A versek oldala
Íme Dsida Jenő versek összeállításunk.
Jöjjön Dsida Jenő: Hulló hajszálak elégiája versek. Tavaly delejes, dúsnövésű hajamban sercegett a fésű… Én nem tudom, hogy mi a titka, hajam ma gyöngeszálú, ritka, megtört, puha, mint ócska kelme szálakra szétnyűtt, satnya selyme s oly könnyen enged, símul, hajlik, oly szépen helyére hanyatlik, mint enyhe elmúlásra várván erőtlen nagybeteg a párnán. S jaj, veszteség, […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Leselkedő magány verse. És egyszer, tudom, te is elmégy a nyughatatlan árnyak útján. Mogorva lesz, üres és értelmetlen a hóbaguggolt kis fagyos faház. Tárva felejted az ajtót. Küntről beszitál, borzongat a köd s az esti szél bezúg, besír a végtelen fjordok felől. Egy elfelejtett képedet felakasztom a deszkafalra, örökmécsest gyújtok elébe… És […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő – Szerenád Ilonkának verse. I was a child and she was a child, In this kingdom by the sea: Bat we loved with a love that was more than love – I and my Annabel Lee. (Allan Edgar Poe) A fűzfa behajlik a vízbe a víz körülötte csacsog locsogva körülsimogatják piciny buborék-pamacsok […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Óda az édesanyámhoz verse. Dicsértessél ma te is itt a földön, mert esküszöm, hogy nagyon nagy a Lelked s a földi szivek földig borulását Te mindenkinél inkább megérdemled. Nézem, látom a teltzsákú sok évet és érzem: nekem már semmit se hagy, de büszke leszek mindéltemig arra, hogy Te vagy nekem az, aki […] Olvass tovább
Mutatjuk Dsida Jenő versét. Dsida Jenő verseiből több válogatás is elérhető – klikk a remek könyvekért. Dsida Jenő: Pünkösd Ujjong a lelkem s telve van örömmel: Ma érkezik a régvárt vendég! Bár liliom-palástot Vehetnék vállaimra S elébe úgy mehetnék Hogy szűzfehéren üdvözöljem Őt! – Bár tűzrózsákat, égő szíveket Szórhatnék szét a nagyvilágon, Hogy illatot és […] Olvass tovább
Dsida Jenő: Édesanya névnapjára Drága jó Mamuskám, Nyár van a világon, Nap süt le a földre, Madár száll az ágon. Szívünk világában Szintén meleg nyár van, Szeretetnek napja Fürdeti sugárban. Tele van a szívünk Szép madárénekkel: Légy megáldva hosszú És boldog élettel! Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő – Tavaszi ujjongás verse. Tarka virágnak Illata kábít, – Édes a méz mit Kelyhe kínál; Lebben a lepke, Röppen a méh – Sok kicsi vándor Kedvese ajkán Csókra talál. Nincs ma halál, Él ma a földön Mit csak az Isten Élni teremtett; – Harsog a himnusz, Hangos a táj! – Semmi se […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Karácsonyi utazás verse. Készülődés Karácsony közeleg. Én állok itt az ablakom előtt nézem a halkan pihéző havat s egy kis bokrétás, száradó fenyőt törögetek. Ma szívem is van, Meg-megdobban a kabátom alatt és csilingeli ezer kicsi csengő: Karácsony közeleg! Karácsony közeleg! Utban Csodálkozol: Te balga kis fiu, ma olyan vígnak látszol!… Csillapáros […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Ha valaki jönne… verse. Ha most valaki halkan idejönne, idelopózna a hátam mögé és megkérdezné: fáradt vagyok-é? Kicsi kezét, mint tearózsa szírmát finom-borzolón fürtjeimbe lökné s én azt hinném, hogy úgy marad örökké. Leoldaná selyempuha kendőjét és vállamra tenné, hogy meg ne fázzam. Ajkával mérné: nincs-e lázam? Nem lenne szava, nézne csak, […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Öreg október verse. Be jó lenne még azt mondani mindig: Szívem fürösztik tavaszi kegyek, a napsugár is éget, virágosak a rétek, és holnap kirándulásra megyek. Be jó lenne egy szép kézlegyintéssel elintézni az egész őszi dolgot: – Eh, nem fél, aki bátor, csak rövid nyári zápor, és boldog marad mindig, aki boldog. […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Július verse. Itt künn járok a földeken, kedves. A kalászok megbókolnak előttem: olyan hatalmas vagyok, olyan bronzarany félisten, mikor rádgondolok. Egyébként pedig költő, sétáló ember, akire fény hull és sárgaméz-mosolygás. Tehénkék. Pásztorok. Nyári máglya. Búzamező. Csöndesen feléd sóhajtom a búzavirágok kék szerelmét. Harsányan feléd kiáltom a lobogó pipacsok vörös nászindulóját! Köszönjük, hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő – Tavaszi rózsatőhöz verse. Mi voltál ősszel? Csupa pusztulás. Lehullott rólad minden kis levél, Minden szirom, virág; – Sírás nélkül nem nézhettem reád… Olyan szomorú volt a búcsuzás! És íme most, hogy itt a kikelet, Illatos rüggyel telve ágaid Bimbód is új fakad, Felveszed újra dísz-palástodat És úgy igézed vágyó szívemet. Oh, […] Olvass tovább