Ajánljuk:

  • in

    József Attila: Magány

    Jöjjön József Attila: Magány című verse. Bogár lépjen nyitott szemedre. Zöldes bársony-penész pihézze melledet. Nézz a magányba, melybe engem küldesz. Fogad morzsold szét; fald föl nyelvedet. Száraz homokként peregjen szét arcod, a kedves. S ha cirógatnál nagyon, mert öled helyén a tiszta űrt tartod: dolgos ujjaid kösse le a gyom. Lásd, ez vagy, ez a […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Keresek valakit

    József Attila: Keresek valakit Tele vágyakkal zokog a lelkem Szerető szívre sohase leltem, Zokog a lelkem. Keresek Valakit s nem tudom, ki az? A percek robognak, tűnik a Tavasz S nem tudom, ki az. Csüggedő szívvel loholok egyre, Keresek valakit a Végtelenbe, Loholok egyre. Könnyim csorognak – majd kiapadnak: Vágyak magukkal messzebb ragadnak – Majd […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Reménytelenül

    Jöjjön József Attila: Reménytelenül verse. Lassan, tünődve Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok. Vas-színű […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Gyermekké tettél

    jöjjön József Attila – Gyermekké tettél verse. Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zudítja minden pillanat. Etess, nézd – éhezem. Takarj be […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Tedd a kezed

    Jöjjön József Attila: Tedd a kezed verse. Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna. Köszönjük, hogy elolvastad József Attila költeményét! Mi a véleményed a Tedd a kezed írásról? Írd meg kommentbe! Íme Koncz Zsuzsa előadásában […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Mikor az uccán átment a kedves

    Jöjjön József Attila: Mikor az uccán átment a kedves verse. Mikor az uccán átment a kedves, Galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett, Bokája messze, sugárral fénylett. Mikor a válla picikét rándult, Egy kis fiucska utána bámult. Mikor befordult s táncolt a kis bluz, Kinyujtózott a sarkon a koldus. Mindenki nézte, senki se bánta, […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Amit a szívedbe rejtesz

    Jöjjön József Attila – Amit a szívedbe rejtesz verse. Freud nyolcvanadik születésnapjára Amit szivedbe rejtesz, szemednek tárd ki azt; amit szemeddel sejtesz, sziveddel várd ki azt. A szerelembe – mondják – belehal, aki él. De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér. S aki él, mind-mind gyermek és anyaölbe vágy. Ölnek, ha nem ölelnek […] Olvass tovább

  • József Attila szerelmes versei
    in

    József Attila szerelmes versei

    Jöjjön József Attila szerelmes versei összeállításunk. Csüngője voltam Csüngője voltam én Lucámnak s ő rázott férfi s nő előtt. Fogyó kincsemül, én-mátkámnak, nem leltem nagyobb szeretőt. Megpattant, hűvös tűzhelyemhez, tejecskén nevelt életemhez, nem leltem másik szenvedőt. Nagyon kell, most hát Isten óvja, kis csorba bögréjét, szivem. Majd féltvén két kezébe fogja, hisz érte bánattal izen. Jó […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: A szemed

    Jöjjön József Attila: A szemed verse. Nagy, mély szemed reámragyog sötéten S lelkemben halkal fuvoláz a vágy. Mint ifju pásztor künn a messzi réten Subáján fekve méláz fényes égen S kezében búsan sírdogál a nád. Nagy, mély szemed reámragyog sötéten S már fenyves szívem zöldje nem örök. Galambok álma, minek jössz elébem? Forró csöppekben gurulnak […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Ha nem szorítsz…

    Jöjjön József Attila – Ha nem szorítsz… verse. Ha nem szorítsz úgy kebeledbe, mint egyetlen tulajdonod, engem, míg álmodol nevetve, szétkapkodnak a tolvajok s majd sírva dőlsz a kerevetre: mily árva s mily bolond vagyok! Ha minden percben nem kecsegtetsz, hogy boldog vagy, mert nekem élsz, görnyedő árnyadnak fecseghetsz, hogy gyötör a magány s a félsz. Nem […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Flóra

    Jöjjön József Attila: Flóra verse. 1 Tudnál-e, Flóra, annyira szeretni, erényeidből épül-e szerencse, hogy mind a kínt, mit nem lehet feledni, hű szeretőd munkáján elfelejtse? Tudnál-e engem uj világra hozni, iparkodván szerelmes türelemmel, hogy legyen erőm ismét adakozni s eltölteni a gonoszt félelemmel? Lennél-e nyugtom mindenütt a rosszban? Fontold meg jól, szived mily terhet vállal. […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Gyöngysor

    Jöjjön József Attila: Gyöngysor verse. Szonett, te drágakő, te antik Gyöngysor, Reá akasztlak ím, Hűsen pihenj le vállain, De fujtsd nyakát, ha dús brigantik Orzó szavára hangja hallik S nagy átkot mondj, ha bántja kín, Őrködj okosan álmain S tüzelj, ha könnyű könnye zajlik. De meg ne mondd, hogy érte sírok, – Szavadnak akkor úgyse […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.