Ajánljuk:

  • in

    Kölcsey Ferenc: Elfojtódás

    Jöjjön Kölcsey Ferenc: Elfojtódás verse. Ó sírni, sírni, sírni, Mint nem sírt senki még Az elsűlyedt boldogság után, Mint nem sírt senki még Legfelső pontján fájdalmának, Ki tud? ki tud? Ah, fájdalom – Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély, Nincsen több, nincs sehol! S mért nem forr könyű szememben? S mért hogy szívem nem […] Olvass tovább

  • in

    Kölcsey Ferenc: Ábránd

    Jöjjön Kölcsey Ferenc: Ábránd verse. Halljad fényszekeredben, Lúna, dalom! Fellengve szálljak én, De mint te szelíden Tekintetem. S mint Philoméla Éneke lengjen Az isteni himnusz Fellegeimből Szárnyain alá. A Párka kinek Vérző szívet adott Égi kebelben, Dúrva panaszra, Sem pajkos örömre Nem ömlik el az. Mert egy anyának Nőttek ölében A bánat s öröm, A […] Olvass tovább

  • in

    Kölcsey Ferenc: A reményhez

    Jöjjön Kölcsey Ferenc: A reményhez verse. Vad óceánnak mély hullámain Vergődöm én és küzdöm a szelekkel, S ah, képed minden este, minden reggel Felém leng a két hajnal szárnyain. Szelíd Remény, jobb kor szebb napjain Mosolygva jöttél lángoló szemekkel, De most borongasz barna fellegekkel, Mint búcsuzó hölgy férje karjain. Idv néked igy, ha mindent elvesztettem, […] Olvass tovább

  • Jöjjön Kölcsey Ferenc: Huszt verse.
    in

    Kölcsey Ferenc: Huszt

    Jöjjön Kölcsey Ferenc: Huszt verse. Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék; Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel […] Olvass tovább

  • in

    Kölcsey Ferenc: Bordal

    Jöjjön Kölcsey Ferenc: Bordal verse. Igyunk derűre, Igyunk borúra, Ugy is hol kedvre, Ugy is hol búra Fordúl az élet. Kedved a jó bor Jobban éleszti, Búdat a jó bor Messze széleszti, S elmúlat véled. Minden por, álom, S füst e világon; Mi haszna gázol A boldogságon A hír barátja? Ha dob riadt a Harc […] Olvass tovább

  • in

    Kölcsey Ferenc: A kedves sírja

    Jöjjön Kölcsey Ferenc: A kedves sírja verse. Ki sírja ez hűs bükknek éjjelében, Melyet lengő fű s kék virág fedez? O vándor, űlj le bükkem enyhelyében, Kedvesnek sírja ez! Bús könny remeg leányka kék szemedből Ki fogja e könnyűt letörleni, Lágyan ölelvén vissza gyötrelmedből Mint Paphos isteni? Vándor, ne bánd e könnyet, mely áztatja, Nem […] Olvass tovább

  • in

    Kölcsey Ferenc: A szabadsághoz

    jöjjön Kölcsey Ferenc: A szabadsághoz verse. Nyisd fel ó lángzó kebeled dicső Hölgy, Nyisd fel a küzdő szeretőre kebled, Fennröpűltedből kegyesen mosolygván, Égi Szabadság! Nékem is forrtak szemeimben égő Könnyek, éreztem haza szent szerelmét, Ints, zajos habként dagadozva várom Lengeni zászlód. Járom a gyáván! ki remegve futja Fenndicsőséged ragyogó világát, S megszokott rabság’ kezein tudatlan […] Olvass tovább

  • in

    Kölcsey Ferenc: Hervadsz, hervadsz

    Jöjjön Kölcsey Ferenc: Hervadsz, hervadsz verse. Hervadsz, hervadsz Szerelem rózsája, – Isten hozzád, Keblem hű jánykája! Omlik a hab, Omlik könnyhullásom; Kél a szellő, S költi sóhajtásom. Partot a hab, Bút mos könnyhullásod; Enyh a szellő, S enyhül sohajtásod. Hadd hervadjon Szerelem rózsája, Nyíl hajnalkor Remény violája. Hervadsz, hervadsz, Szerelem rózsája, – Nem kell nékem […] Olvass tovább

  • in

    Kölcsey Ferenc: Havazás

    Jöjjön Kölcsey Ferenc: Havazás verse. Utcákra és terekre szálldos a könnyü, halk hó szitál és leng kavargó pelyhe. A végtelent söpörve táncol, újra meg újra, végül fáradtan hull a földre. Az álmosarcú nagy sík fölött halotti formán, tetők, kémények ormán, alszik. A csend világa áll ma. Kinyújtózik a földön felejtő, nemtörődöm álma. De a mély […] Olvass tovább

  • in

    Kölcsey Ferenc: A költő

    Jöjjön Kölcsey Ferenc: A költő verse. Tiszták, miként Arethusának Folyása, voltak álmaim, S bár néha könnyűim hullának, Búval nem éltem napjaim. Mint lepke röpdesett mellettem A képzeteknek angyala, S zúgó veszek között felettem Borúlt el lángszín fátyola. O géniusz, karjaid enyhelyében, Hellásznak omladékain Miként Dióne bölcsöjében, Merengtem a kény árjain. Vígan derűlt fel alkonyából Előttem […] Olvass tovább