Ajánljuk:

  • in

    Wass Albert: Én és az Isten

    Jöjjön Wass Albert: Én és az Isten verse. Nagy-nagy rémek űztek, már mindent bejártam: végső menedéknek Istennél megálltam. S lám az Isten nékem sziklaszilárd vért lett, gond meg nem találhat, baj hozzám nem érhet, mert az Isten nékem, míg másnak csak támasz, nekem menedékem, végső menedékem! Míg örömben jártam, nem leltem meg Istent. Rá csak […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: A szív

    Jöjjön Wass Albert: A szív verse. Az írás bekerült Wass Albert legszebb versei összeállításunkba. Nézted már a Szent-Anna tó vizét? Milyen titokzatos, milyen sötét. Semmit se látsz, csak olykor egy-egy furcsa csillanást, amint ezüst halak suhannak mélységein át… De olykor hírtelen jön valami eltévedt sugár, zöldes világra gyújtotta lent a mélyt, s a mélynek vége […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Igazgyöngyök

    Jöjjön Wass Albert: Igazgyöngyök verse. Egyszer régen, mikor még nem volt bánat, s a kék vizeken tündökölt a hold, tündér leány állott a tenger partján, s a hab lágyan, szerelmesen dalolt… De egy este… messze észak felől orkán hadával érkezett a tél, a tündér sírt és fényes könnyeit zúgó tengerbe hullatta a szél… Aztán elment… […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Téli álom

    Wass Albert: Téli álom Kint tél van még; hideg, könyörtelen, az ablak alatt elsüvölt a szél. Fedélcsatorna pléhe felzokog, ott fent a kémény jajgat és beszél. A képzelet varázsa messze száll, s mint őszi pára itt-ott fennakad; egy szürke dombon s néhány régi fán meg-megpihen s halkan tovább szalad… Már lefolyt a bércek hó-palástja, sötét-lilára […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Búcsú

    Wass Albert: Búcsú Már eltűnt régen a hajó Veled és én még mindég kendőt lengetek. s amíg távolba réved a szemem: arcod vonásait idézgetem. tengerverés csapdos a partokon: benne hangod zenéjét hallgatom. S a szélben, mely hajamba beletép, ott érzem még a kezed melegét. De mindez búcsú már, tudom nagyon. Elnyel a távol, mint egy […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Ősz

    Jöjjön Wass Albert: Ősz verse. Wass Albert: Ősz Valahol sárguló avarba kacagva tépnek a szelek, valahol elmerengnek búsan és fényvesztetten a szemek, egy hófehérke kis koporsót valahol csöndesen lezárnak, valahol lombok dalolnak halotti dalt az alvó nyárnak. Valahol esténként bolyongva bekószáljuk a könnyes utcát, álmunkat hasztalan keressük: őszi szelek már messze fújták, nótáink is – […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Ha jön az ősz

    Jöjjön Wass Albert: Ha jön az ősz verse. Ha majd az ősz, összegyűjt minden bánatot, s vele a lelkemet behinti csendesen: eljössz-e vigasztalni, kedvesem? Eljössz-e akkor simogató szóval, mikor a lelkem többé nem nevet, s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget, hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket, amiket egyszer én mondtam neked? Ha akkor eljössz: áld’ni fogom […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Anyám meg én

    Jöjjön Wass Albert: Anyám meg én verse. Sok kis fekete koporsóban sok temetetlen , szép halott vággyal: úgy szeretnék találkozni egyszer az anyámmal. Rongyolt hitemmel leborítva, valamennyit a lába elé tenném jaj, de nagy szótlan vallomássá fájna a csend azon az estén. „Anyám, anyám, túlságosan szépek, nagyszerűek, dacosak voltak, anyám, anyám, vedd vissza őket: nem […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Kivándorlók dala

    Jöjjön Wass Albert: Kivándorlók dala verse. Bús vállunkon nyűtt tarisznya, Nyűtt lábunkon ócska csizma, Fel is út, le is út, Idegenbe visz az út. Fáj szívünkben régi emlék, Bizony pajtás haza mennénk, De nincs hova, nincs hazánk, Se otthonunk, se anyánk. Idegenből idegenbe, Munkahelyről munkahelyre, Visz az idő, visz a szél, Gonosz idő, gonosz szél. […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Dal

    Jöjjön Wass Albert: Dal című verse. Mikor az első csókot adtad: már az ősz osont a fák alatt, Kapirgáló szelek kutattak avar-homályban árnyakat; A fákra ráhajolt az este, s az est meséje régi volt… csókunkat fák közül kileste, és kacagott a régi hold; Felettünk fényes csillag égett, s két csillag volt a két szemed… beléje […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Hová, Uram, hová…

    Jöjjön Wass Albert: Hová, Uram, hová… verse. Hová, Uram, hová vezet az utunk a hontalanság ködös éjjelén? Fölöttünk csak egy kis csillag világít. Tiéd, Uram, e csillag: a remény. Bármerre menjünk, bármerre járjunk, a csüggedés ha elfog, föltekintünk, s e csillagról Te nézel le reánk. Ó, fogd kezét a bujdosó magyarnak, s ne hagyj elveszni […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Mi lesz veled?

    Jöjjön Wass Albert: Mi lesz veled? verse. Mi lesz Veled, ha jön az ősz, s nem nyílik több virág; ha ködbe borul körülötted a világ? Mi lesz Veled, ha elfogy majd a napfény, s a parti fűzfa sárgán integet, s a gúnyos szél, a novemberi szél kinevet? Mi lesz Veled, ha egy fekete árnyék egyszer […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.