a tündér sírt és fényes könnyeit zúgó tengerbe hullatta a szél… Aztán elment… […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Első tavaszi vers

    Jöjjön Wass Albert: Első tavaszi vers írása. Szél jött. A Nagyerdőnek súgott valamit, Péterfián dalolt egy keveset, aztán végigszaladt a korzón: alighanem valakit keresett. Lány ment a korzón. Szép szőke haja Könyebb volt,mint a lepke lenge álma, Diáklány volt. Ez volt az első tavaszi délutánja. Mellette egy legényke ballagott, poétaféle,nótázó diák, Szívében dal, a lány […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: A nyár ment át az erdőn

    Jöjjön Wass Albert: A nyár ment át az erdőn verse. Az írás bekerült Wass Albert legszebb versei összeállításunkba. Lehajtott fejjel, nesztelen haladt. Hiába volt felhőbe-halt a lelke: azért az erdő mégis észrevette. Egy szél indult valahol: csoda-könnyű, s az izgatott fák halk morajra keltek. Harangvirágok összecsilingeltek, s egyszerre feldalolt minden madár: „A Nyár! a Nyár! […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Valahol messze susognak a lombok

    Jöjjön Wass Albert: Valahol messze susognak a lombok verse. Valahol messze susognak a lombok, Valahol messze dalol a madár. A réteken már nyílnak a virágok, S az erdő szélén ott legel a nyáj. Valahol messze egy pacsirta szól. Megérkezett már a vidám követ? Avagy csalogány volna késő éjszakán? Én nem hiszem. Azért… talán… lehet… Csak álom […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Szeretném

    Jöjjön Wass Albert Szeretném verse. Szeretném, ha egyszer az lehetnék, Ami leginkább lenni akarok. Ha egyszer azt mondaná valaki: Megsajnáltam a bánatodat, Hitetlenségedet, háborgásodat, S neked adom mi legdrágább neked: A sorsodat, az önéletedet. Neked adom a teremtésedet. Akkor azt mondanám: legyek erő, A végtelenség örök ereje, Aki nem néz hátra, csak előre, S nem […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Szívpalota titka

    Jöjjön Wass Albert: Szívpalota titka verse. Minden szívnek van egy csodakertje, a kert közepében van egy palota, s minden palotában egy fekete szoba. A fekete szobában Csontvázember ül. Sötéten. Egyedül. Néha a palota zsivajába, s a tavaszodba belehegedül. Olykor ősz lesz: vágyak, álmok ősze. Halkan peregnek, mint a levelek. (Szívedbe mintha ezer kés hasítna: zokog, […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Március

    Jöjjön Wass Albert: Március verse. Ma jött az első vad tavaszi szél szőkén lobogva és bomlott-merészen, pirosan, mint egy korai virág. Összezörögtek a fekete fák: megannyi sok titok tudója, rejtelmesen és titkolódzva súgtak… Egy rügy kidugta kíváncsi fejét, rózsaszínné mosolyodott egy felhő, valahol egy cinke hangolni kezdett egy új zenét : ,,Tavasz! Tavasz! Tavasz!” Este volt, […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Nagypénteki sirató

    Jöjjön Wass Albert: Nagypénteki sirató verse. Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk, messzi út porából köpönyeget veszünk… Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta. Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta. Véreim! Véreim! Országútak népe! Sokszázéves Nagypénteknek soha sem lesz vége? Egyik napon Tamás vagyunk, másik napon Júdás vagyunk, kakasszónál Péter vagyunk. Átokverte, szerencsétlen nagypéntekes nemzet vagyunk. […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert – Egy nap Tenélküled

    Jöjjön Wass Albert Egy nap Tenélküled verse. Egy nap Tenélküled mint üres utca mely piszokfelhőben nem vezet semerre. Sötét, rút épület arcodba bámul lélek se mozdul csak a szél süvít a magány hágóján át. Egy nap Tenélküled, mint széles sivatag hol fű s virág nincs, se bokor, se fa csak kopott homok, mely öröklétbe nyúlik […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: A szív

    Jöjjön Wass Albert: A szív verse. Az írás bekerült Wass Albert legszebb versei összeállításunkba. Nézted már a Szent-Anna tó vizét? Milyen titokzatos, milyen sötét. Semmit se látsz, csak olykor egy-egy furcsa csillanást, amint ezüst halak suhannak mélységein át… De olykor hírtelen jön valami eltévedt sugár, zöldes világra gyújtotta lent a mélyt, s a mélynek vége […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.