Ajánljuk:

  • in

    József Attila: Áldalak búval, vigalommal

    József Attila: Áldalak búval, vigalommal verse. Áldalak búval, vigalommal, féltelek szeretnivalómmal, őrizlek kérő tenyerekkel: buzaföldekkel, fellegekkel. Topogásod muzsikás romlás, falam ellened örök omlás, düledék-árnyán ringatózom, leheletedbe burkolózom. Mindegy szeretsz-e, nem szeretsz-e, szivemhez szívvel keveredsz-e, – látlak, hallak és énekellek, Istennek tégedet felellek. Hajnalban nyujtózik az erdő, ezer ölelő karja megnő, az égről a fényt leszakítja, […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: A szemed

    Jöjjön József Attila: A szemed verse. Nagy, mély szemed reámragyog sötéten S lelkemben halkal fuvoláz a vágy. Mint ifju pásztor künn a messzi réten Subáján fekve méláz fényes égen S kezében búsan sírdogál a nád. Nagy, mély szemed reámragyog sötéten S már fenyves szívem zöldje nem örök. Galambok álma, minek jössz elébem? Forró csöppekben gurulnak […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Reménytelenül

    Jöjjön József Attila: Reménytelenül verse. Lassan, tünődve Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok. Vas-színű […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Keresek valakit

    Jöjjön József Attila: Keresek valakit verse. Tele vágyakkal zokog a lelkem Szerető szívre sohase leltem, Zokog a lelkem. Keresek Valakit s nem tudom, ki az? A percek robognak, tűnik a Tavasz S nem tudom, ki az. Csüggedő szívvel loholok egyre, Keresek valakit a Végtelenbe, Loholok egyre. Könnyim csorognak – majd kiapadnak: Vágyak magukkal messzebb ragadnak […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Mikor az uccán átment a kedves

    Jöjjön József Attila: Mikor az uccán átment a kedves verse. Mikor az uccán átment a kedves, Galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett, Bokája messze, sugárral fénylett. Mikor a válla picikét rándult, Egy kis fiucska utána bámult. Mikor befordult s táncolt a kis bluz, Kinyujtózott a sarkon a koldus. Mindenki nézte, senki se bánta, […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Ringató

    Jöjjön József Attila: Ringató verse. Holott náddal ringat, holott csobogással, kékellő derűvel, tavi csókolással. Lehet, hogy szerelme földerül majd mással, de az is ringassa ilyen ringatással. Köszönjük, hogy elolvastad József Attila költeményét. Mi a véleményed a Ringató irásról? Írd meg kommentbe!   Olvass tovább

  • in

    József Attila: Rejtelmek

    Jöjjön József Attila: Rejtelmek verse. Rejtelmek, ha zengenek, őrt állok, mint mesékbe’. Bebujtattál engemet talpig nehéz hűségbe Szól a szellő, szól a víz, elpirulsz, ha megérted. Szól a szem és szól a szív, folyamodnak teérted. Én is írom énekem: ha már szeretlek téged, tedd könnyűvé énnekem ezt a nehéz hűséget. Köszönjük, hogy elolvastad József Attila […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Nagyon fáj

    A Nagyon fáj kötet címadó verse, a Gyömrői Edithez írott szerelmes versek egyik legjelentősebb darabja talán a leginkább alkalmas arra, hogy József Attila gyötrelmes szerelmi élményéről valló kései szerelmi líráját jellemezzük. A költő második pszichoanalitikus kezelése már jó ideje (1934 ősze óta) tartott, amikor az első Gyömrői Editnek írott, a Szép Szóban Egy pszichoanalitikus nőhöz, […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Szerelmes vers

    Jöjjön József Attila: Szerelmes vers költeménye. Hegyes fogakkal mard az ajkam, Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam, Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak. Harapj, harapj, vagy én haraplak. Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek, Csak szép játék vagy, összetörlek, Fényét veszem nagy, szép szemednek. – Ó nem tudom. Nagyon szeretlek. Úgy kéne sírni s zúg a vérem, Hiába […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Nagy ajándékok tora

    Jöjjön József Attila: Nagy ajándékok tora verse. Ökölnyi nagy rubinkövet adok, Akaszd nyakadba s nézd hogyan ragyog Szived fölött, a melled közepén, Csudáld, hogy ízzik, mint parázs, a fény. Szememből fődre koszorút szövök, Mint istennőhöz, hozzád úgy jövök, Utad selyemmel, rímekkel verem, De rajt’ ne járj, mert ott sohaj terem. Ha szomjazol, hát asszubort adok, […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Ha nem szorítsz…

    Jöjjön József Attila – Ha nem szorítsz… verse. Ha nem szorítsz úgy kebeledbe, mint egyetlen tulajdonod, engem, míg álmodol nevetve, szétkapkodnak a tolvajok s majd sírva dőlsz a kerevetre: mily árva s mily bolond vagyok! Ha minden percben nem kecsegtetsz, hogy boldog vagy, mert nekem élsz, görnyedő árnyadnak fecseghetsz, hogy gyötör a magány s a félsz. Nem […] Olvass tovább

  • József Attila: Magány

    Jöjjön József Attila: Magány című verse. Bogár lépjen nyitott szemedre. Zöldes bársony-penész pihézze melledet. Nézz a magányba, melybe engem küldesz. Fogad morzsold szét; fald föl nyelvedet. Száraz homokként peregjen szét arcod, a kedves. S ha cirógatnál nagyon, mert öled helyén a tiszta űrt tartod: dolgos ujjaid kösse le a gyom. Lásd, ez vagy, ez a […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.