Ajánljuk:

  • in

    Juhász Gyula: Rorate

    Jöjjön Juhász Gyula: Rorate verse. A kéklő félhomályban Az örökmécs ragyog, Mosolygón álmodoznak A barokk angyalok. A gyertyák rendre gyúlnak, A minisztráns gyerek, Mint bárány a mezőben Csenget. Az árny dereng. Hideg kövön anyókák Térdelnek. Ifju pap Magasba fölmutatja Szelíden az Urat. Derűs hit tűnt malasztját Könnyezve keresem. Ó gyönyörű gyerekség, Ó boldog Betlehem! Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula – Mariannának ***-ik nevenapjára

    Juhász Gyula a Mariannának ***-ik nevenapjára verset 1927-ben írta. Mutatjuk a névnapi költeményt. Minden szépet és jót Szívemből kívánok, Teljesüljenek a Fehér leányálmok. Nyíljanak kertedben A misztrikus rózsák, Legyen szebb e versnél A boldog valóság. Gyalu Bácsi U. I.: S legyen oly derűs életed, Mint amilyen sötét hajad, Ne bántson soha semmi gond, A rímmel […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: A szegedi boszorkányok

    Jöjjön Juhász Gyula: A szegedi boszorkányok verse. Az erdő, melyben égettétek őket Dárdás polgárok, már régen kivágva, Egy-két nagyon magányos, nagyon árva Nyárfa kesergi még a tűnt időket. És ők, akik itt tűzben hamvadoztak, Rég por és hamu már, elegy a földdel, Mely tavaszonta frissen újra zöldel És édes álmot ád a vándoroknak. A boszorkányok […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Tájkép

    Jöjjön Juhász Gyula: Tájkép verse. Dermedten állnak a halotti csendben fekete nyárfák fülledt ég alatt. A csillagok szeme szikrázva rebben, a Tisza mély opálja hallgatag. Valami titkot súg a végtelenség, s a nyárfasorban tikkadt vágy zokog, az életem oly szép s bús, mint egy emlék: a hangod bársonyára gondolok. Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Hajnal

    Jöjjön Juhász Gyula: Hajnal című verse. A tegnapot most váltja föl a holnap. Sötéten silbakolnak még a fák. Az út köves, házszegte pusztaság. Utolsó fénye húny a csillagoknak. A karavánja jár e pusztaságnak. Némán söpörnek. Ködbe vész a por. Halk hamvazás dereng az ég alól. A Nap, a Nap! Súgják a sanda árnyak. És gyors […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Betlehemes ének

    Juhász Gyula: Betlehemes ének Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született ez este A jászol almán, kis hajléktalan, Szelíd barmok közt, kedves bambinó, Ó, emberek, gondoljatok ma rá: Hogy anyja az Úr szolgáló leánya És apja ács volt, dolgozó szegény S az istállóban várt födél reájuk. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, A betlehemi kisded […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Tavasz-esti dal

    Jöjjön Juhász Gyula: Tavasz-esti dal verse. Sötétkék selymét Az égi sátor Kitárja – s csönd lesz A végtelenség. A messze élet Itt zeng szívemben S e zene békén Az égre réved… Ti régi esték, Ti messzi vágyak: Ma minden álom És minden emlék. Ma csillagokra Néz már a vándor Nyugodt, örök, bús, Tenger rokonra… Zenélj […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Profán litánia

    Jöjjön Juhász Gyula: Profán litánia verse. Tűnt Anna, aranyház, Te drága csoda, Elefántcsontmívű Boldog palota. Tűnt Anna, te tünde, Te édeni kert, Ahonnan örökre Sors kardja kivert. Tűnt Anna, mennyország, Thulén túli táj, Kire messze, mélyben Gondolni be fáj! Mindent, ami kincses, Úgy hordok eléd, Úrnője elé mint Rabszolga cseléd. S te fönn, szoborárván Trónolsz, […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Születésnapom

    Jöjjön Juhász Gyula: Születésnapom verse. Mint nyárfák hárfázása nyári éjen, Olyan magányos és olyan talányos Elzengő ifjúságom, vert reményem. Ma fájón int felém sok régi város És távol táj, hol fiatal fehéren Az élet kacagó volt és világos. S egy húr ezüstje sír, a fája ében, A hold ma sírokon jár s hervadásos Az éjszaka. […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Az utolsó vacsora

    Jöjjön Juhász Gyula: Az utolsó vacsora verse. János a Mester nagy szívén pihen, E tiszta szíven, e csöndes sziven Pihen, de lelke a holnapra gondol S fiatal arca felhős lesz a gondtól. Mély hallgatás virraszt az asztalon. Az olajfák felől a fuvalom Hűsen, szomorún a szobába téved, Be fáj ma a szél, az éj és […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Béke

    Jöjjön Juhász Gyula: Béke verse. És minden dolgok mélyén béke él És minden tájak éjén csend lakik S a végtelenség összhangot zenél S örök valók csupán mély álmaink. És minden bánat lassan béke lesz És mindenik gyötrődés győzelem S a kínok kínja, mely vérig sebez, Segít túllátni a szűk életen. Testvéreim: a boldogság örök S […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: A szent szarvas

    Jöjjön Juhász Gyula: A szent szarvas verse. Vác fölött, vén erdők alján, Vesztett harcok alkonyatján, Arany gyertya sebzett szarván, Megjelent komor mogorván. Halvány volt a gyertya fénye, Szép pogányság bús reménye, Sápadó arany vak éjbe, Eltűnt erdők sűrüjébe. Látta László, aki szent lett, Látta Géza s elmerengett, Látta Sólom, aki vesztett, Látta igric s könnye […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.