Ajánljuk:

  • in

    Juhász Ferenc: Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb

    Juhász Ferenc: Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon. Ácsorgok mélázva e kő-villany-szigeten: az Oktogonon. Csütörtök este van. Nem átkozom magam. Nem siratom. Kék, sárga, zöld, piros eső zuhog, Lábamnál olaj-szivárvány-patakok és föltorlódott esőhólyagok. Mint mozgékony-bőrű kaméleonok agyag-csipkekorsó szeme forog a nyüzsgő buborék-állatok vízhártya-szeme. Csillámbársony-bőrük gyűrődik, mozog, színét cseréli […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Ferenc: Nagymama

    Jöjjön Juhász Ferenc: Nagymama verse. Ó, milyen fiatal nagymama, a drága, pedig nyílik körülötte kilenc unokája. Futkos, mint a szellő, ki hinné, a kedves közeledik már a hetvenkilenchez. Reggel, mikor fodros rékliben mosakszik, amikor a ház még hortyog, mélyen alszik, s az ég kék ingéből ugrálnak a csillagok, mint bolhák, a nap az ablakhoz nyomja […] Olvass tovább

  • in

    Törőcsik Mari megható módon köszöntötte az elhunyt költőt

    2016. június 21-én nyílt meg a Kieselbach Galériában az Élő búcsú című kiállítás, amely rendhagyó módon állít emléket a tavaly decemberben elhunyt, kétszeres Kossuth-díjas költőnek, Juhász Ferencnek. A megnyitón felvételről köszöntötte régi barátját, a költőt Törőcsik Mari színművész, aki hosszú évekig játszotta színpadon Juhász Ferenc korszakos művének, az 1955-ben írt A szarvassá változott fiúnak Anya […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Ferenc: Névtelen ének

    Jöjjön Juhász Ferenc: Névtelen ének verse. Apjukat még sohase látták Anyjuk krumpliért futott A konyhában ültek összebújva Robbant rezegtek az ablakok Apjukat még sohase látták Tizennégy éves volt a kislány Öccse dundi szőke kis bolond Fürödni készült a virágot Meglocsolják majd a harmatok Tizennégyéves volt a kislány A fazékban sírt sírt a víz A gőz […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Ferenc: Esti könyörgés

    Jöjjön Juhász Ferenc: Esti könyörgés előadása. Néhány évet adj még nekem Természet: néma, mohó Istenem, titok, enigma, köd-hús sejtelem, láng-hit, láz, teremtés-türelem. Mielőtt létem abbahagy mágnes-csókommal ráragad hűségem, s nézzek prizma-süveg rózsákkal, mint a kékzománc legyek. Mert élni, élni, élni jó! Hömpölyögni, mint a folyó, zöld lázzal nőni, mint a fű, a teremtés-tekintetű. Zokogni, mint […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Ferenc: Évszakok

    Jöjjön Juhász Ferenc: Évszakok verse. Elmúlt az ősz. Az elbomlás is elmúlt. Rothadt növényeken gázoltam tehozzád. Árva szemem halottak elhagyott szemhéjába bújt, mint gyöngy-kérgű csigaházba magányos, meztelen rák. Hulla-viola árnyékot csurgattak a bálnaszájú rácsok, korhadt csecsemők és szutykos őszirózsák nyögtek ajkukból kicsüngve. Kék gerlét vezettek hozzám, kis lábán viselt csengettyűs aranyláncot: atom-hasító mosolyodban áztam, s […] Olvass tovább