Tóth Árpád
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKTóth Árpád: Esti sugárkoszorú
Jöjjön Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú verse. Előttünk már hamvassá vált az út, És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Mely már alig volt fények földi mása, S félig illattá s csenddé szűrte át A dolgok esti lélekvándorlása. Illattá s […] Olvass tovább
-
in VerselőadásSinkovits Imre verset mond – Tóth Árpád: Körúti hajnal
Jöjjön Tóth Árpád: Körúti hajnal verse Sinkovits Imre előadásában. Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok. Egyszerre két tűzfal között kigyúlt A keleti ég váratlan zsarátja: Minden üvegre száz napocska hullt, S az aszfalt […] Olvass tovább
-
Sokak szerint ez Tóth Árpád legszebb verse
Mi most bemutatjuk a legszebbnek tartott Tóth Árpád verset. Jöjjön a csodás költemény. „Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.” – indul a költemény. Minden üvegre száz napocska hullt „Egyszerre két tűzfal között kigyúlt A keleti […] Olvass tovább
-
in VERSEKTóth Árpád: Boldogság
Tóth Árpád: Boldogság A zöld gyepről kék füstöt ereget Setét fenyők fölé piros parázs, Csengőt egy pásztor csöndes nyája ráz; Van még boldogság?… Istenem, lehet?… Békén görbül botjára a gubás; Ily mozdulattal nézte őse rég Betlehemben Mária gyermekét; S egy messzi bölcsőn felsírt már Judás… Jaj, minden üdvünk búval viselős, Az ifjú ágon boldog alma […] Olvass tovább
-
in VERSEKTóth Árpád: Az Öröm illan
Tóth Árpád: Az Öröm illan Az Öröm illan, ints neki, Még visszavillan szép szeme, Lágy hangja halkuló zene, S lebbennek szőke tincsei. Itt volt hát? jaj, nem is hiszem, Már oly kusza a tünde rajz. Mint visszafénylő, kedves arc Szétrezgő képe vad vizen. Mint lázálomkép, lenge árny, Cikázó galambsziluett Lánggal égő város felett: Füst közt […] Olvass tovább
-
in VERSEKTóth Árpád: Meddő órán
Jöjjön Tóth Árpád: Meddő órán verse. Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Faricskálok lomhán egy dalon, Vézna, szánalmas figura, én. Én, én. S magam vagyok a föld kerekén. Jöhet még egy rövid vers? Klikk: rövid magyar versek Olvass tovább
-
in VERSEKTóth Árpád: Láng
Jöjjön Tóth Árpád: Láng című verse. Eldobtam egy gyufát, s legott Hetyke lobogásba fogott, Lábhegyre állt a kis nyulánk, Hegyes sipkájú sárga láng, Vígat nyújtózott, furcsa törpe, Izgett-mozgott, előre, körbe, Lengett, táncolt, a zöldbe mart, Nyilván pompás tűzvészt akart, Piros csodát, izzó leget, Égő erdőt, kigyúlt eget; De gőggel álltak fenn a fák, És mosolygott minden […] Olvass tovább
-
in VERSEKTóth Árpád: Március
Jöjjön Tóth Árpád: Március című verse. A ritkás ágak zöldjén átveti A messzi nap a sűrű sugarat, Mint végtelen aranysodronyt, egy égi Vezeték dús hálózatát, s a fák Zsonganak, mint sínmenti nyurga póznák, Ha rajtuk szárnyas, forró hír repül: A földnek a Tavasz telefonál… És reszket a liget, mint zsenge szűzlány, Feszül ezer kis lombkeble keményen, […] Olvass tovább
-
in VERSEKTóth Árpád: Hegyi beszédek felé
Jöjjön Tóth Árpád: Hegyi beszédek felé verse. Még van, hogy bennem horgadozva, fájva Dal indul, sír a kedvem szárazfája, Csöndes cigány, megpengetem a nyűtt, Bús hegedűt. De hajh, ez már nem az az ifju bánat, Mely csupa kéj volt, s édesedve támadt, Mint holdsütötte halk hangszeren át Szűrt szerenád. Ebből immár alig lesz édes ének, […] Olvass tovább
-
in VERSEKTóth Árpád: Vasárnap
Jöjjön Tóth Árpád: Vasárnap verse. Ó, lesz-e nékem valaha Egy csendes, barátságos kertem, Hol fényes lombú fák között Hosszan, békén lehet pihennem? Hol bölcsen elemezhetem Megélt, elmúlt tragédiáim, S csendesen mosolyogni látnak Az orgonáim? És lesz-e tisztes, ősz hajam S agyamban csöndes, öreg eszmék? Miket szép, széles gesztusokkal Klubtársak közt meghánynánk-vetnénk? Kinyitnók a klub ablakát, […] Olvass tovább
-
in VERSEKTóth Árpád: Tavaszi elégia
Tóth Árpád: Tavaszi elégia Előttem nők siettek. Testét lomhán kinyújtva Közénk terült a távol… és míg az esti csendben Elhalt víg kacajuk, kezem szegény öt ujja Didergőn összesimult nyűtt, lim-lomos zsebemben. S reád gondoltam akkor, s szájon csókolt a halk szél, Mely most testhez feszíti az asszonyok ruháját, S mely olyan illatos, mint duzzadt dombu […] Olvass tovább
-
in VERSEKTóth Árpád: Szédület
Jöjjön Tóth Árpád: Szédület verse. Hogy is volt csak? A fáradt, bús öt érzék, Öt halk rabszolgám, ernyedten pihent, A színek selymét és a hangok ércét Elejtették. Sötét volt. Tiszta csend. Homályosan, mint félálom lidércét, Még sejtettem a süllyedő jelent, Egy kósza inger jött, de már nem érzék, Felfogták még, s nem tudták, mit jelent. […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.