Ajánljuk:

  • in

    Juhász Ferenc: Ady Endre utolsó fényképe

    Juhász Ferenc: Ady Endre utolsó fényképe Fáj az istent roncsokban látni, a kozmosz-szívűt a művén merengni. Így nem pusztulhat el akárki, kalapján hervadó virággal. Sárkány üvöltés és madárdal, kén-erdő, jég-kűrt, lét-alkonyi zsoltár: csak ennyi volnál, ennyi? Vén saskeselyű gubbaszt a szirten, a tolla rongyos, a csőre csorba. Nagy repülések, uramisten! Már összebékül a halállal, zúzott […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Ferenc: Nagymama

    Jöjjön Juhász Ferenc: Nagymama verse. Ó, milyen fiatal nagymama, a drága, pedig nyílik körülötte kilenc unokája. Futkos, mint a szellő, ki hinné, a kedves közeledik már a hetvenkilenchez. Reggel, mikor fodros rékliben mosakszik, amikor a ház még hortyog, mélyen alszik, s az ég kék ingéből ugrálnak a csillagok, mint bolhák, a nap az ablakhoz nyomja […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Ferenc – Rezi bordal

    Juhász Ferenc – Rezi bordal Ne sírj ifjúság múlásán, zúgó idő szárnyalásán, bárhogyan süvít! Húsos lombok mind elasznak, hulldogálnak rőt harasztnak. Az öregség kövér hava mindent beborít. Férfikor jön ifjúságra, életed gyümölcsös ága, az is elvirít. Szirmát minden nap elejti, táncát bármikép is lejti évek rózsája a szélben, az is elvirít. Tedd hát, amit tenni […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Ferenc: Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb

    Juhász Ferenc: Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon. Ácsorgok mélázva e kő-villany-szigeten: az Oktogonon. Csütörtök este van. Nem átkozom magam. Nem siratom. Kék, sárga, zöld, piros eső zuhog, Lábamnál olaj-szivárvány-patakok és föltorlódott esőhólyagok. Mint mozgékony-bőrű kaméleonok agyag-csipkekorsó szeme forog a nyüzsgő buborék-állatok vízhártya-szeme. Csillámbársony-bőrük gyűrődik, mozog, színét cseréli […] Olvass tovább

  • in

    Törőcsik Mari megható módon köszöntötte az elhunyt költőt

    2016. június 21-én nyílt meg a Kieselbach Galériában az Élő búcsú című kiállítás, amely rendhagyó módon állít emléket a tavaly decemberben elhunyt, kétszeres Kossuth-díjas költőnek, Juhász Ferencnek. A megnyitón felvételről köszöntötte régi barátját, a költőt Törőcsik Mari színművész, aki hosszú évekig játszotta színpadon Juhász Ferenc korszakos művének, az 1955-ben írt A szarvassá változott fiúnak Anya […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Ferenc: Névtelen ének

    Jöjjön Juhász Ferenc: Névtelen ének verse. Apjukat még sohase látták Anyjuk krumpliért futott A konyhában ültek összebújva Robbant rezegtek az ablakok Apjukat még sohase látták Tizennégy éves volt a kislány Öccse dundi szőke kis bolond Fürödni készült a virágot Meglocsolják majd a harmatok Tizennégyéves volt a kislány A fazékban sírt sírt a víz A gőz […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Ferenc: Esti könyörgés

    Jöjjön Juhász Ferenc: Esti könyörgés előadása. Néhány évet adj még nekem Természet: néma, mohó Istenem, titok, enigma, köd-hús sejtelem, láng-hit, láz, teremtés-türelem. Mielőtt létem abbahagy mágnes-csókommal ráragad hűségem, s nézzek prizma-süveg rózsákkal, mint a kékzománc legyek. Mert élni, élni, élni jó! Hömpölyögni, mint a folyó, zöld lázzal nőni, mint a fű, a teremtés-tekintetű. Zokogni, mint […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Ferenc: Évszakok

    Jöjjön Juhász Ferenc: Évszakok verse. Elmúlt az ősz. Az elbomlás is elmúlt. Rothadt növényeken gázoltam tehozzád. Árva szemem halottak elhagyott szemhéjába bújt, mint gyöngy-kérgű csigaházba magányos, meztelen rák. Hulla-viola árnyékot csurgattak a bálnaszájú rácsok, korhadt csecsemők és szutykos őszirózsák nyögtek ajkukból kicsüngve. Kék gerlét vezettek hozzám, kis lábán viselt csengettyűs aranyláncot: atom-hasító mosolyodban áztam, s […] Olvass tovább