Tag Archives: Tóth Árpád

Tóth Árpád: Láng

Jöjjön Tóth Árpád: Láng című verse. Eldobtam egy gyufát, s legott Hetyke lobogásba fogott, Lábhegyre állt a kis nyulánk, Hegyes sipkájú sárga láng, Vígat nyújtózott, furcsa törpe, Izgett-mozgott, előre, körbe, Lengett, táncolt, a zöldbe mart, Nyilván pompás tűzvészt akart, Piros csodát, izzó leget, Égő erdőt, kigyúlt eget; De gőggel álltak fenn a fák, És mosolygott minden virág, Nem rezzent senki fel ...

Read More »

Tóth Árpád: Lélektől lélekig

Jöjjön Tóth Árpád: Lélektől lélekig. Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. Billió mérföldekről jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul, S ki tudja, mennyi ezredéve már. Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememben célhoz ért, S boldogan hal meg, ...

Read More »

Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

Jöjjön Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú verse. Előttünk már hamvassá vált az út, És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Mely már alig volt fények földi mása, S félig illattá s csenddé szűrte át A dolgok esti lélekvándorlása. Illattá s csenddé. Titkok illata Fénylett hajadban ...

Read More »

Sokak szerint ez Tóth Árpád legszebb verse

Sokak szerint ez Tóth Árpád legszebb verse

Mi most bemutatjuk a legszebbnek tartott Tóth Árpád verset. Jöjjön a csodás költemény. “Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.” – indul a költemény. Minden üvegre száz napocska hullt “Egyszerre két tűzfal között kigyúlt A keleti ég váratlan zsarátja: Minden üvegre ...

Read More »

7 ütős vers Tóth Árpádtól

Ezúttal hét verset választottunk Tóth Árpádtól! Kellemes olvasást kívánunk! MEDDŐ ÓRÁN Magam vagyok. Nagyon. Kicsordúl a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Faricskálok lomhán egy dalon, Vézna, szánalmas figura, én. Én, én. S magam vagyok a föld kerekén. HAJNALI SZERENÁD Lapozz lent, összeállításunk a következő oldalon folytatódik!  Virrad. Szürkűl a város renyhe piszka, De túl, az enyhe, tiszta messzeségben Új ...

Read More »

Tóth Árpád: Erdőszél

Jöjjön Tóth Árpád Erdőszél verse. Itt valaha Mátyás király Nézhette az estéli táj Kék fényében a megbuvó vad Nyomán felrebbenő rigókat. Azóta, hogy leáldozott Az a nap, itt mi változott? A szikla omlott pár vonalnyit, S a gyom, amely virít, meg elnyit, A dercefű s a fecskefű, Melyhez a kóbor kecske hű, Most is csak úgy hullatja sorra Laza szirmát ...

Read More »

Tóth Árpád: Őszi kérdés

Jöjjön Tóth Árpád Őszi kérdés verse. Jártál-e mostanában a csendes tarlón este, Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér, S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze, S róluk a szénaillat meghalni visszatér? És fájt-e, amíg nézted a nyárfást révedezve, Hogy reszket agg fejük, az ezüstösfehér, S hogy édes életednek újra egy éve veszve, Mert viszi már szeptember, a nagy szénásszekér? ...

Read More »

Tóth Árpád: Körúti hajnal

Jöjjön Tóth Árpád: Körúti hajnal verse.

Jöjjön Tóth Árpád: Körúti hajnal verse. Mutatjuk a nagyszerű írást Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok. Egyszerre két tűzfal között kigyúlt A keleti ég váratlan zsarátja: Minden üvegre száz napocska hullt, S az aszfalt szennyén szerteszét gurult A ...

Read More »

Watch Dragon ball super