Ajánljuk:

  • in

    József Attila – Ha nem szorítsz…

    Jöjjön József Attila – Ha nem szorítsz… verse. Ha nem szorítsz úgy kebeledbe, mint egyetlen tulajdonod, engem, míg álmodol nevetve, szétkapkodnak a tolvajok s majd sírva dőlsz a kerevetre: mily árva s mily bolond vagyok! Ha minden percben nem kecsegtetsz, hogy boldog vagy, mert nekem élsz, görnyedő árnyadnak fecseghetsz, hogy gyötör a magány s a félsz. Nem […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: A szemed

    Jöjjön József Attila: A szemed verse. Nagy, mély szemed reámragyog sötéten S lelkemben halkal fuvoláz a vágy. Mint ifju pásztor künn a messzi réten Subáján fekve méláz fényes égen S kezében búsan sírdogál a nád. Nagy, mély szemed reámragyog sötéten S már fenyves szívem zöldje nem örök. Galambok álma, minek jössz elébem? Forró csöppekben gurulnak […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Ajándék

    Jöjjön József Attila: Ajándék verse. A szívem hoztam el, csinálj vele Amit akarsz. És nem tudok mást tenni És nem fáj nékem semmi, semmi, semmi, Csak a karom, mert nem öleltelek. Oly fényes az még, mint uj lakkcipő És lábad biggyedt vonalára szabták. De ruganyos, mint fürge gummilabdák És mint a spongya, mely tengerbe nő. […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Álomban enyém vagy

    Jöjjön József Attila: Álomban enyém vagy verse. A boldogságunk némán meghúzódott És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben. Kályhánk lángja is örömmel lobogott S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte. A komoly falióra se mormogott S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak… Álomban mindig egészen enyém vagy. S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak. Olvass tovább

  • in

    József Attila – Gyermekké tettél

    jöjjön József Attila – Gyermekké tettél verse. Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zudítja minden pillanat. Etess, nézd – éhezem. Takarj be […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Rejtelmek

    Jöjjön József Attila: Rejtelmek verse. Rejtelmek, ha zengenek, őrt állok, mint mesékbe’. Bebujtattál engemet talpig nehéz hűségbe Szól a szellő, szól a víz, elpirulsz, ha megérted. Szól a szem és szól a szív, folyamodnak teérted. Én is írom énekem: ha már szeretlek téged, tedd könnyűvé énnekem ezt a nehéz hűséget. Olvass tovább

  • in

    József Attila: Mióta elmentél

    Jöjjön József Attila: Mióta elmentél verse. Mióta elmentél, itt hűvösebb a sajtár, a tej, a balta nyele, puffanva hull a hasított fa le s dermed fehéren, ahogy leesett. A tompa földön öltözik a szél, kapkod s kezei meg-megállanak, leejti kebléről az ágakat, dühödten hull a törékeny levél. Ó, azt hittem már, lágy völgyben vagyok, két […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Reménytelenül

    Jöjjön József Attila: Reménytelenül verse. Lassan, tünődve Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok. Vas-színű […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Nagy ajándékok tora

    Jöjjön József Attila: Nagy ajándékok tora verse. Ökölnyi nagy rubinkövet adok, Akaszd nyakadba s nézd hogyan ragyog Szived fölött, a melled közepén, Csudáld, hogy ízzik, mint parázs, a fény. Szememből fődre koszorút szövök, Mint istennőhöz, hozzád úgy jövök, Utad selyemmel, rímekkel verem, De rajt’ ne járj, mert ott sohaj terem. Ha szomjazol, hát asszubort adok, […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Óh szív! Nyugodj!

    Jöjjön József Attila – Óh szív! Nyugodj! verse. Fegyverben réved fönn a téli ég, kemény a menny és vándor a vidék, halkul a hó, megáll az elmenő, lehellete a lobbant keszkenő. Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon helyezkedik a csontozott uton; kis, száraz nemzet; izgágán szuszog, zuzódik, zizzen, izzad és buzog. De fönn a hegyen […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Amit a szívedbe rejtesz

    Jöjjön József Attila – Amit a szívedbe rejtesz verse. Freud nyolcvanadik születésnapjára Amit szivedbe rejtesz, szemednek tárd ki azt; amit szemeddel sejtesz, sziveddel várd ki azt. A szerelembe – mondják – belehal, aki él. De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér. S aki él, mind-mind gyermek és anyaölbe vágy. Ölnek, ha nem ölelnek […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Halálos szerelem

    Jöjjön József Attila – Halálos szerelem verse. s ha nem volt még halálos szerelem, azt akarom, ez halálos legyen, értelmes kín: mert nincs értelme annak, ha embernek üres kínjai vannak, s ha nem szeretsz úgy, mint tenmagadat, én meg fogom majd ölni magamat, nem hogy szerelmem vagy bosszúm mutassam, de jobban fájna elsorvadni lassan, s […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.