Ajánljuk:

  • in

    József Attila: A szemed

    Jöjjön József Attila: A szemed verse. Nagy, mély szemed reámragyog sötéten S lelkemben halkal fuvoláz a vágy. Mint ifju pásztor künn a messzi réten Subáján fekve méláz fényes égen S kezében búsan sírdogál a nád. Nagy, mély szemed reámragyog sötéten S már fenyves szívem zöldje nem örök. Galambok álma, minek jössz elébem? Forró csöppekben gurulnak […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Keresek valakit

    Jöjjön József Attila: Keresek valakit verse. Tele vágyakkal zokog a lelkem Szerető szívre sohase leltem, Zokog a lelkem. Keresek Valakit s nem tudom, ki az? A percek robognak, tűnik a Tavasz S nem tudom, ki az. Csüggedő szívvel loholok egyre, Keresek valakit a Végtelenbe, Loholok egyre. Könnyim csorognak – majd kiapadnak: Vágyak magukkal messzebb ragadnak […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Óda

    Jöjjön József Attila: Óda verse. 1 Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz – idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. Nézem a hegyek sörényét – homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki, senki, látom, hogy […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Nagyon fáj

    A Nagyon fáj kötet címadó verse, a Gyömrői Edithez írott szerelmes versek egyik legjelentősebb darabja talán a leginkább alkalmas arra, hogy József Attila gyötrelmes szerelmi élményéről valló kései szerelmi líráját jellemezzük. A költő második pszichoanalitikus kezelése már jó ideje (1934 ősze óta) tartott, amikor az első Gyömrői Editnek írott, a Szép Szóban Egy pszichoanalitikus nőhöz, […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Magány

    Jöjjön József Attila: Magány című verse. Bogár lépjen nyitott szemedre. Zöldes bársony-penész pihézze melledet. Nézz a magányba, melybe engem küldesz. Fogad morzsold szét; fald föl nyelvedet. Száraz homokként peregjen szét arcod, a kedves. S ha cirógatnál nagyon, mert öled helyén a tiszta űrt tartod: dolgos ujjaid kösse le a gyom. Lásd, ez vagy, ez a […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Mióta elmentél

    Jöjjön József Attila: Mióta elmentél verse. Mióta elmentél, itt hűvösebb a sajtár, a tej, a balta nyele, puffanva hull a hasított fa le s dermed fehéren, ahogy leesett. A tompa földön öltözik a szél, kapkod s kezei meg-megállanak, leejti kebléről az ágakat, dühödten hull a törékeny levél. Ó, azt hittem már, lágy völgyben vagyok, két […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Nagy ajándékok tora

    Jöjjön József Attila: Nagy ajándékok tora verse. Ökölnyi nagy rubinkövet adok, Akaszd nyakadba s nézd hogyan ragyog Szived fölött, a melled közepén, Csudáld, hogy ízzik, mint parázs, a fény. Szememből fődre koszorút szövök, Mint istennőhöz, hozzád úgy jövök, Utad selyemmel, rímekkel verem, De rajt’ ne járj, mert ott sohaj terem. Ha szomjazol, hát asszubort adok, […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Ringató

    József Attila: Ringató Holott náddal ringat, holott csobogással, kékellő derűvel, tavi csókolással. Lehet, hogy szerelme földerül majd mással, de az is ringassa ilyen ringatással. Köszönjük, hogy elolvastad József Attila költeményét. Mi a véleményed a Ringató irásról? Írd meg kommentbe!   Olvass tovább

  • in

    József Attila: Mikor az uccán átment a kedves

    Jöjjön József Attila: Mikor az uccán átment a kedves verse. Mikor az uccán átment a kedves, Galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett, Bokája messze, sugárral fénylett. Mikor a válla picikét rándult, Egy kis fiucska utána bámult. Mikor befordult s táncolt a kis bluz, Kinyujtózott a sarkon a koldus. Mindenki nézte, senki se bánta, […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Rejtelmek

    Jöjjön József Attila: Rejtelmek verse. Rejtelmek, ha zengenek, őrt állok, mint mesékbe’. Bebujtattál engemet talpig nehéz hűségbe Szól a szellő, szól a víz, elpirulsz, ha megérted. Szól a szem és szól a szív, folyamodnak teérted. Én is írom énekem: ha már szeretlek téged, tedd könnyűvé énnekem ezt a nehéz hűséget. Köszönjük, hogy elolvastad József Attila […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Áldalak búval, vigalommal

    Jöjjön József Attila: Áldalak búval, vigalommal verse. Áldalak búval, vigalommal, féltelek szeretnivalómmal, őrizlek kérő tenyerekkel: buzaföldekkel, fellegekkel. Topogásod muzsikás romlás, falam ellened örök omlás, düledék-árnyán ringatózom, leheletedbe burkolózom. Mindegy szeretsz-e, nem szeretsz-e, szivemhez szívvel keveredsz-e, – látlak, hallak és énekellek, Istennek tégedet felellek. Hajnalban nyujtózik az erdő, ezer ölelő karja megnő, az égről a fényt […] Olvass tovább

  • Jöjjön József Attila: Kopogtatás nélkül verse.
    in

    József Attila: Kopogtatás nélkül

    Jöjjön József Attila: Kopogtatás nélkül verse. Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg. Szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma. A kancsóba friss vizet hozok be néked, cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm, itt nem zavar bennünket senki, görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Nagy csönd a csönd, néked is szólok, ha fáradt vagy, egyetlen székemre […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.