Kölcsey Ferenc

Még több

Ajánljuk:

  • 38 Shares

    in VERSEK

    Kölcsey Ferenc: Havazás

    Kölcsey Ferenc: Havazás Utcákra és terekre szálldos a könnyü, halk hó szitál és leng kavargó pelyhe. A végtelent söpörve táncol, újra meg újra, végül fáradtan hull a földre. Az álmosarcú nagy sík fölött halotti formán, tetők, kémények ormán, alszik. A csend világa áll ma. Kinyújtózik a földön felejtő, nemtörődöm álma. De a mély nyugalomból a […] Olvass tovább

  • 65 Shares

    in VERSEK

    Kölcsey Ferenc: Elfojtódás

    Jöjjön Kölcsey Ferenc: Elfojtódás verse. Ó sírni, sírni, sírni, Mint nem sírt senki még Az elsűlyedt boldogság után, Mint nem sírt senki még Legfelső pontján fájdalmának, Ki tud? ki tud? Ah, fájdalom – Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély, Nincsen több, nincs sehol! S mért nem forr könyű szememben? S mért hogy szívem nem […] Olvass tovább

  • 112 Shares

    in VERSEK

    Kölcsey Ferenc: Hervadsz, hervadsz

    Kölcsey Ferenc: Hervadsz, hervadsz Hervadsz, hervadsz Szerelem rózsája, – Isten hozzád, Keblem hű jánykája! Omlik a hab, Omlik könnyhullásom; Kél a szellő, S költi sóhajtásom. Partot a hab, Bút mos könnyhullásod; Enyh a szellő, S enyhül sohajtásod. Hadd hervadjon Szerelem rózsája, Nyíl hajnalkor Remény violája. Hervadsz, hervadsz, Szerelem rózsája, – Nem kell nékem Remény violája; […] Olvass tovább

  • 151 Shares

    in Verselőadás

    Sinkovits Imre verset mond – Kölcsey Ferenc: Himnusz

    Íme Kölcsey Ferenc: Himnusz című verse Sinkovits Imre előadásában. Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A multat s jövendőt! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak […] Olvass tovább

  • 147 Shares

    in Verselőadás

    Darvas Iván verset mond – Kölcsey Ferenc: Himnusz

    Íme Kölcsey Ferenc: Himnusz című verse  Darvas Iván előadásában. Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A multat s jövendőt! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak […] Olvass tovább

  • 46 Shares

    in VERSEK

    Kölcsey Ferenc: REBELLIS VERS

    Kölcsey Ferenc: REBELLIS VERS Zrínyi vére mosta Bécset, S senki bosszút nem állt; Rákóczi küzdött hazánkért, S töröknél lelt halált. Páris ígért szabadságot, Ti nem fogadtátok, Járom rátok, gyáva népek, S maradéktól átok. Olvass tovább

  • 120 Shares

    in VERSEK

    Kölcsey Ferenc: Vanitatum vanitas

    Kölcsey Ferenc: Vanitatum vanitas Itt az írás, forgassátok Érett ésszel, józanon, S benne feltalálhatjátok Mit tanít bölcs Salamon: Miképp széles e világon Minden épűl hitványságon, Nyár és harmat, tél és hó Mind csak hiábavaló! Földünk egy kis hangyafészek, Egy perchozta tűnemény; A villám és dörgő vészek Csak méhdongás, s bolygó fény; A történet röpülése Csak […] Olvass tovább

  • 362 Shares

    in VERSEK

    Kölcsey Ferenc: Huszt

    Jöjjön Kölcsey Ferenc: Huszt verse. Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék; Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel […] Olvass tovább

  • 134 Shares

    in VERSEK

    Kölcsey Ferenc: Szerelemhez

    Jöjjön Kölcsey Ferenc: Szerelemhez verse. Kertje csendes alkonyában, Míg csapongva zúg a szél, A Dalos bolyong magában, S keble búsabb lángra kél. Könny között tolul szemére A benn küzdő gyötrelem; Önts, ah, balzsamot sebére, Boldogító Szerelem! Minden lepke lél virágot, Harmatot minden virág; Én tekintem a világot, Bús magány az s pusztaság. Istenné, kit hajnalában Hű […] Olvass tovább

  • 77 Shares

    in VERSEK

    Kölcsey Ferenc: A költő

    Jöjjön Kölcsey Ferenc: A költő verse. Tiszták, miként Arethusának Folyása, voltak álmaim, S bár néha könnyűim hullának, Búval nem éltem napjaim. Mint lepke röpdesett mellettem A képzeteknek angyala, S zúgó veszek között felettem Borúlt el lángszín fátyola. O géniusz, karjaid enyhelyében, Hellásznak omladékain Miként Dióne bölcsöjében, Merengtem a kény árjain. Vígan derűlt fel alkonyából Előttem […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.