Tag Archives: Juhász Gyula versek

Juhász Gyula: Nincs búcsúzás

Jöjjön Juhász Gyula: Nincs búcsúzás verse. Nem búcsúzom, mert nincsen búcsúzás. Életfolyóim mind tengerre szállnak S az örök égbe tér minden múlás S végtelen minden partja a halálnak. Nem búcsúzom, mert nincsen búcsúzás És mindenhol csak múltam tája várhat. Nem búcsúzom, mert múltak tája vár. A régi én talál rám szomorúan, A régi én, kinek ősbúja fáj S új bánatommal ...

Read More »

Juhász Gyula: Milyen volt

Jöjjön Juhász Gyula: Milyen volt verse. Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár S e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak ősszel az egek, A szeptemberi bágyadt búcsuzónál Szeme színére visszarévedek. Milyen volt hangja selyme, sem tudom már, De ...

Read More »

Juhász Gyula: Első szerelem

Jöjjön Juhász Gyula: Első szerelem verse. Egész szerelmem annyi volt csak: Hogy láttalak, szemedbe néztem, Egy mosolygásod volt csak minden, De nekem elég volt egészen. És én úgy őrzöm e mosolygást, Miként a napsugárt a tenger, Elrejtve mélyen, szomorúan És – végtelen nagy szerelemmel. Köszönjük, hogy elolvastad Juhász Gyula költeményét. Mi a véleményed az Első szerelem című írásról? Írd meg ...

Read More »

Juhász Gyula: Rorate

Jöjjön Juhász Gyula: Rorate verse. A kéklő félhomályban Az örökmécs ragyog, Mosolygón álmodoznak A barokk angyalok. A gyertyák rendre gyúlnak, A minisztráns gyerek, Mint bárány a mezőben Csenget. Az árny dereng. Hideg kövön anyókák Térdelnek. Ifju pap Magasba fölmutatja Szelíden az Urat. Derűs hit tűnt malasztját Könnyezve keresem. Ó gyönyörű gyerekség, Ó boldog Betlehem! Köszönjük, hogy elolvastad Juhász Gyula költeményét. Mi a ...

Read More »

Juhász Gyula: Anna örök

Jöjjön Juhász Gyula: Anna örök verse. Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, Ma már nem reszketek tekintetedre, Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis Ne ...

Read More »

Juhász Gyula: Születésnapom

Jöjjön Juhász Gyula: Születésnapom verse. Mint nyárfák hárfázása nyári éjen, Olyan magányos és olyan talányos Elzengő ifjúságom, vert reményem. Ma fájón int felém sok régi város És távol táj, hol fiatal fehéren Az élet kacagó volt és világos. S egy húr ezüstje sír, a fája ében, A hold ma sírokon jár s hervadásos Az éjszaka. Huszonhat éve éppen… Köszönjük, hogy ...

Read More »

Juhász Gyula: Esők után

Jöjjön Juhász Gyula: Esők után verse. Esők után, melyek borúba vonták A házakat és lelkeket, Ha nap derül nyugatnak horizontján, Oly csodálatosak a fellegek: Aranyban égnek és bíborban égnek S az alkonyatba hulló messzeségek Úgy tündökölnek túlvilági szépen, Hogy szinte fáj a ragyogó azúr. Az életem most épp így alkonyul: Minden borúján túl fények remegnek S mit gyász és vád ...

Read More »

Juhász Gyula – Mariannának ***-ik nevenapjára

Juhász Gyula a Mariannának ***-ik nevenapjára verset 1927-ben írta. Mutatjuk a névnapi költeményt. Minden szépet és jót Szívemből kívánok, Teljesüljenek a Fehér leányálmok. Nyíljanak kertedben A misztrikus rózsák, Legyen szebb e versnél A boldog valóság. Gyalu Bácsi U. I.: S legyen oly derűs életed, Mint amilyen sötét hajad, Ne bántson soha semmi gond, A rímmel most adós marad: Fönti. Köszönjük, ...

Read More »

Juhász Gyula: Tiszai csönd

Jöjjön Juhász Gyula Tiszai csönd verse. Hálót fon az est, a nagy, barna pók, Nem mozdulnak a tiszai hajók. Egyiken távol harmonika szól, Tücsök felel rá csöndben valahol. Az égi rónán ballag már a hold: Ezüstösek a tiszai hajók. Tüzeket raknak az égi tanyák, Hallgatják halkan a harmonikát. Magam a parton egymagam vagyok, Tiszai hajók, néma társatok! Ma nem üzennek ...

Read More »

Juhász Gyula: Szép csöndesen

Jöjjön Juhász Gyula: Szép csöndesen verse. Zaratusztra ormok, Nem kelletek már, Ólmos gondot hordok, Mindig velem jár. Nem von már a tető, Jobb lenne pihenni, Gyűlik ráncra redő, Jobb volna a semmi! Csak egy kis oázis, Oda hajt a vágy, Ha szűk, ha parányi Egy kis rózsaágy. Semmit se kérdezni, Mert nincs felelet, Gond nélkül evezni Mélységek felett! Köszönjük, hogy ...

Read More »