Ajánljuk:

  • in

    Kölcsey Ferenc: Csolnakon

    Kölcsey Ferenc: Csolnakon Ültem csolnakomban Habzó vizen, Hallék zúgni darvat Röptébe fenn. Röpűlsz égi vándor, Föld s víz felett, Vajha szállni tudnék Én is veled! Indúltál keresni Más jobb határt, Langy tavaszt, virítót, S tenyésző nyárt. Én is, hajh, keresnék Szállván veled, Más boldog határon Hű fedelet! Lelnék én tanyácskát, És szép eget, Hol telet […] Olvass tovább

  • in

    Kölcsey Ferenc: A jegyváltó

    Jöjjön Kölcsey Ferenc: A jegyváltó verse. Vedd e gyűrűt reszkető kezemből, Vedd e csókban forró lelkemet, Néked minden órát életemből, Érted vérözönnel szívemet! Téged fognak által karjaim? Ah, te-e, keblemnek ideálja, Mely gyakran mint nyári est homálya Messze lengett szél fuvalmain? Merre, merre lángoló hevemben? Honnan, honnan ó nem földi kény? Mért e reszkető könyű […] Olvass tovább

  • 10 Kölcsey Ferenc vers, amit ma érdemes elolvasnod
    in

    10 Kölcsey Ferenc vers, amit ma érdemes elolvasnod

    Mutatjuk a Kölcsey Ferenc vers összeállítást. Kölcsey Ferenc nevéről természetesen mindenekelőtt a Himnusz szokott eszünkbe jutni. Ő volt nemzeti himnuszunk szövegének költője. Akik többet tudnak felőle, azoknak az is közismert igazság, hogy Martinovicsék után és Petőfi-ék fellépte előtt, tehát ama sokszólamú fél évszázadban, a magyar romantika korszakában Kölcseyt tekinthetjük a magyar irodalom politikailag leghaladóbb költőjének. Szerepe […] Olvass tovább

  • in

    Kölcsey Ferenc: Havazás

    Kölcsey Ferenc: Havazás Utcákra és terekre szálldos a könnyü, halk hó szitál és leng kavargó pelyhe. A végtelent söpörve táncol, újra meg újra, végül fáradtan hull a földre. Az álmosarcú nagy sík fölött halotti formán, tetők, kémények ormán, alszik. A csend világa áll ma. Kinyújtózik a földön felejtő, nemtörődöm álma. De a mély nyugalomból a […] Olvass tovább

  • in

    Kölcsey Ferenc: Elfojtódás

    Jöjjön Kölcsey Ferenc: Elfojtódás verse. Ó sírni, sírni, sírni, Mint nem sírt senki még Az elsűlyedt boldogság után, Mint nem sírt senki még Legfelső pontján fájdalmának, Ki tud? ki tud? Ah, fájdalom – Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély, Nincsen több, nincs sehol! S mért nem forr könyű szememben? S mért hogy szívem nem […] Olvass tovább

  • in

    Kölcsey Ferenc: Hervadsz, hervadsz

    Kölcsey Ferenc: Hervadsz, hervadsz Hervadsz, hervadsz Szerelem rózsája, – Isten hozzád, Keblem hű jánykája! Omlik a hab, Omlik könnyhullásom; Kél a szellő, S költi sóhajtásom. Partot a hab, Bút mos könnyhullásod; Enyh a szellő, S enyhül sohajtásod. Hadd hervadjon Szerelem rózsája, Nyíl hajnalkor Remény violája. Hervadsz, hervadsz, Szerelem rózsája, – Nem kell nékem Remény violája; […] Olvass tovább

  • in

    Sinkovits Imre verset mond – Kölcsey Ferenc: Himnusz

    Íme Kölcsey Ferenc: Himnusz című verse Sinkovits Imre előadásában. Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A multat s jövendőt! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak […] Olvass tovább

  • in

    Kölcsey Ferenc: REBELLIS VERS

    Kölcsey Ferenc: REBELLIS VERS Zrínyi vére mosta Bécset, S senki bosszút nem állt; Rákóczi küzdött hazánkért, S töröknél lelt halált. Páris ígért szabadságot, Ti nem fogadtátok, Járom rátok, gyáva népek, S maradéktól átok. Olvass tovább

  • in

    Kölcsey Ferenc: Vanitatum vanitas

    Kölcsey Ferenc: Vanitatum vanitas Itt az írás, forgassátok Érett ésszel, józanon, S benne feltalálhatjátok Mit tanít bölcs Salamon: Miképp széles e világon Minden épűl hitványságon, Nyár és harmat, tél és hó Mind csak hiábavaló! Földünk egy kis hangyafészek, Egy perchozta tűnemény; A villám és dörgő vészek Csak méhdongás, s bolygó fény; A történet röpülése Csak […] Olvass tovább

  • in

    Kölcsey Ferenc: Szerelemhez

    Jöjjön Kölcsey Ferenc: Szerelemhez verse. Kertje csendes alkonyában, Míg csapongva zúg a szél, A Dalos bolyong magában, S keble búsabb lángra kél. Könny között tolul szemére A benn küzdő gyötrelem; Önts, ah, balzsamot sebére, Boldogító Szerelem! Minden lepke lél virágot, Harmatot minden virág; Én tekintem a világot, Bús magány az s pusztaság. Istenné, kit hajnalában Hű […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.