Ajánljuk:

  • in

    Juhász Gyula: A hegyi beszéd

    Jöjjön Juhász Gyula: A hegyi beszéd verse. A Genezáret holdfényes vizén Mint néma hattyú, halkan ring a csónak, Fáradt halászok félhangon dúdolnak. A Mester arcán boldog égi fény. Ragyog a hegy ezüstös glóriában, A ciprus bűvös illatot lehel, A hold az ég tetőin vesztegel, Köröskörül tavaszi újulás van. Szöllő virágzik dús lankásokon S a kékes árnyból, […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula – Mariannának ***-ik nevenapjára

    Juhász Gyula a Mariannának ***-ik nevenapjára verset 1927-ben írta. Mutatjuk a névnapi költeményt. Minden szépet és jót Szívemből kívánok, Teljesüljenek a Fehér leányálmok. Nyíljanak kertedben A misztrikus rózsák, Legyen szebb e versnél A boldog valóság. Gyalu Bácsi U. I.: S legyen oly derűs életed, Mint amilyen sötét hajad, Ne bántson soha semmi gond, A rímmel […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: A szegedi boszorkányok

    Jöjjön Juhász Gyula: A szegedi boszorkányok verse. Az erdő, melyben égettétek őket Dárdás polgárok, már régen kivágva, Egy-két nagyon magányos, nagyon árva Nyárfa kesergi még a tűnt időket. És ők, akik itt tűzben hamvadoztak, Rég por és hamu már, elegy a földdel, Mely tavaszonta frissen újra zöldel És édes álmot ád a vándoroknak. A boszorkányok […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Nincs búcsúzás

    Jöjjön Juhász Gyula: Nincs búcsúzás verse. Nem búcsúzom, mert nincsen búcsúzás. Életfolyóim mind tengerre szállnak S az örök égbe tér minden múlás S végtelen minden partja a halálnak. Nem búcsúzom, mert nincsen búcsúzás És mindenhol csak múltam tája várhat. Nem búcsúzom, mert múltak tája vár. A régi én talál rám szomorúan, A régi én, kinek […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Az utolsó vacsora

    Jöjjön Juhász Gyula: Az utolsó vacsora verse. János a Mester nagy szívén pihen, E tiszta szíven, e csöndes sziven Pihen, de lelke a holnapra gondol S fiatal arca felhős lesz a gondtól. Mély hallgatás virraszt az asztalon. Az olajfák felől a fuvalom Hűsen, szomorún a szobába téved, Be fáj ma a szél, az éj és […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Születésnapom

    Jöjjön Juhász Gyula: Születésnapom verse. Mint nyárfák hárfázása nyári éjen, Olyan magányos és olyan talányos Elzengő ifjúságom, vert reményem. Ma fájón int felém sok régi város És távol táj, hol fiatal fehéren Az élet kacagó volt és világos. S egy húr ezüstje sír, a fája ében, A hold ma sírokon jár s hervadásos Az éjszaka. […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Tavasz-esti dal

    Jöjjön Juhász Gyula: Tavasz-esti dal verse. Sötétkék selymét Az égi sátor Kitárja – s csönd lesz A végtelenség. A messze élet Itt zeng szívemben S e zene békén Az égre réved… Ti régi esték, Ti messzi vágyak: Ma minden álom És minden emlék. Ma csillagokra Néz már a vándor Nyugodt, örök, bús, Tenger rokonra… Zenélj […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Hajnal

    Jöjjön Juhász Gyula: Hajnal című verse. A tegnapot most váltja föl a holnap. Sötéten silbakolnak még a fák. Az út köves, házszegte pusztaság. Utolsó fénye húny a csillagoknak. A karavánja jár e pusztaságnak. Némán söpörnek. Ködbe vész a por. Halk hamvazás dereng az ég alól. A Nap, a Nap! Súgják a sanda árnyak. És gyors […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Április bolondja

    Jöjjön Juhász Gyula: Április bolondja verse. Juhász Gyula gyönyörű szonettje, az 1920-ban megírt Április bolondja, egyszerre szól önmagáról, aki április elején (1883. április 4-én) született, a reménytelen szerelemről, melyet a tavasz szeszélyessé tesz és a haza szeretetéről – mint minden sóvárgása, ezek is tele vannak az elérhetetlenség fájdalmával: ” S a szőke fényben az éjet […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Szerelem?

    Jöjjön Juhász Gyula: Szerelem? verse. Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog És rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom, mi ez, de édes ez, Egy pillantásod hogyha megkeres, Mint napsugár ha villan a tetőn, Holott borongón már az este jön. Én nem tudom, mi ez, […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula – Köszönet a nőknek

    Jöjjön Juhász Gyula – Köszönet a nőknek verse. Köszönet a nőknek, Hulló csillagoknak, múló gyönyöröknek! Köszönet a lánynak, Egy estére nyíló, hervadó virágnak! Köszönet a szépnek, Alkalom és mámor tűnő jegyesének! Köszönet a jóknak, Futó pillanatra örömet adóknak! Köszönet a nőknek, Aranyért, ezüstért mégis szeretőknek! Életem szerelme, Csak neked nincs jussod semmi köszönetre! Köszönjük, hogy […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: 48 március 15.

    Jöjjön Juhász Gyula: 48 március 15. verse. Ó régi szép est… tündöklő siker, Mikor jön egyszer hozzád fogható, Dicsőséged az egekig ivel, A deszkáidon tetté vált a szó. Igen, az Ige testté lett, derék És lelkes nézők tapsoltak neked, Színházi est, melyen – ó büszkeség! – A gondolatszabadság született. Aktoraid: Petőfi, Jókai, Vasvári, Táncsics és a […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.