Wass Albert versek
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKWass Albert: Virágok
Jöjjön Wass Albert: Virágok verse. Ha csókos szellő szárnyán hangod zenéje kél, halott lelkemről árván lehull a szemfedél. Belőle csengve-zengve ezer virág fakad, s virággal szórja szerte a Te tavaszodat. De ha az esti csendben elnyelnek lent a fák: valahonnan kiserken egy fekete virág. Idéz az alkonyatba egy könnyes, bús varázst, s lelkemre szórja lopva […] Olvass tovább
-
in VERSEKWass Albert: Búcsú
Wass Albert: Búcsú Már eltűnt régen a hajó Veled és én még mindég kendőt lengetek. s amíg távolba réved a szemem: arcod vonásait idézgetem. tengerverés csapdos a partokon: benne hangod zenéjét hallgatom. S a szélben, mely hajamba beletép, ott érzem még a kezed melegét. De mindez búcsú már, tudom nagyon. Elnyel a távol, mint egy […] Olvass tovább
-
in VERSEKWass Albert: Első tavaszi vers
Jöjjön Wass Albert: Első tavaszi vers írása. Szél jött. A Nagyerdőnek súgott valamit, Péterfián dalolt egy keveset, aztán végigszaladt a korzón: alighanem valakit keresett. Lány ment a korzón. Szép szőke haja Könyebb volt,mint a lepke lenge álma, Diáklány volt. Ez volt az első tavaszi délutánja. Mellette egy legényke ballagott, poétaféle,nótázó diák, Szívében dal, a lány […] Olvass tovább
-
in VERSEKWass Albert: Új székely ballada
Wass Albert: Új székely ballada Valahol egy messzi hegyen öregasszony megyen, megyen, vállán batyu, kezében bot, hajlott a dereka, hajlott, a dereka fáradt, hajlott. Valahol egy messzi hegyen Édesanyám megyen, megyen, megyen a fia elébe, könnye hull az út kövére, könnye hull az út kövére. Édesanyám, jaj megálljon! Felleg rí a láthatáron, benne zokog egy […] Olvass tovább
-
in VERSEKWass Albert: Anyám meg én
Jöjjön Wass Albert: Anyám meg én verse. Sok kis fekete koporsóban sok temetetlen , szép halott vággyal: úgy szeretnék találkozni egyszer az anyámmal. Rongyolt hitemmel leborítva, valamennyit a lába elé tenném jaj, de nagy szótlan vallomássá fájna a csend azon az estén. „Anyám, anyám, túlságosan szépek, nagyszerűek, dacosak voltak, anyám, anyám, vedd vissza őket: nem […] Olvass tovább
-
in VERSEKWass Albert: Hová, Uram, hová…
Jöjjön Wass Albert: Hová, Uram, hová… verse. Hová, Uram, hová vezet az utunk a hontalanság ködös éjjelén? Fölöttünk csak egy kis csillag világít. Tiéd, Uram, e csillag: a remény. Bármerre menjünk, bármerre járjunk, a csüggedés ha elfog, föltekintünk, s e csillagról Te nézel le reánk. Ó, fogd kezét a bujdosó magyarnak, s ne hagyj elveszni […] Olvass tovább
-
in VERSEKWass Albert: Kivándorlók dala
Jöjjön Wass Albert: Kivándorlók dala verse. Bús vállunkon nyűtt tarisznya, Nyűtt lábunkon ócska csizma, Fel is út, le is út, Idegenbe visz az út. Fáj szívünkben régi emlék, Bizony pajtás haza mennénk, De nincs hova, nincs hazánk, Se otthonunk, se anyánk. Idegenből idegenbe, Munkahelyről munkahelyre, Visz az idő, visz a szél, Gonosz idő, gonosz szél. […] Olvass tovább
-
in VERSEKWass Albert: Ősz
Jöjjön Wass Albert: Ősz verse. Wass Albert: Ősz Valahol sárguló avarba kacagva tépnek a szelek, valahol elmerengnek búsan és fényvesztetten a szemek, egy hófehérke kis koporsót valahol csöndesen lezárnak, valahol lombok dalolnak halotti dalt az alvó nyárnak. Valahol esténként bolyongva bekószáljuk a könnyes utcát, álmunkat hasztalan keressük: őszi szelek már messze fújták, nótáink is – […] Olvass tovább
-
in VERSEKWass Albert – Egy nap Tenélküled
Jöjjön Wass Albert Egy nap Tenélküled verse. Egy nap Tenélküled mint üres utca mely piszokfelhőben nem vezet semerre. Sötét, rút épület arcodba bámul lélek se mozdul csak a szél süvít a magány hágóján át. Egy nap Tenélküled, mint széles sivatag hol fű s virág nincs, se bokor, se fa csak kopott homok, mely öröklétbe nyúlik […] Olvass tovább
-
in VERSEKWass Albert: Halál
Jöjjön Wass Albert:Halál verse. Én úgy képzelem el, hogy a halál egy óriási nász, legszentebb, legemberibb ölelés. Nem fájdalom: fájdalom-felejtő. Nem rém: rémeket elűző. Több mint a Szépség. több mint a Szerelem, a Jóságnál is több: Kegyelem. Én úgy képzelem el, ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás és akkorára nő a fájdalom, hogy nem […] Olvass tovább
-
in VERSEKWass Albert: Álomtündérhez
Jöjjön Wass Albert: Álomtündérhez verse. Add a kezed, úgy halkan, csendesen. Te nem lettél még hozzám hűtelen. Mikor mindenki csalfán elhagyott, Gyútottál bennem reménycsillagot. Lelkem csendjét ha bánat felkavarta Te elvittél az álmodó avarra. S te mutattál mindent, ami ott terem, A bűvös, varázsos álomréteken. Ha megtépett az élet rózsabokra, Vittél mogorva tölgyfa-templomodba. Ha vérző […] Olvass tovább
-
in VERSEKWass Albert: Reád gondoltam
Jöjjön Wass Albert: Reád gondoltam verse. Reád gondoltam itt, az esti csendben, Fehérbe-omló almafák alatt, (Valahol messze, égszínkék szemedben Pajkos sugárban ég az alkonyat). Gyémánt-porát a rejtett mélybe szórja A dombok alján csendülő patak, Neked adnám mosolyomat, ha volna, Mert fáj nagyon, hogy árván hagytalak. De ritmusod, bár messziről is, érzem, S a gondolat míg […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.